- 687
Ankarai és isztambuli látogatásával befejeződött az Egyesült Államok új elnökének első európai útja. Nyolc nap alatt öt országot – Anglia, Franciaország, Németország, Cseh Köztársaság, Törökország – keresett fel.
Három csúcstalálkozón – G20, NATO, Európai Unió – vett részt, tizennyolc államfővel folytatott kétoldalú tárgyalásokat, két nagy beszédet mondott (Prága és Ankara), kétszer tartott nagygyűlést és válaszolt fiatalok kérdéseire Strasbourgban és Isztambulban, hat nemzetközi sajtótájékoztatón harmincöt újságírói kérdésre válaszolt.
Az utca embere rajongott Obamáért, politikus társai sztárként kezelték, az ankarai parlamentben elmondott beszéde után a török képviselők szinte egymást taposták össze, hogy kezet foghassanak vele. Óriási siker lett volna Barack Obama európai útja? Az amerikaiak szerint igen is, meg nem is.
Az amerikai közvélemény pr-győzelemnek tekinti elsősorban Obama útját, amivel sikerült megtörnie az Amerika- ellenességet, szétoszlatni az arrogáns világhatalom képét. A külpolitikában eddig kevés tapasztalattal rendelkező új elnök felkészültségről, tárgyalóképességéről, pragmatikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot bemutatkozó útján, sikeresen képviselte az Egyesült Államok érdekeit, elnyerte a világ vezetőinek tiszteletét, legalábbis az amerikaiak két harmada így gondolja. Új stílusú vezető is érkezett Európába, aki a nemzedékváltást világossá téve elsősorban a fiatalokhoz fordult, abból a megfontolásból, hogy a világ égető problémáinak megoldásában ők járnak majd az élen.
Valahányszor válaszút elé érkezünk és a megfáradt viták, az elavult gondolkodás, a régi típusú cselekvés megbénít bennünket, egy új nemzedék emelkedik fel, és mutatja az utat. Ez a mi nemzedékünk, eljött a mi időnk" - mondta a fiatal közönségnek Strasbourgban. De üzenete nem maradt hatás nélkül a prágai vagy a török ifjúság körében sem.
„Több volt a stílus, mint a tartalom" - jegyezte meg egy konzervatív elemző utalva arra, hogy a tárgyalásokon jóval szerényebb eredményeket mutatott fel az új amerikai kormányzat. A G20 londoni csúcstalálkozóján a németek és a franciák elutasították az amerikai gazdaságélénkítő tervezetet. Nicolas Sarkozy francia elnök nyíltan annak adott hangot, hogy vége az angolszász gazdasági dominanciának, a „washingtoni konszenzusnak".
Ennél is megalázóbb volt, hogy a NATO megtagadta az amerikaiak azon kérését, hogy harcoló csapatokkal támogassa az afgán háborút. Ehelyett 5000 főt, a választásokat felügyelő katonákat, rendőröket, kiképző és egyéb technikai személyzetet küld a NATO Afganisztánba.
Az amerikai konzervatívok a legnagyobb tévedésnek a prágai beszédet tartották. „Egyetlen amerikai politikus sem kockáztathatja az ország nemzetbiztonságát olcsó politikai sikerekért" - írja a Wall Street Journal, arra utalva, hogy az amerikai fegyvercsökkentés ígérete felelőtlen és veszélyes. Newt Gingrich volt republikánus vezető szerint Obama „fantázia-külpoiltikát" folytat, és elmulasztja a kemény leszámolást mind az észak koreaiakkal, mind az irániakkal.
Obama törökországi útja nemcsak „Bonaparte Sarkozy"-ben váltott ki ellenérzéseket, de az amerikaiakat is megosztotta. Nagy többségük egyetértett a nyitással muzulmán országok felé, és azzal, hogy ennek kinyilvánítására a NATO tagsággal rendelkező Törökországot választotta, amelyik eddig is sok tekintetben szövetségese volt az amerikaiaknak, és amelyikre az iraki rendezésben, a közel-keleti közvetítésben is számít az Egyesült Államok. A jobboldali Fox televízió-csatorna szerint Obama azért a terrorizmus elleni háborúért kért bocsánatot Törökországban, amit valójában az iszlám szélsőségesek kényszerítettek Amerikára.
Az amerikai örmények nehezményezték, hogy az elnök nem ítélte el az 1915-ös örmények elleni török népirtást, csak a múlt bűneiről és annak súlyáról beszélt Ankarában.
