Már azzal is fantasztikus bravúrt ért el mi több csodát tett a Magyar Jégkorong Válogatott, hogy tavaly Szapporóban 70 év után feljutott a világ legjobb hokinemzetei közé! Úgy is hívtuk a tavalyit; a Szapporói csoda. Szerettük volna, de nagyon, ha az idén valóra válik a Zürichi csoda, de az már talán a csodánál is több lett volna. Végül is, ha az újabb csoda nem is sikerült azért végletekig kiélezett mérkőzéseket vívott csapatunk mind Szlovákia, mind Fehéroroszország, mind pedig Németország ellen miközben a világelső Kanada – érthetően – átgázolt rajtunk. Két viszonylag gyengébb meccse volt a láthatóan Pat Cortina mester által a lehető legmagasabb szintre felhozott válogatottnak; az osztrákok és a dánok elleni, itt mindenképpen jobbra számítottunk. Persze lehet most azt is mondani, hogy nem volt szerencsénk és ez részben igaz is. A szlovákok ellen 13 másodpercre voltunk a pontszerzéstől, a fehéroroszok ellen rengeteg ziccerünk volt úgy hogy egyetlen másodpercet sem játszhattunk emberelőnyben, de ezeken a meccseken a gárda nem 100, hanem legalább 120%-ot teljesített így várható volt, hogy elfogy az ereje a végére. Ráadásul a németek – a jövő évi vb házigazdái – is csoportutolsóként hozzánk kerültek az alsó ágra és mivel ők nem eshettek ki még reménytelenebb lett a helyzetünk ezért aztán kiesés ide vagy oda nem szabad komolyan bírálni ezt az együttest!
A legjobban dr. Szélig Viktor a csapat egyik legrégibb tagja fogalmazott: „Jöttünk, láttunk, visszamennénk!” És ebben minden benne van. Örültünk, hogy játszhattunk az elitben, bemutatkozásnak megfelelt és jövőre egy osztállyal lejjebb akár már mi lehetünk a favoritok. Persze csak akkor, ha nem zárnak be jégpályákat, nem teszik lehetetlenné a fanatikus hokiedzők munkáját és végre tudomásul veszi minden illetékes, hogy a jégkorong teljes jogú tagja a magyar sporttársadalomnak. A televízióban az egykori kiváló válogatott FTC kapus, ma utánpótlásedző Balogh Tibor azt kérte csak, hogy „Hagyjanak minket békében dolgozni!”
Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán azt, hogy a szurkolók imádják ezt az együttest,  és ha rajtuk múlna örökké „A” csoportosok lennénk!
Egy valaki viszont örökké az marad. Ocskay Gábor,  aki március 24-én egy hónappal a rajt előtt tragikus hirtelenséggel hunyt el miközben élete legnagyobb feladatára készült! Lehet, hogy Vele sikerült volna a bennmaradás, de ezt már soha nem tudhatjuk meg! 

Juhász Attila
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja