Bosszantó hibákat lehetett látni a játékunkban, de azért voltak számomra bíztató jelek is.

A német szakember, Thomas Doll precizitását jól példázza az, ahogy a védelemhez nyúlt. Végre volt koncepció a védekezésünkben, volt elképzelés arról, hogy miként kell felépíteni egy támadást, miként kell felépíteni egy kontrát. Moniznál minden egy kicsit esetleges volt, most átgondoltabb a játékunk és meggyőződésem, hogy közel sem fogunk annyi gólt kapni, mint az őszi szezonban.

A gond sokkal inkább az előre játékunkban van. Jól látható volt, hogy a játszani tudó, kreatív játékosok hiányában (Leonardo, Buzsáky, Holman) nem igazán tudtunk ütőképes támadásokat vezetni. A Haladás elleni idegenbeli döntetlen alkalmával már érezhető, látható volt, hogy amint Leonardo beállt kreatívabb, mozgékonyabb, kiszámíthatatlanabb lett a támadójátékunk.

A Győr elleni első bajnoki találkozón, pedig ha lehet még szembetűnőbb volt látni az első félidő impotens, meddő próbálkozásai után a második félidő Leonardóval és Somáliával megspékelt kombinatív, gólra törő játékát.

Külön öröm volt számomra végre azt a küzdő, lelkes Leo-t látni, aki végre kéri a labdát, szerel, irányít, és tüzel minden helyzetből. A brazil srác vitathatatlanul a magyar bajnokság legtechnikásabb, legügyesebb és meg merem kockáztatni a legjobb játékosa. Remélem be is fogja ezt bizonyítani a hátra lévő 12 bajnoki találkozón.

Nagyon nehéz sorozatban vagyunk.

A vasárnapi Győr elleni mérkőzést követően, most hétvégén a nagyon megerősödött, a kiesés elkerüléséért foggal körömmel küzdő MTK-hoz látogatunk.

Az Örökrangadó mindig háromesélyes, ezt nem szabad soha elfelejtenünk!

A Garami Józsi bácsi vezette MTK a legszimpatikusabb csapat számomra a mostani mezőnyben. De remélem, szombaton végre mi örülhetünk és elindulunk felfelé a tabellán.

Ha támadásban fel tudunk javulni, kreatívabbak leszünk, akkor a megerősödött, határozott védelmünkre építve minden esélyünk meg lesz arra, hogy elérjük a céljainkat.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs