Bevezették a katonát. Egyenes tartású, talán húszesztendős legény, viselkedése kifogástalan. A börtön nem látszott rajta, de hiszen nem is divat manapság a rabok sanyargatása, annyi különös esemény után, amik itt a tavasz óta történtek. A szabványos jelentkezés után mindenkit kiküldött, csak négyszemközt szólalt meg.
A napokban kezembe került, az egyik nagy bevásárlóközpont reklám-katalógusa. A szép színes, vásárlásra csábító fotók és az árak melletti „legolcsóbb” felirat bizonyára hatással van a katalógust forgató potenciális vásárlói rétegekre, de van olyan ember, akit elriaszt a hivalkodó, minden áron való profitszerzés ilyen direkt megjelenési formája.
A 2006-os jogtalan kizárás után most már véget ért a rémálom a fradisták számára, a csapat visszajutott az élvonalba ráadásul pont a 110.születésnapon, így szépre sikerült az egyébként kissé csendes ünnep.
Egy magyargyalázó írás szerzőjének, Spiró Györgynek a gondolatait kellett elemezniük az érettségizőknek az idei középszintű magyar írásbelin.
Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Heribert Illig úr egy majom. Félre ne értsen senki, pusztán azt akarom ezzel közölni, hogy rendkívül élvezetes stílusának jellemzésére a keleti állatöv majom-jellemrajza jutott hirtelen eszembe. Akinek is legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy imád mások kárán nevetni, ám személyes bája miatt ritkán vonzza magára ellenfelei haragját.
A közelmúltban jelent meg a Nagyvilág Kiadó gondozásában Leni Riefenstahlnak a Harmadik Birodalom filmrendezőjének önéletrajzi könyve. A naív, de mégis tekintetében valamiféle romlottságot hordozó világhírű Riefenstahl, vitathatatlanul a XX. század legtehetségesebb dokumentaristája volt.
Az 1943-ban íródott Negyedik ecloga sokat idézett, mégsem elcsépelt sorát választották a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállításának címéül a rendezők. Radnóti Miklós száz éve, 1909. május 5-én született, 1944 novemberében lőtték agyon Győr mellett. Harmincöt évet idéz meg a tárlat, szögesdrót és gyászzene nélkül, mégis megrendítően.
Tudtuk, hogy pokolian nehéz lesz, tudtuk, hogy nagyon erős még nekünk ez a mezőny, hogy a mieink csak ritkán tudnak „A” csoportos színvonalon hokizni, mégis reménykedtünk az utolsó pillanatig. Sajnos hiába.
A tudománynak, mármint a „modern”, materialista tudománynak a hithez képest semmiféle érvénye nincsen. Előre kell ezt bocsátanom, mert újabban különféle értekezések jelennek meg e témában, és ezek közös jellemzője egyfajta bocsánatkérő hangnem, már-már mentegetőzés, hogy ugye azért a tudomány nagy dolog, hatalmas eredményei kétségbevonhatatlanok, már a pápa is elismerte, hogy…Nos, felejtsük el.
