Ma 2019 november 19. Erzsébet napja van. Holnap Jolán napja lesz.
28a2a831d671ab4a77ed2761d3d7234e.jpg

Régi hitek, új bálványok

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ismét divatba jött Európában a pogányság, ahogy divat volt minden zavaros korban. Utoljára a XVIII. században, amikor a Londonból és Párizsból kiáradó ateizmus (Voltaire, Diderot, Hume, Holbach) egyház- és királyságkritikával vegyült.

Nemes urak és püspökök is akadtak a pogányság hívei között, amelynek presztízsét a Hellászban, Pompejiben folyó ásatások is táplálták. Talleyrand jó példája az arisztokrata püspöknek, aki a luxust tartotta kora első számú vívmányának.

A polgárság köreiben elterjedt olcsó ateizmusnak is megvolt a szerepe, ott is természetes volt a "pogány referencia". Fénelon érsek görög mintára képzelte el a jóságos fejedelmet, a "nép atyját", és ezt a pogány ideált tanította a trónörökösnek is. Ezt megelőzően a reneszánsz idejében hódított a pogány eszme. A páduai egyetemről sugárzott szét, világi és vallási körök egyaránt magukévá tették. A klasszikus műveltségű egyházi emberek egymást mint "patres conscripti" címezték leveleikben (a római szenátorok hivatalos címe), antik módon öltöztek, ásatásokat rendeltek el, mesés összegeket fizettek egy-egy torzóért. Vénuszt sűrűbben emlegették, mint Szűz Máriát.

Minthogy a pogányságért való rajongás minden korban alkalmazkodik az adott eszmevilághoz, nem meglepő, hogy századunkban is ideológiai színezetet kap. A legnagyobb és legnépszerűbb szekták ismét az értelmiségből indulnak el, valláskritikai formát öltenek, és azzal kérkednek, hogy új pályára igazítják az emberi sorsot, a történelmet. Igaz, nem látunk útszéli bálványokat, mint Szókratész idejében például az úgynevezett "hermákat" a gyógyforrások körül, nincsenek orákulumok, mint Delphoiban meg Szicíliában, de a próféta, a vátesz és a guru szerepét átvette a pszichológus, a tömegmanipuláló demagóg, a reklámszakember. Mivel ezek a tudomány nevében űzik mesterségüket, a pogány szemlélet látszólag távol áll tőlük; ám a pogány hiedelmek világát uralják, terápiákat ajánlanak, és rátukmálják ezeket a mit sem sejtő iskolákra. Megjelennek a szexuális piacon is, az óvodástól az egyetemistáig tanítják a nemi kielégülés művészetét. Nem hivatkoznak feltétlenül a pogány múltra, de mindenképpen levetetik híveikről a keresztény mezt, a monoteista hitet, és a "természetes embert" jelölik meg elérendő ideálként. A reneszánsz képe is feltűnik tanaikban. Ilyen az orvos-filozófus esete, aki szerzeteseit és apácáit "könnyed társalgásra" és ösztöneik követésére neveli át. Ő Rabelais volt, a francia megújhodás fő alakja.

A pogányság nem igazán a múlt tiszteletét, csodálatát jelenti, hanem kinek-kinek a saját utópiáját, amelyet régi köntösbe burkolt, hogy szalonképesnek mutassa be. Szinkretikus korunkban, amikor a közízlés mindent tolerál, mert mindent egyenrangúnak tekint, a "pogány" képtelen különbséget tenni a vallás és az ideológia között. Mivel a vallást letűntnek véli, valami újat fabrikál, amely a félműveltekre ideig-óráig hat. Nem más, mint Voltaire adta meg a választ erre a törekvésre. Egy társaságbeli hölgy megkérdezte tőle: hogyan lehetne új vallást alapítani? Könnyű, válaszolta. "Feszítesse fel magát, Madame, és támadjon fel harmadnapon." A válasz ma is frappáns felelet minden újdonsült pogányságra, minden divatos világváltó receptre.

Ami a pogánysághoz vonzza az értelmiségiek nagy részét, kommunista és liberális vonzalmúakat is, az az esztétizmus, amit a görögöknek tulajdonítanak. Winckelmann, Hegel és Nietzsche is felelősek ezért: a vallás alkonyát észlelve (ismét a XVIII. század ideológiája a spiritus rector), ezek a gondolkodók a társadalom számára új cementet kerestek. A demokrácia jó lesz a tömegnek, az értelmiségi valami felsőrendűre reagál csak. Megszületett a művészi lélek, és Hellász lett a hazája. Pogány, de annyiban, hogy keresztényellenes; pogány, mert esztéticista; híve a szépségnek és minden másnak, amit a szépség szoknyája alá lehet gyűrni: életstílus (Rabelais, Talleyrand), nemi szabadság, a művészet mint társadalmi kihívás. A pogány mint "schöne Seele" (Hegel) állítja fel új bálványainkat. Tetszik neki, hogy több "istenhez" fordulhat. Ez erősíti önbecsülését, állítólagos szabadságát.

hetivalasz.hu

 

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Politika (1571) Életmód (1) Történelem (13) Szépségápolás (15) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Mozaik (42) Mondom a magamét (4087) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (138) Gasztronómia (539) Heti lámpás (218) Sport (729) Egészség (50) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (473) Kultúra (4) Nagyvilág (1440) Jobbegyenes (1634) Gazdaság (632)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>