A Csertői Aurél vezette Paks sok borsot tört már az orrunk alá. Számos esetben csak döntetlent tudtunk ellenük elérni. Nagyon jól megszervezett védelemből próbálnak meg gyors kontrákat vezetni, ezen alapszik Tolna megyeiek játéka.

Az a játékfelfogás, játékstílus, amelyet Thomas Doll meghonosított a Fradinál pontosan az ilyen védekező stílusú csapatok ellen nyújt igazi gyógyírt.

 Ha visszaemlékszünk az elmúlt 5-6 év bajnokságaira mindig az volt a jellemző kép, főként hazai pályán, de számos esetben idegenben is, hogy támadtunk és nem találtuk a rést, a kulcsot a védekező taktika ellen. Nos, ez megváltozott.

Most már egész egyszerűen addig megyünk előre, passzolgatunk, adogatunk, amíg az ellenfél nem hibázik. Ezt a fajta pressziós, letámadásos játékot nem bírják az ellenfeleink, illetve helyesbítek az eddigi ellenfeleink nem bírták.

A Paks is kénytelen volt kapitulálni. Gyakorlatilag 10 perc alatt lerendeztük a mérkőzést. Előbb Lamah labdáját Böde jutatta a paksi hálóba, majd Böde adott Lamahnak gólpasszt.

Böde a 7. bajnoki mérkőzésén már a 8. találatát jegyzi!

Jegyzőkönyv:

NB I, 7. forduló
FTC-Paks 2-0 (2-0)
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Leandro, Ramírez - Nagy Ádám (Cukic, 60.), Busai (Radó, 60.) - Lamah, Hajnal, Sesták (Nagy D., 79.) - Böde
Paks: Molnár - Kulcsár, Asztalos, Gévay, Szabó J. - Papp (Kesztyűs, 82.), Hahn (Frőhlich, 80.), Szakály D., Bertus - Balázs (Kővári, 80.), Bartha
Sárga: Cukic (89.), Molnár P. (91.)
G.: Böde (14.), Lamah (24.)

Nem rossz kezdés a „madocsai Messitől”, annyi bizonyos. Arra azonban nem volt elég ez a teljesítmény, hogy Storck kapitány behívja Böde Danit a válogatottba. Pedig megítélésem szerint pont Dani ereje, határozottsága hiányzott a válogatott két Eb selejtezőjéről. Ugyanis a megszerzett két pont nagyon szerény teljesítmény, még annak függvényében is, hogy még így is elérhetjük a legjobb harmadik helyet a csoportunkban, ami biztos kijutást jelentene.

A válogatott mérkőzéseinek a legnagyobb pozitívuma az volt, hogy a fiatal tehetségünk Nagy Ádám bemutatkozott nemzeti színű mezben. Így Leandro és Gera mellett az Észak- Írek ellen három Fradista volt a pályán, ez azért szép eredmény!

Gratulálunk a srácoknak!

De az élet nem áll meg, jön a következő forduló. Méghozzá a NAGY DERBI! Az egész város futball szerető lakossága lázban ég ilyenkor, hiszen Budapest legnépszerűbb csapatai mérik össze erejüket, immár 215. alkalommal.

Megmondom őszintén nem tetszik, hogy ennyire favorizálnak minket. Szinte a csapból is az folyik, hogy a Fradit ki fogja megállítani, a Fradi a legjobb, a Fradi már biztos bajnok stb.

A honi sportsajtó azt az utat választotta, hogy előre kikiált minket favoritnak, ha végül sikerül győznünk (Adja az Isten!) azt írja majd, hogy ő megmondta előre, ha pedig ne adj, Isten veszítünk a keresztvizet is le fogja rólunk szedni az biztos.

Abban viszont igazat kell, hogy adjak Thomas Dollnak, hogy ha a srácok nem tudják elviselni a nyomást, a rájuk nehezedő terhet egy rangadón, akkor a magasabb sebességi fokozatú nemzetközi találkozókon jövőre is el fog vérezni.

Így hát bizakodó vagyok és várom, hogy a srácok miként tudnak ma este megbirkózni a lila-fehérekkel a Megyeri úti, Szusza Ferenc Stadionban.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs