A felcsútiakkal rendre nehéz mérkőzéseket vívunk, sőt ősszel is csak egy sovány döntetlenre futotta az erőnkből a Pancho Arénában. Ráadásul a vendégek nagyon nehéz helyzetben vannak, a kiesés réme ott lebeg a fejük felett.

Ennek megfelelően nagyon felszívták magukat, nem is tudtuk a megszokott játékunkat játszani. Sok hibával fociztunk és nem igazán tudtunk helyzeteket sem kialakítani.

A mérkőzés képe az első játékrészben - a mi szempontunkból - elég lehangoló volt.

Azt pedig, hogy a szünetben 0:0 - állt az eredményjelző táblán kizárólag a válogatott formában védő kapusunknak Dibusz Dénesnek köszönhettük. A szőke kapusunk számos helyzetben bravúrral mentett, sőt megbabonázta Pekár Lászlót is, aki emiatt kapufára lőtte az ellenünk megítélt büntetőt.

A második játékrész is hasonlóan indult, mint ahogy az első véget ért. Radó és Lamah beállításával ugyan gyorsabb lett a játékunk, de az átütőerő még így is hiányzott a játékunkból.

Ezt a bizonyos átütőerőt, ami hiányzott a játékunkból a sérüléséből felépülő Böde Dániel hozta meg. Beállításával, mint egy varázsütésre megváltozott a játékunk. Pár perc után a „madocsai Messi” előbb gólpasszt adott Ramíreznek, majd Ő maga is betalált a Puskás hálójába. Sőt még duplázhatott is volna, hiszen szerzett még egy találatot, amit támaszkodás miatt érvénytelenített a játékvezető.

Azt örömmel nyugtázhattuk a találkozó után, hogy Dani újra a régi, de az egy kis aggodalomra ad okot, hogy nélküle elképesztően meddő a támadójátékunk.

Böde Dani gólja körül kialakult egy kis kavalkád, hiszen öngólnak ítélték először, majd miután a klub fellebbezett végül Dani neve mellé került a találat.

Így Dani immár 13 gólos és vezeti a góllövőlistát.

Szombaton a Honvéd ellen lépünk pályára. Nem lesz könnyű mérkőzés, de nyugodtan kell játszanunk, hiszen húsz pont az előnyünk.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs