Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.
Két galamb beszélget a vásárcsarnok kőpárkányzatán. Azt mondja lelkendezve a fiatalabbik: - Nézem ezeket az embereket, és nem győzöm irigyelni őket! Ott, az a nagydarab hím, a zöld dzsekiben, te, ez befordult a Múzeumnál, és már mindjárt a hídon van. Micsoda combok, micsoda vádlik! Aztán a nőstények! Lefogadom, akármelyik képes egyvégtében megtenni ugyanezt a távolságot. Istenem, ha nekem ilyen erős lábaim lehetnének!
Tobey Maguire szóvivője megerősítette, hogy május 8-án megszületett a színész és felesége, Jennifer Meyer második gyermeke: ezúttal egy kisfiú.
Aligha van a világon még egy ilyen ország, természetesen a volt gyarmatbirodalmakat leszámítva, melynek határaitól több száz kilométerre is anyanyelvként beszélik és értik a nyelvét.
Tas Péter vagyok, harminchét esztendős, meglehetősen fáradt ember, költő vagy mi az ördög, az engem ma már nem érdekel. Távol élek mindentől, mindenkitől, egy-két könyvet, egy-két hitet s a napi boromat és pálinkámat tűröm meg magam mellett.
Megszületett a végeredmény: a szavazatok 100 százalékos feldolgozottsága mellett Páva Zsolt, a Fidesz jelöltje nyerte az pécsi, időközi polgármester-választást. Az MSZP színeiben induló Szili Katalinra 18 981, míg a gőztes ellenzéki politikusra 36 570-en szavaztak.
Másodszor is bajnokok lettünk 1905-ben, ezzel beértük az akkori rekorder BTC-t. Minden szurkoló azt várta, a rekord beállítása után, hogy annak megdöntése következik. És ezúttal egyértelműen, nem a zöld asztalnál folytatott viták után.
Oktatásunk őrült eltévelyedése a hagyományos szóhasználat szerinti humán tárgyak vissza-szorítása a reáliák javára.Csodálkoznivaló nincs rajta, javítani’ annál inkább. Mi is az: humán tárgy? és mi az: reál?
Azért most, így utólag, valljuk be őszintén: féltünk. Féltünk, hogy sikerül nekik. Megint sikerül nekik úgy tenni, mintha ők nem ők lennének. Ebben nagyok, ebben verhetetlenek.
Vitéz, Csokonai Vitéz Mihály, akit Kölcsey parasztosnak, Kazinczy valószínűleg nem többnek, mint érdekesen furcsának látott, szegény Vitéz, megjárta. Akkor, ő előtte, még az édesapja vagy pláne nagyapja, magömlesztő álmaikban sem álmodhatták, hogy jó lesz sietni Mihállyal.
