A csapat teljesítette a kötelezőt, bár nem veretlenül, nem is 100%-os tavasszal, de elképesztően magabiztosan nyerte a bajnokságot. Óriási pluszt jelentett az új pálya és az egyre tóduló közönség. Mindez párosult a játékosok tudásával és lelkesedésével. Ez az a kölcsönhatás, ami akkor alakult ki és mindig jellemezte a Fradit.

A nagy pontarányú elsőség mellett imponáló a 74:17-es gólarány is. A 74 gólt (több mint 4 gólos átlag) szerző csatársorban ebben a szezonban volt igazán a csúcson a kor kimagaslóan legjobb és legeredményesebb labdarúgója, Schlosser Imre. Slózi népszerűsége egyaránt emelte az FTC és a magyar labdarúgás tekintélyét. Ő mindig úgy játszott, olyan lelkesen, gyorsan, okosan, amitől a szurkolók csak tűzbe tudtak jönni. Dédelgetett kedvenccé vált, verseket, dalokat írtak róla, alakját megmintázták, sőt még utcát is el akartak róla nevezni. Egész éves teljesítményét 1912. június 9-én az Üllői úton koronázta meg, amikor a III.kerület elleni 11:3-as győzelemből 8 góllal vette ki a részét. Egy bajnoki mérkőzésen azóta sem rúgott ennyi gólt FTC játékos. És még egy érdekesség, aminek a mába ható érvénye is van: ebben az időben már volt egy fizetett edzője az FTC-nek, mégpedig az angol Gannon. Általános edző volt, aki a játékosok erőnlétéért volt felelős, így gyakran gimnasztikára és futóedzésre fogta pártfogoltjait. Ennek is volt köszönhető, hogy az FTC 4×100 méteres váltója, Weinber, Koródy, Schlosser, Borbás összeállításban méterekkel verte minden más csapat négyesét.

A Magyar Kupa sorozatban újra elindultunk, ám hogy továbbra sem nagy kedvvel, azt bizonyítja, hogy hamar búcsúztunk (az MTK ellen 1912. február 25-én 1:0-ra kaptunk ki).

A Corinthian-díj, szinte természetesen, megint csapatunk birtokába került.

Újra eljutottunk a Challenge Cup bécsi döntőjébe is, ahol azonban 1911. szeptember 23-án 3:0-ra kikaptunk az egy évvel korábban szanaszét vert Wiener AC csapatától.

És akkor jöjjön az a sorozat, amely ezt a szezont a sporttal foglalkozó történelemkönyvek aranyoldalaira emelte. 1911 tavaszán (az előző részben is említett mérkőzésen) 3:0-ra legyőztük azt az English Wanderers-t, amelyet gyakorlatilag az angol amatőr válogatottnak tekintettek. Ennek az eredménynek köszönhette csapatunk, hogy meghívták egy német-angol túrára. Sokat jelentett ez a mérkőzéssorozat nemcsak az FTC, de az egész magyar labdarúgás számára is. Ez a túra irányította rá ugyanis a labdarúgással eddig nem sokat törődő emberek figyelmét a focira. Ezt írták akkoriban:

“Az FTC e szereplésével arra kényszerített egy félmillió embert, hogy a futballról, odakinn egy másik milliót, hogy a magyarokról beszéljen… Ti jámbor emberek, akik ellenségei voltatok vagy vagytok a sportnak, tudjátok-e, mennyit küszködött egy külvárosi, elhagyott, pártfogó nélküli egyesület, amíg világhódító körútra indulhatott?… A Ferencvárosi Torna Club csapata diadalmenetben vonult végig a nagy, hatalmas, gőgös német birodalmon, aztán átlépte a csatornát, s a modern sportok mesterein, az angolokon is aratott egy fényes diadalt.”

A túra eredményei:

1911. december 24. Hamburg: FTC - Viktoria Hamburg 5:3
(góllövők: Schlosser 3, Pataki, Weisz)
1911. december 25. Bréma: FTC - Bremen SC 5:0
(góllövők: Koródy 2, Pataki, Schlosser, Borbás)
1911. december 30. Berlin: FTC - Hertha 4 :2
(góllövők: Schlosser 2, Weisz, Koródy)
1912. január 1. Berlin: FTC - Preussen 7:2
(góllövők: Pataki 3, Schlosser 3, Koródy)
1912. január 8. London: FTC - Woking 3:2
(góllövők: Koródy 2 + 1 öngól)
1912. január 10. London: English Wanderers - FTC 4:1
(góllövő: Borbás)

Az ünnepek alatt idehaza fokozott érdeklődéssel várták az FTC-ről érkező híreket, esténként százak álltak a szerkesztőségek előtt. A táblákra kiírt eredményeket óriási lelkesedéssel fogadták, elénekelték a Fradi-indulót, szilveszterkor pedig a klubérzelmeket feledve zengett az utcákon mindenütt a “Hajrá FTC!”. Amikor pedig megtudták a Preussen, a német labdarúgás “gárdaezrede” elleni fölényes győzelem hírét, még az addig kétkedők is takarodót fújtak. “A magyar csapat, mint a vihar tört be, és zúgott, száguldott Európán keresztül, és nyomában dicső magyar győzelmekről zengett a német és az európai sajtó.”
Amikor a csapat 1912. január 10-én hazaérkezett, a Keleti Pályaudvar előtt 15 ezren várták őket. Slózi konflisából kifogták a lovakat és a kocsit a fiatal szurkolók húzták ki az Üllői úti pályára. Pataki Misire pedig diáktársai szórták a virágokat. De kijutott az ünneplésből mindenkinek. Bajnoki ellenfeleink és az MLSZ vezetői is az ünneplő közönség között voltak és gratuláltak.

Emlékezzünk meg a csapat vezetőjeről is, aki Malaky Mihály volt.

EKKOR LETT IGAZÁN NAGY CSAPAT AZ FTC!

Az 1911-12-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

46 mérkőzés: 31 győzelem, 4 döntetlen, 11 vereség: 162 : 63 gólarány

A sikercsapat fotója a mérkőzés előtt 1912-ben a Wooking-i pályán:

Álló sor balról: Gannon (erőnléti edző), Fritz (civilben), Weinber, Manglitz, Ungár, Bródy, Rumbold, Payer, Szeitler, Blum (civilben) Elöl: Malaky Mihály túravezető, Weisz, Pataki, Koródy, Schlosser, Borbás, Uhlyarik Béla.

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János - Nagy Béla - Várszegi János Zöld-fehérben
Nagy Béla FRADIVAL a Föld körül
nemzetisport.hu

]]>www.ftcbk.eu]]>