Az izraeli lobbinak nem tetszett, hogy Obama az ankarai parlamentből üzent az új izraeli kormánynak és különösképpen annak a Lieberman külügyminiszternek, aki nem ismeri el a független Palesztina jogát és az amerikaiak által létrehozott annapolisi békeszerződést. „Hadd szögezzem le, az Egyesült Államok kiáll a két állam léte, a független Izrael és Palesztin állam megteremtése mellett. Ez az a cél, amiben a felek megegyeztek Annapolisban és mi ehhez tartjuk magunkat" - mondta az amerikai elnök.
Az európai út igazi eredményeit abban lehet majd lemérni, miként tudja a nagyszabású külpolitikai irányelveket az új amerikai kormány megvalósítani.
Az amerikai közvélemény pr-győzelemnek tekinti elsősorban Obama útját, amivel sikerült megtörnie az Amerika- ellenességet, szétoszlatni az arrogáns világhatalom képét. A külpolitikában eddig kevés tapasztalattal rendelkező új elnök felkészültségről, tárgyalóképességéről, pragmatikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot bemutatkozó útján, sikeresen képviselte az Egyesült Államok érdekeit, elnyerte a világ vezetőinek tiszteletét, legalábbis az amerikaiak két harmada így gondolja. Új stílusú vezető is érkezett Európába, aki a nemzedékváltást világossá téve elsősorban a fiatalokhoz fordult, abból a megfontolásból, hogy a világ égető problémáinak megoldásában ők járnak majd az élen.
Valahányszor válaszút elé érkezünk és a megfáradt viták, az elavult gondolkodás, a régi típusú cselekvés megbénít bennünket, egy új nemzedék emelkedik fel, és mutatja az utat. Ez a mi nemzedékünk, eljött a mi időnk" - mondta a fiatal közönségnek Strasbourgban. De üzenete nem maradt hatás nélkül a prágai vagy a török ifjúság körében sem.
„Több volt a stílus, mint a tartalom" - jegyezte meg egy konzervatív elemző utalva arra, hogy a tárgyalásokon jóval szerényebb eredményeket mutatott fel az új amerikai kormányzat. A G20 londoni csúcstalálkozóján a németek és a franciák elutasították az amerikai gazdaságélénkítő tervezetet. Nicolas Sarkozy francia elnök nyíltan annak adott hangot, hogy vége az angolszász gazdasági dominanciának, a „washingtoni konszenzusnak".
Ennél is megalázóbb volt, hogy a NATO megtagadta az amerikaiak azon kérését, hogy harcoló csapatokkal támogassa az afgán háborút. Ehelyett 5000 főt, a választásokat felügyelő katonákat, rendőröket, kiképző és egyéb technikai személyzetet küld a NATO Afganisztánba.
Az amerikai konzervatívok a legnagyobb tévedésnek a prágai beszédet tartották. „Egyetlen amerikai politikus sem kockáztathatja az ország nemzetbiztonságát olcsó politikai sikerekért" - írja a Wall Street Journal, arra utalva, hogy az amerikai fegyvercsökkentés ígérete felelőtlen és veszélyes. Newt Gingrich volt republikánus vezető szerint Obama „fantázia-külpoiltikát" folytat, és elmulasztja a kemény leszámolást mind az észak koreaiakkal, mind az irániakkal.
Obama törökországi útja nemcsak „Bonaparte Sarkozy"-ben váltott ki ellenérzéseket, de az amerikaiakat is megosztotta. Nagy többségük egyetértett a nyitással muzulmán országok felé, és azzal, hogy ennek kinyilvánítására a NATO tagsággal rendelkező Törökországot választotta, amelyik eddig is sok tekintetben szövetségese volt az amerikaiaknak, és amelyikre az iraki rendezésben, a közel-keleti közvetítésben is számít az Egyesült Államok. A jobboldali Fox televízió-csatorna szerint Obama azért a terrorizmus elleni háborúért kért bocsánatot Törökországban, amit valójában az iszlám szélsőségesek kényszerítettek Amerikára.
Az amerikai örmények nehezményezték, hogy az elnök nem ítélte el az 1915-ös örmények elleni török népirtást, csak a múlt bűneiről és annak súlyáról beszélt Ankarában.
Az izraeli lobbinak nem tetszett, hogy Obama az ankarai parlamentből üzent az új izraeli kormánynak és különösképpen annak a Lieberman külügyminiszternek, aki nem ismeri el a független Palesztina jogát és az amerikaiak által létrehozott annapolisi békeszerződést. „Hadd szögezzem le, az Egyesült Államok kiáll a két állam léte, a független Izrael és Palesztin állam megteremtése mellett. Ez az a cél, amiben a felek megegyeztek Annapolisban és mi ehhez tartjuk magunkat" - mondta az amerikai elnök.
Az európai út igazi eredményeit abban lehet majd lemérni, miként tudja a nagyszabású külpolitikai irányelveket az új amerikai kormány megvalósítani.
Balla Eszter, hetivalasz.hu
Hozzászólások