A magyar uránipar rekultivációja című konferenciára gyártott meghívók nem csupán a suta cím miatt váltak érdekessé. A rendezvényen nyilván az urán­bánya rekultivációjáról fognak beszélgetni, és nem az urániparéról, de nem ez a legnagyobb hiba, hanem hogy a júniusi rendezvény meghívóján Szili Katalint már mint Pécs polgármesterét említik.

A cím több okból is provokatív. A történelem végére történő fukuyamai utalás óta ugyanis számtalan komoly és kevésbé komoly írás indult e megállapítás cáfolatával - ez alól még e rövid gondolatsor szerzője sem kivétel, igaz, magam arra is próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a történelem végére vonatkozó állítás általános félreértés áldozata lett. 

A huszonegyedik század közepe táján egy csudálatos tudományos felfedezés nem rengette meg a mûvelt világot, mint ahogyan sarkaiból sem forgatta ki azt. Pedig ráfért volna. Ehelyett, mint már annyi más fontos felfedezést, ezt is titkosszolgálatok kazamatáinak páncélszekrényei ôrzik. De hogy mi is történt, lássuk csak sorjában. 

Minap egyedül üldögéltem kedvenc fotelomban és nézegettem egy a két háború közötti időszakra datálható Pesti Hírlapot. Olvastam benne egy érdekes tanulmányt Klebelsberg Kúnótól az akkori oktatásügyi minisztertől, melyben a magyar nyelv és a magyar irodalom védelméről írt.