Ma 2019 június 26. János, Pál napja van. Holnap László napja lesz.
b9d58ba13f7841ffeba36d3d90b3f659.jpg

Szellem a fazékból - Galiba a gábli körül

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A gábli (vagy "gáblifrüstök"), ahogy Krúdy mondja, a villásreggeli. Pontos ideje tizenegy óra az egész földkerekségen, ezen változtatni nem lehet.

Semmi köze a reggelihez (lágy tojás, pirítós, tea, tejeskávé), amit a "normális" emberek hét-nyolc óra körül fogyasztanak, és semmi köze az ebédhez, amire a déli harangszó hívogat. A gábli a lumpok tízóraija, hiszen aki - mondjuk egy átmulatott éjszaka után - ilyenkor ébredezik, s korgó gyomrát zónapörkölttel, szaftos virslivel, esetleg kisgulyással akarja megbékíteni, délben étvágytalansággal küzd majd, s ez számtalan családi galiba forrása lehet.

A torkosok almanachjában La Reyniere étteremkritikus leírja, hogy a XVIII. század utolsó éveiben - újságírók és képviselők társaságában - gyakran betértek a párizsi Laffitte utcában egy bizonyos Hardy nevű kocsmárosnéhoz, aki tíz óra tájt jófajta hurkákat, pecsenyehúsokat szurkált egy kétágú hosszú villára, amiket aztán a vendég kedvére megsüthetett. A német Gabelfrühstück szó szerinti fordítása a francia kifejezésnek (dejeuner a la fourchette), ami annyit tesz: villásreggeli. Vagy ahogy az Osztrák-Magyar Monarchiában elterjedt: gábli. Karintiában jausénak, Szlovéniában juzinának nevezték, az angol brunch kifejezést pedig, amely a breakfast (reggeli) és a lunch (ebéd) szavak házasításából született, állítólag a Punch magazin használta először. Bár más források szerint a notórius későn kelő Frank O'Malley, a New York Morning Sun riportere találta ki.

Ilyen vasárnapi gáblikat kínál most a budapesti Gundel étterem megújult vezetése. Az ügyvezető szerint új lendületet kell adni a patinás étteremnek, mert "az utóbbi években csak veszteséget termelt". Alföldy Tádé (1995-97 között londoni nagykövet) megnyitná a kerthelyiséget a közönség előtt (ahogy Gundel Károly idejében volt), új zenekart szerződtetne, a régi bárt átalakítaná kávéházzá, s Latinovits Zoltánról nevezné el, akiről kevesen tudják, hogy az étterem fölött, az első emelet egyik szobájában született. Számításai szerint jövőre - amikor Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét - amúgy is negyvenezer éhes diplomata rohanja le a ligeti vendéglőt, ideje tehát felkészülni.

Nyilván kommunikációs fogásnak szánták, hogy a Gundel idén októberben ünnepli századik születésnapját. Egyszer már megünnepelte ugyan, 1994-ben, de hát idős hölgyeknél az amnézia megbocsátható. Akkor a régi Wampetics étterem felújításának századik évfordulóját köszöntötték, most viszont azt a pillanatot, amikor a jó nevű, de lepusztult (a köznyelvben csak "Slampetics"-nek gúnyolt) ligeti zengeráj bérleti jogát Gundel Károly 1910-ben átvette. Mert bár igaz, hogy a Wampetics Blaha Lujza, Rippl-Rónai József, Csortos Gyula, Csók István s a szabadelvű politikusok törzshelyének számított (A vendéglátás emlékei című, 1979-ben megjelent könyvében - a kádári korszellemhez igazodva - Gundel Imre még Kun Béla nevét is fontosnak érezte megemlíteni), s igaz az is, hogy a folyton dörmögő Újházi Ede itt főzette először a róla elnevezett levest, az épületet mégis Gundel Károly tette világhírűvé. "A Gundel - írta az 1939-es világkiállítás idején a New York Times - többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus." Gundel Károlytól pedig nemzedékek tanulták a vendéglátás mesterségét. "Életpályája mintája annak - mondta róla Harsányi Zsolt színikritikus, író -, hogyan lesz valaki nagy kezdőbetűs tulajdonnévből kis kezdőbetűs főnévvé." És étterme nemzeti ereklyévé.

Ezen az ereklyén azonban átok ül. Hiába a süppedő elegancia, a berendezésből áradó luxus, a belle époque simogató hangulata, a damaszt vakító tisztasága, a saját és kölcsönkért festmények (Aba Novák, Csontváry, Kmetty, Ferenczy Károly) képvarázsa, az ember végül is a legendás étterembe jött, nem múzeumba. A vasárnapi gábli (felnőtteknek 6400, gyerekeknek 3200 forint, valamint 12 százalék felszolgálói díj) inkább szállodai svédasztalhoz hasonlít, mint "újrafogalmazott magyar konyhához". Pedig a sajtótájékoztatón kiadták az új jelszót: "Vissza a régi ízekhez!", és Merczi Gábor séf az elmúlt hónapokban beleásta magát a Gundel-könyvtárba. Furcsa, hogy titkos receptek után nyomozva csak a "kagylóleves zöldség juliennel", a "tenger gyümölcsei saláta", a "rántott tintahalkarikák" vagy a "gyümölcsrizs" leírására akadt. Ezek volnának az eredeti magyar alapanyagok, melyekre nyilatkozataiban hivatkozik? A kagylókonzerv? A mélyhűtött tintahal? A nílusi sügér? Vagy elfelejtette a Mester figyelmeztetését: "Jó minőségű alapanyagból könnyű rosszat főzni, de rosszból sohasem lehet jót." Nos, Merczi Gábor szétfőzi a híg halászlében a gyufametéltet, amelyet még a bajai halfőző versenyen is frissen adnak a leveshez, sült vajas tésztába fojtja a nílusi sügérhez hasonlító fogast, tejfölös mácsikkal kínálja a kiszáradt Szent Péter-halat. Mindennek persze nincs különösebb jelentősége, hiszen az ételmelegítők elromlottak, s amúgy is minden hideg vagy langyos. Miként a pincérek, kisegítők ábrázata. Akik csak állnak, tipródnak mosolytalanul és mogorván, mint katonaszakácsok a gulyáságyú mögött. Pedig Gundel Károly világosan megmondta: "Az a pincér, aki nem tud mosolyogni, jobban teszi, ha vendégnek születik." Ami elég nagy büntetés, ha a Gundelben kell ebédelnie.

Vinkó József - hetivalasz.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (4) Gazdaság (612) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (4) Vetítő (37) Politika (1571) Mozaik (6) Sport (727) Nagyvilág (1385) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Flag gondolja (32) Tv fotel (65) Belföld (5) Tereb (125) Irodalmi kávéház (464) Mondom a magamét (3708) Egészség (50) Jobbegyenes (1544) Heti lámpás (207) Rejtőzködő magyarország (171)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>