Az utca embere rajongott Obamáért, politikus társai sztárként kezelték, az ankarai parlamentben elmondott beszéde után a török képviselők szinte egymást taposták össze, hogy kezet foghassanak vele. Óriási siker lett volna Barack Obama európai útja? Az amerikaiak szerint igen is, meg nem is.

Az amerikai közvélemény pr-győzelemnek tekinti elsősorban Obama útját, amivel sikerült megtörnie az Amerika- ellenességet, szétoszlatni az arrogáns világhatalom képét. A külpolitikában eddig kevés tapasztalattal rendelkező új elnök felkészültségről, tárgyalóképességéről, pragmatikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot bemutatkozó útján, sikeresen képviselte az Egyesült Államok érdekeit, elnyerte a világ vezetőinek tiszteletét, legalábbis az amerikaiak két harmada így gondolja. Új stílusú vezető is érkezett Európába, aki a nemzedékváltást világossá téve elsősorban a fiatalokhoz fordult, abból a megfontolásból, hogy a világ égető problémáinak megoldásában ők járnak majd az élen.

Valahányszor válaszút elé érkezünk és a megfáradt viták, az elavult gondolkodás, a régi típusú cselekvés megbénít bennünket, egy új nemzedék emelkedik fel, és mutatja az utat. Ez a mi nemzedékünk, eljött a mi időnk" - mondta a fiatal közönségnek Strasbourgban. De üzenete nem maradt hatás nélkül a prágai vagy a török ifjúság körében sem.

„Több volt a stílus, mint a tartalom" - jegyezte meg egy konzervatív elemző utalva arra, hogy a tárgyalásokon jóval szerényebb eredményeket mutatott fel az új amerikai kormányzat. A G20 londoni csúcstalálkozóján a németek és a franciák elutasították az amerikai gazdaságélénkítő tervezetet. Nicolas Sarkozy francia elnök nyíltan annak adott hangot, hogy vége az angolszász gazdasági dominanciának, a „washingtoni konszenzusnak".

Ennél is megalázóbb volt, hogy a NATO megtagadta az amerikaiak azon kérését, hogy harcoló csapatokkal támogassa az afgán háborút. Ehelyett 5000 főt, a választásokat felügyelő katonákat, rendőröket, kiképző és egyéb technikai személyzetet küld a NATO Afganisztánba.

Az amerikai konzervatívok a legnagyobb tévedésnek a prágai beszédet tartották. „Egyetlen amerikai politikus sem kockáztathatja az ország nemzetbiztonságát olcsó politikai sikerekért" - írja a Wall Street Journal, arra utalva, hogy az amerikai fegyvercsökkentés ígérete felelőtlen és veszélyes. Newt Gingrich volt republikánus vezető szerint Obama „fantázia-külpoiltikát" folytat, és elmulasztja a kemény leszámolást mind az észak koreaiakkal, mind az irániakkal.

Obama törökországi útja nemcsak „Bonaparte Sarkozy"-ben váltott ki ellenérzéseket, de az amerikaiakat is megosztotta. Nagy többségük egyetértett a nyitással muzulmán országok felé, és azzal, hogy ennek kinyilvánítására a NATO tagsággal rendelkező Törökországot választotta, amelyik eddig is sok tekintetben szövetségese volt az amerikaiaknak, és amelyikre az iraki rendezésben, a közel-keleti közvetítésben is számít az Egyesült Államok. A jobboldali Fox televízió-csatorna szerint Obama azért a terrorizmus elleni háborúért kért bocsánatot Törökországban, amit valójában az iszlám szélsőségesek kényszerítettek Amerikára.

Az amerikai örmények nehezményezték, hogy az elnök nem ítélte el az 1915-ös örmények elleni török népirtást, csak a múlt bűneiről és annak súlyáról beszélt Ankarában.

Az izraeli lobbinak nem tetszett, hogy Obama az ankarai parlamentből üzent az új izraeli kormánynak és különösképpen annak a Lieberman külügyminiszternek, aki nem ismeri el a független Palesztina jogát és az amerikaiak által létrehozott annapolisi békeszerződést. „Hadd szögezzem le, az Egyesült Államok kiáll a két állam léte, a független Izrael és Palesztin állam megteremtése mellett. Ez az a cél, amiben a felek megegyeztek Annapolisban és mi ehhez tartjuk magunkat" - mondta az amerikai elnök.

Az európai út igazi eredményeit abban lehet majd lemérni, miként tudja a nagyszabású külpolitikai irányelveket az új amerikai kormány megvalósítani.