Pillanatfelvétel. Még csak nem is vázlat. Az is csak így tükörből, persze - az ember egy életen át nem látja azt a tárgyat, ami kívül és belül, állítólag legjobban érdekli, legközelebb van hozzá - furcsa, nem? Nyakkendőm alsó része az utolsó határ, ha lefelé pislantok - aztán homályba vész a kilátás, nincs tovább.
Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
A madarak, egytől-egyig, lélekjelképek, s ekképp valamilyen minőségét, „halmazállapotát” ábrázolják a léleknek. Ez jutott eszembe reggel, midőn a pesti rakparton autómmal araszolva büdösítettem a teremtés művét (és dühítettem Illés Zoltánt).
Ifjúkoromban, amikor még egy-egy nagy film felforgatta a világot – Fellini, De Sica, Antonioni, Bergman, a francia újhullám (egyébként ez volt, pártállam ide, pártállam oda, a magyar film világhírre szert tett virágkora is) –, az egyik legnagyobb filmélményem volt Truffaut remeke, a 451 Fahrenheit.
A hazai mezőnyben verhetetlennek tartották az FTC-t. A bajnokság újbóli megnyerése kötelező házi feladatnak tűnt. Kellett egy új cél. És mi más lehetett volna ez, mint annak bizonyítása, hogy az FTC igazán nemzetközi klassziscsapattá érett. Nem csak hazai pályán, idegenben is. Ez a szezon gyakorlatilag erről szólt.
Hiába szerzett egy hete idegenben 2 gólos előnyt az ETO a Viborg ellen, a dán csapat a Veszprémben rendezett visszavágón hárommal kerekedett a magyar bajnokcsapat fölé, így Dániába került a BL serleg.
Ha a következő országgyűlési választásokon a Fidesz kétharmados többséget kap a parlamentben, akkor élni fog ezzel a lehetőséggel, hogy ezáltal megerősítse a demokráciát – mondta Orbán Viktor szombaton Budapesten.
Valami huszonévesen hallottam egyetemista barátomtól az ő fura elméletét. Képes volt azt állítani, hogy a nagy ázsiai mongol birodalomnak Batu kán által vezetett hadai sohasem jártak Magyarországon.
Sorrendben négy bajnoki cím elnyerése és az európai elismertség után kezdett bele csapatunk az új idénybe. Mi más lehetett volna a célja, mint a “mesterötös”. És úgy tűnik, ebben az idényben egy kicsit odafigyeltek a Magyar Kupára is.
Kádár pontosan tudta, mit vár a magyaroktól a Szovjetunió. Feltétlen hűséget, az önkéntesség és az össznépi egység látszatával. Ezt kellett szemléltetni 1957. május elsején ország-világ előtt, bármi áron. Egyértelművé kellett tenni, hogy a Rákosi- (és a Gerő-, Révai-) korszaknak vége, eztán a Kádár-korszak következik.
