Ma 2020 szeptember 18. Diána napja van. Holnap Vilhelmina napja lesz.
4f9bfd339988c887533b0df3c8ae94a0.jpg

Egy fiatal hokis, aki minden tekintetben példaképül szolgálhat

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A kétszeres Leveles Kupa győztes jégkorongozó, Erdély Csanád már a tavalyi szezonban bemutatkozhatott az osztrák bajnokságban, az EBEL-ben, ám idén akár még több mérkőzésre is számíthat.

A Fehérvár csapatával kétéves profi szerződést kötő támadóra még az U20-as csapatban is vár feladat, valamint a magyar junior válogatottban is, amely a decemberi, dunaújvárosi divízió 1/B. világbajnokságra készül. Korábban a szakemberek Csanádot tartották az egyik legesélyesebbnek arra, hogy a tengerentúlra, akár az NHL-be kerüljön . Ez egyelőre még várat magára, de ahogy mondani szokás; ami késik, nem múlik!

Amikor a korosztályos válogatott szakvezetésének tagjaitól érdeklődtem, ki lenne a mai fiatal hokisok közül a leginkább érdemes rá, hogy mind sportteljesítménye, mind emberi tulajdonságai alapján példaképül állítsuk a többi fiatal elé, egyöntetűen Csanádot javasolták.
A még csupán idén április 5-e óta nagykorú hokissal a káposztásmegyeri jégpalotában két, Szlovénia elleni felkészülési meccs között beszélgettünk.

- Először is; az olvasók közül talán nem mindenki tudja, mi is az Leveles-trófea és mivel is érdemelted ki ezt a díjat?
- A Leveles Kupa a legjobb ifjúsági játékosnak járó díj. Névadója Leveles György, a tragikus sorsú válogatott csatár, aki még 1965-ben, 18 évesen, a felnőtt válogatott egyik edzésén olyan balszerencsésen esett el a jégen, hogy társa korcsolyájának hátsó része súlyosan megsértette a jobb szemét, amelyre sajnálatosan megvakult, majd miután edzőként visszatért a jégpályára, 1972-ben fiatalon, 25 esztendősen elhunyt.
Annak idején a mi, 1995-96-ban született játékosokból álló korosztályunkra várt az a feladat, hogy megállítsuk, mi több visszafordítsuk azt a folyamatot, amely korábban oda vezetett, hogy az U18-asok között bizony kiesett a magyar válogatott a vb-n a divízió2-be, ami hát – ne szépítsük – a negyedik vonalat jelenti. Viszont örömmel újságolhatom, hogy 2013-tól kezdve előbb a div2-ben, majd a div1/b-ben is sikerült az első helyen végeznünk, így pillanatnyilag ezen a téren, közvetlenül a 10 válogatottat felvonultató világelit mögött helyezkedünk el.
Gondolom, hogy a szakemberek elsősorban az e két világversenyen nyújtott teljesítményem alapján ítélték oda nekem ezt a díjat a 2012-13-as és a 2013-14-es szezon végén is, erre pedig meglehetősen büszke vagyok!
- Dunaújvárosban születtél, tudjuk, hogy milyen komoly dolognak számít arrafelé a hoki. Ott aztán egy fiúnak igen jó esélyei vannak rá, hogy a jégkorongot válassza. Mégis, hogyan kezdődött?
- Egyáltalán nem volt ez olyan nyilvánvaló, sok sportágat kipróbáltam, úsztam, tornáztam, aztán végül meglehetősen vicces körülmények között kezdtem el a jégkorongozást. Óvodásként ugyanis nem szerettem a délutáni alvásokat, a hokis előkészítő korosztály edzései pedig épp’ ezen csendes pihenők idejére estek. Meglehetősen sportos szüleimnél sikerült elérnem, hogy szunyókálás helyett akkor inkább elkezdjem látogatni a jégkorongedzéseket.
- A Te szempontodból a legjobbkor jött létre Magyarország első jégkorong akadémiája. Hogyan kerültél át Fehérvárra? Vagy ez a váltás számodra nem is volt kérdés? Említetted, hogy szüleid “sportosak”. Ők mennyire támogatattak a döntéseid meghozatalában?
- Igen, pont jókor jött létre ez a bizonyos akadémia az én szempontomból is. Igazából Újvárosban már nem lett volna az én korosztályomban egy olyan ütős gárda, szerettem volna bajnokesélyes csapatba kerülni és erre jó lehetőség kinálkozott Székesfehérváron. A szüleim természetesen támogattak a döntésemben. Ugyanakkor sajnálták, hogy kicsit távol leszek az otthonomtól. Igazából úgy 2-3 hetente tudok hazamenni egy-egy napra. Osszességében azonban már megszoktam ezt a fehérvári életet. Jelenleg albérletben lakom egy gyermekkori barátommal és játékostársammal Hamvai Szilárddal. - A tavaszi, székesfehérvári, U18-as, divízió 1/B. világbajnokságon – ahogyan arról már volt szó – olyan eredményt ért el a válogatott – melynek egyik vezére voltál – hogy sokan erre a korosztályra építik a magyar hoki jövőjét, akár felnőtt szinten is. Mekkora terhet jelent ez számotokra? Vagy a nagy elvárások akár még jobb teljesítményre sarkallhatnak benneteket?

- Áprilisban, Fehérvárott életem egyik legjobb hetét zártuk, amikor megnyertük a vb-t és feljutottunk a legjobb 16 közé. Igen, tudok, tudunk róla hogy sokat várnak tőlünk majd felnőtt szinten is, de ehhez az egészséges nyomáshoz már hozzá szoktunk. Tudjuk kezelni!
- Akár még újabb osztályt/osztályokat is lehet ugrani? Talán lehet cél egy tartósabb szereplés a világelitben?
-Természetesen mindig van feljebb. Ugyanakkor a realitások talaján kell maradni. Valóban van sansz a világelitben való hosszabb távú szereplésre, de ehhez csakis a 3-4 esztendeje kiválóan működő utánpótlás korosztályok megfelelő továbbképzése, menedzselése adhat alapot!
- Egy fiatal magyar hokis számára gondolom, klubszinten egy “nagy dobbantás” az EBEL-ben, a nemzeti csapatban egy A-csoportos szereplés, netán egyszer egy olimpia, egyéni karrierjében egy KHL-es vagy NHL-es szerződés lehet az elérendő cél? Ezek közül vajon mi lehet a nemcsak elérendő, de elérhető is? Nyilván vannak álmaid. Mi válhat valóra ezekből az álmokból?
-Nyilvánvalóan ez nem egy, hanem két- vagy több lepcsőfokot is jelent! Én most úgy gondolom, hogy képes leszek meglépni ezt, viszont ehhez elengedhetetlen az alázat és a kemény munka, melyeknek a mindennapi életem részeivé kell, hogy váljanak. Személy szerint én igenis reálisnak tartom, hogy egy nivósabb bajnokságban kössek majd ki. Még az NHL -t sem tartom elérhetetlennek. De ne szaladjunk ennyire előre! Igyekszem mindig csak a következő szezonra fókuszálni.
- Egy, lényegében még kamasz sportoló hogyan tudja összegyeztetni a hivatásos sportolást, a tanulással? Meg hát persze nyilván vannak szórakozási igényei is. Mi mindenre jut-, illetőleg kell, hogy jusson idő, a jégkorong mellett?
-Nem tagadom, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Én éppen most, szeptemberben kezdem el tanulmányaimat a Kodolányi János főiskolán gazdaság és management szakon. Úgy gondolom, muszáj már csak a megitélésem szempontjából is egy diploma megszerzése és emellett számos élettapasztalatot is szerez az ember a 3 év tanulás során.

Klubcsapata a Fehérvár AV19 szerelésébe

- Ha teszem azt 15 vagy 20 év múlva ugyanígy leülnénk beszélgetni, Erdély Csanád mikor mondaná azt, hogy “Igen, elégedett vagyok a sportpályafutásommal, elértem azokat a célokat, amiket magam elé tűztem”?
-Érdekes kérdés! Én akkor lennék elégedett, ha egy komoly sérülésektől mentes pályafutást tudhatok majd magam mögött és játszhattam az NHL-ben vagy legalább egy nagyon magas nivójú európai bajnokságban.

Juhász Attila

A szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Ez a pályamű szerepel a Média a tehetségekért Díj közönségszavazásán. Legyetek kedvesek támogatni "lájkotokkal" magazinunk egyik szerzőjének írását. A Sport kategóriát kiválasztva találjátok meg szerzőnk írását.

Megtisztelő szavazataitokat a következő linken adhatjátok le facebook profilotok használatával 2014. november 15.-ig:

]]>Média a tehetségekért díj szavazás]]>

Köszönettel, Flag Csapat!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1571) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4795) Sport (729) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Tereb (140) Vetítő (37) Heti lámpás (243) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Nagyvilág (1452) Mozaik (83) Gazdaság (652) Jobbegyenes (1849) Autómánia (61) Mozi világ (440) Egészség (50) Belföld (5) Irodalmi kávéház (490) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>