Nem a legacélosabb annyi bizonyos. Ennek ellenére van valami megfoghatatlan aura, ami körül lengi ezt a holland trénert. Talán ezt a kisugárzást érzik, érezték meg a fradisták, mert ilyen kiállást, bizalmat, mint Moniz nem sokan kaptak még az Üllői úton.
Az Eger elleni mérkőzésünket volt szerencsém a helyszínen, Debrecenben(!) megtekinteni. (Külön köszönet az Egernek és személy szerint Bódi Csabának a rugalmas, gyors és korrekt segítség nyújtásért!)

Nem játszottunk rosszul, de akadozott a gépezet, főként a támadó szekcióban. Gyömbér Gábor védelembe való hátravitele megítélésem szerint jó döntés volt a szakmai stábtól. Két gólos vezetésünk birtokában, azonban, mintha megfordult volna az addigi kép és a valljuk be a szorványos, harmatgyenge egri próbálkozások egyre több problémát jelentettek a védőink számára.

Az új szerzemény Peric 11-es gólja és Böde első Fradi gólja elég kellett volna, hogy legyen az újonc otthonában a három pont megszerzéséhez. Figyelmetlenségek és pontatlanságok miatt azonban szépített az Eger, ami egy kicsit megzavarta a srácokat, elbizonytalanodtak, de ha ekkor Böde kétkapufás lövése utat talált volna a hazaiak kapujába megszereztük volna az első idegenbeli győzelmünket.
De a fociban nincs ha, nincs volna, így a 94. percben egy ártatlan szöglet után ismét elaludtunk, mint az Újpest ellen és a hevesiek egyenlíteni tudtak.
Koncentráció hiány és figyelmetlenség. Értékes két bajnoki pontot hullajtottunk el ismét.
Mint mondtam a bizalom és a türelem vitathatatlanul Moniz és a csapat mellett van. Ennek eredményeképpen a válogatott szünet alatt lebonyolításra került két Liga Kupa mérkőzésünket meg tudtuk nyerni, helyenként jó játékkal. Az MTK ellen idegenben, míg a KTE ellen otthon tudtunk győzni. Kellenek ezek a felhozó, önbizalom növelő sikerek, mert csak így tudunk előre lépni. Nem is beszélve arról, hogy ezeken az "éles"  találkozókon tud szabadon próbálkozni, variációkat begyakorolni a szakmai stáb.

A Ferencváros dicső múltját senki nem tudja letagadni, de ma már az egész magyar labdarúgás megváltozott. Ma meg kell vívnunk a saját szabadságharcunkat - nap, mint nap. Nem elég a Fradi címeres mez, teljesítmény kell. Ma már győzelmi reményekkel érkeznek az Üllői útra a vendégcsapatok, pedig 10-20 éve még örültek, ha 3-4 gól alatt megúszták.
Ma sikk belerúgni Fradiba, sikk nevetgélni és tort ülni egy-egy újabb Fradi zakó után.
Állítsuk vissza a régi hírnevünket! Nagyon nehéz munka lesz, sok sok gánccsal és akadállyal, de meg kell nyernünk ezt a csatát. Nem élvezünk finoman szólva prioritást, sőt falakba ütközünk időről-időre.
Át kell törni a falakat le kell küzdeni az akadályokat. Holnap a Haladás lesz az ellenfél, Artner csapata nagyon jó erőkből áll, csak pontos, fegyelmezett játékkal lehet őket térdre kényszeríteni.
Reménykedjünk benne, hogy a kéthetes szünetben Moniz rendett tett a fejekben és végre ismét győzelmet ünnepelhetünk az Albert Stadionban!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs