Mégis, a kép, amit sugároz magáról, a szellemiség, amit megtestesít, a hatékonyság, amivel híveket szerez magának, jóformán bármely ellenállást legyőz, s hiába gondolták nemrég még oly sokan, hogy ez egy hülyeség - "buta hústornyok gyömöszölik egymást a sárban, meg verekednek" -, számarányuk egyre csökken, ahogy azoké is, akiknek hiába magyaráznánk, hogy (ez) a foci nem a rögbi.

Ez, ugyebár, kábé egy évtizeddel ezelőtt még korántsem volt így.
Sőt, emlékszem, húsz éve gyakorlatilag alig hallott az ember mifelénk magáról asportágról, mármint sportszakmai dolgokat. Maximum hollywoodi mozikban lehetett látni a soccertől élesen eltérő football jeleneteit, szereplőit, amely észlelések azonban sokkal inkább erősíteni voltak hivatottak az előítéleteket, semmint semlegesíteni azokat. Magyarul az ember a vásznon is azt láthatta, amit amúgy gondolt: hogy ez egy hülyeség.
(Valójában a helyes szó a "baromság", ma is jópáran ezt használnák, amikor szóba kerül társaságban a téma; de mi itt mellőzzük az erősebb, durvább kifejezéseket.)

Körülbelül húsz éve - az időpont-meghatározás azért érdekes, mert valamikor a kilencvenes évek elején-közepén kezdtek némi teret nyerni a magyar nyelvű napilapos tájékoztatásban a tengerentúli profi sportágak, köztük a tojáslabdás játék hírei, eseményei, szereplői. Nevezetesen: a Nemzeti Sport önálló, rendszeres rovatot szentelt az ügynek. Ennek állandó szerzőjét Török Péternek hívták, s nem tudom, de feltételezem, hogy kellett legyenek komoly személyes élményei a tárgyban, azon túl,hogy bizonyára olvasott angolul és járatta a megfelelő amerikai újságokat, hogy információkhoz jusson. (Erre más mód nemigen lehetett az időtájt.)
Szóval ő irkált érdekes, színes, akkor még nem ezzel a szóval illetett, de valójában erősen hangvételű bulváros riportokat a kapitalisták őrült hóbortjairól, egyszersmind milliárd dolláros bizniszeiről. Az általa alkalmazott megközelítésben folyton keveredett, de legalábbis egymás mellett volt megfigyelhető a sportrajongói áhítat a nagyszerű teljesítmények, a pályákon küzdő gigászok, s egyáltalán, a nagyszerűen működő bajnoki rendszerek és szórakoztatóipari produkciók iránt, valamint az ugyanezek iránt érzett és sugallt undor, megvetés, maró gúny. Utóbbival mindig bőven meg volt töltve Török kolléga tolla.

Különösképp elemébe került a szerző, amikor a magyarországi televíziós piac kinyílásával lakásainkba is betörtek az égi csatornák, vagy prózaibban, saját szemünkkel láthattuk végre a képernyőn, miket szeretnek annyira ezek az amcsik. Voltak magyar, vagy legalábbis nálunk is elérhető külföldi adásokban NBA- és NHL-közvetítések, s ha akkoriban NFL-t még nem nagyon láttunk, legalább olvasmányélményként ismerőssé vált Joe Montana és társai neve.

Így O.J. Simpsoné is.

Nota bene, övé elsősorban nem azért.

Hanem 1. mert a mozis vígjátékok történetének egyik legsikeresebb szériájában jellegzetes mellékszereplőt alakított (]]>Nordberg nyomozó]]>), több epizódban, 2. mert vagy megölte a feleségét, vagy nem.

Utóbbiról itt most nem mesélnénk sokat: egyrészt mindenki ismeri a sztorit, másrészt mindenről szól, csak sportról nem (a Sárga Lapokkal ellentétben), harmadrészt mert mindjárt megteszi helyettünk a Labdarúgás című hetilap "amerikai tudósítója".
Török Péter barátunk a színes magazinocska 1994. júliusi számában vállalkozott arra,hogy leszedi a keresztvizet a rajongóit és általában a sportbarátokat önmagából, de talán kicsit a sportból, a sportolók általános kultuszából is kiábrándító sztárról. Nyilván nem akadályozhatta ebben, hogy az egykori running backet, későbbi médiaszereplőt utóbb a bíróság nem találta bűnösnek, azaz büntetendőnek - nagyobbrészt az agyonfizetett szuperügyvédek behatására -; a mi lelkes riporterünk idejekorán meghozta a maga ítéletét. Jellegzetes stílusából következően pedig ezek az (elő)ítéletek nem álltak meg a vélemény szintjén - olvasóinak szigorúan mindig azt kellett gondolniuk minden történésről és összefüggésről, amit ő akart, hogy gondoljanak.

Mindennek a szerző hét teljes oldalt szentelt, képekkel gazdagon tarkítottan. Hogy mennyire új és ismeretlen volt az a világ, amelyet a közéleti lapok, tévéhíradók hírei nyomán a Simpson-ügy mélyebb hátterét bemutatva a magyar érdeklődők elé tárt, jelzi, hogy még elemi sportági tévedések-tévesztések is simán belefértek a szövegbe. Nemigen szúrta ki azokat senki itthon 18 esztendővel ezelőtt...
Most azonban, amikor immár hét éve tíz-, sőt, talán százezrek nézik hétről hétre a Sport TV NFL-közvetítéseit, az NFL.com összefoglalóit, játsszák a Fantasy-játékokat, olvassák az NSO s más orgánumok szakirányú cikkeit, blogokat, rajongói portálokat, továbbá ezrek próbálták ki az elmúlt évtized során maguk is az amerikaifocit - nos, minimum megmosolyogtató Török Péter egyik-másik elszólása. Csak a kedvencemet emelném ki: a harmadik oldal képaláírásában érhető tetten.

A 32-es trikót viselő O.J. a valaha élt leggyorsabb hátvéd volt és majd' annyi gólt ért el, mint a legmenőbb csatárok.

Aki ilyet leír, nemigen lehet tisztában a football alapvetéseivel sem. Körülbelül ugyanaz a helyzet vele, mint a tévésorozatok, mozifilmek magyar szinkronjainak tipikus, felkészületlen fordítóival, akik quarterback helyett szinte minden esetben "hátvédet" mondatnak a szinkronszínésszel... Amennyire pedig az irányító (QB) a focicsapatok támadó alakzatához tartozik, olyannyira meghatározó tagja annak a másik back, a RB-nek rövidített running back. Aki magyarul a futó (ő veszi hóna alá a labdát, hogy előretörjön vele). Azok, akiket hátvédeknek nevezünk - a megszokott magyar sportterminológia szerint is -, éppen hogy vele, velük szemben állnak, az ellenfél soraiban.

Szóval aki annyi, de annyi sok gólt ért el - a pontosan maga a csatár, a legmenőbb csatárok egyike. Mellesleg a "csatár" szót egyáltalán nem használja senkit az amerikaifutball-életben.
De ebben a tekintetben most O.J. tényleg ártatlan.

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

(A kicsinyítve betett illusztrációk rákattintva nagyobbak lesznek, akkor pedig a jobb-klikk menüből a Kép megjelenítése parancsra még nagyobb, jól olvasható méretben jelennek meg.)
Labdarúgás, 1994. július

]]>http://sargalapok.blog.nepsport.hu/]]> - A Flag Polgári Magazin partnere