Amióta a csillagászatban is kitört a tudományosság, vagyis az illetékesek elvetették a koráb-bi idôk mindenféle babonás hiedelmeit, és felülemelkedve a sokféle gyanús és bizonyíthatat-lan álszellemi téveszmén, kizárólag anyagi viszonyok: méretek, távolságok és sebességek vizsgálatára szorítkoztak, vagyis a tizenkilencedik század óta, megállíthatatlan verseny indult az egyes kutatóintézetek és államok között az egyre nagyobb távolságra elhatoló, azaz egyre nagyobb felbontású távcsövek építése terén. Már az elsô idôkben meghaladták a hagyomány-os optikai eszközök lehetôségeit a más hullámhosszokon üzemelô rádió-teleszkópok, majd újabb lépésben több ilyet kapcsoltak egybe. Ekkortól fogtak gyanút a legjobb elmék, hogy valami nincs rendben az addig felállított világegyetem-modellekkel. Mert kezdett úgy látsza-ni, hogy a mindenség esetleg mégsem végtelen. A fizika általános elveibôl és a technikai fej-lôdés lehetôségeibôl kiindulva kiszámították, ha az egyes, rendszerbe kapcsolt teleszkópokat egymástól az eddigieknél is távolabb helyezik el, a kapott kép felbontása és adattartalma ro-hamosan javulni fog. Ezért, immár nemzetközi összefogással, egy minden eddiginél nagyobb teleszkópcsorda építését határozták el. Ez tulajdonképpen három óriási parabola-antennából, az adatátviteli hálózatból és a központi vezérlô és elemzô egységbôl állt. Az antennákból ket-tôt a Földtôl nagy távolságra, a Jupiter pályáján kívül helyeztek el, egyet pedig Magyarország-on, a vonyarcvashegyi Szent Mihály-hegyen, azért, hogy a légkör zavaró hatásait a lehetôség-ek szerint kiszûrjék. (A hegyen álló kápolnát az e célra elkülönített alapból molekulákra szed-ték szét, és restaurálás után Hollywoodban állították fel, ennek fejében Magyarország mente-sült a további anyagi terhektôl.) Az egyéb funkciókat hagyományosan a texasi Houstonban, ahol az infrastruktúra amúgy is készen állt, helyezték el.
A két ûrobjektum Föld körüli pályán való összeállítása, és rendeltetési helyére juttatása har-minc évet vett igénybe. A program megálmodói régen nem éltek már, amikor a földi antennát felállították. Óriási volt az egész nemzetközi világfalu –vagy mi a szösz- izgalma, amikor egy szép pénteki napon Houstonban az Összamerikai Teljesen Egyesült Államok fôtitkára ünne-pélyesen megnyomta a nemzetiszín gombot, ezzel üzembe helyezve a grandiózus mûvet. A programot vezetô tudósok ugyan jóelôre figyelmeztettek, hogy a felállított kivetítôkön a la-ikus semmi érdekeset nem fog látni, mégis minden szem az interaktív képernyôkre meredt. S valóban, az elsô negyedórában mind a negyvenmilliárd netezô csak egy vöröses homályt lá-tott, majd beadták a kor sztárja, Olivia Houston-Blanc bájait, interaktív üzemmódban. Ezután következtek a látszólag nyugalmas munka napjai a csillagászok számára. Tera- és kriptobáj-tok ôrületes halmazát dolgozták fel hónapokon keresztül a legújabb generációs számítógépek, melybôl egynek is több esze volt, mint a megalkotójának. És a publikációk egyre késtek, mert a tudósok zavarba jöttek. Minden adat arra mutatott ugyanis, hogy a vizsgált területen, a Nagygöncöl jobb hátsó kereke mögött ezermilliárd fényévre, semmi egyéb nincs, mint vegy-tiszta cuprum, azaz vörösréz. Ekkor pásztázni kezdték a teret, és döbbenetes felfedezést tettek, mondanom sem kell, kizárólag belsô használatra. A nevezett fém ugyanis tökéletesen szabá-lyos, sôt: még az aranymetszésnek is megfelelô téglalapot formáz, sûrûsége pedig megfelel a földi elôfordulásának! Mindenesetre, és a további vizsgálatok idejére, hogy a figyelmet elte-reljék, Amerika sürgôsen háborút kezdett Pandzsúria ellen, Houstont pedig, a terjedô terro-rizmus miatt, elektronikus szögesdróttal vették körül. És ekkor, immár nem zavartatva illeték-telen kotnyeleskedôktôl, még részletesebb vizsgálatokba kezdtek. Feltûnt ugyanis, hogy a grandiózus réztömeg felülete, bár kezdetben síknak tételezték, helyenként egyenetlen.
Az elsô bemélyedést a bal felsô sarok alatt hárommilliárd fényévre találták. Tovább keresve, a kutatók közül a gyengébb idegzetûek elmenekültek, a kitartóbbak is hirtelen megôszültek. Mert a mélyedések szabályos latin betûk alakját öltötték! Ezek után teljes hírzárlatot rendeltek el. A hiányzó kutatókat a CIA képzettebb ügynökeivel pótolták, és kettôzött erôvel folytatták a vizsgálatot. Az elsô egy többszázmillió fényév méretû „K" betû volt. Amikor a másodikat, ami az „u"-nak látszott, meghatározták, sürgôsen felállítottak egy megbízható nyelvészekbôl álló csoportot is a csillagászok mellé. Ugyanakkor, illetve ezután rendszeresen, tüzetesen át-vizsgálták az adatátviteli láncot, mivel a tudósok többsége azon a véleményen volt, hogy vala-mely ügyes hacker viccel az egész Houstoni apparátussal. Ezt a lehetôséget azonban elvetni kényszerültek: a rendszer tökéletesen zártnak és biztonságosnak bizonyult. Ezek után alig há-rom hónappal, a kész eredményt letették az Államok fôtitkára elé, aki minden egyéb ügyet félretéve utazott a bázisra. Itt a program feje, az ôsz Mahmadoff tábornok remegô zsigerekkel fogadta.
-Fôtitkár úrnak jelentem, feladatunkat teljesítettük. Minden kétséget kizáróan bebizonyítot-tuk, hogy a vizsgált térben, tôlünk ezermilliárd fényéve, egy óriási réztábla lebeg a világûr-ben. Mérete hússzor harminckettô milliárd fényév, vastagságát csak becsülni tudjuk, feltehe-tôen száz és száztíz millió fényév között lehet. Felületén emberi írással és nyelven, közelebb-rôl: latin betûkkel és magyar nyelven a következô felirat áll, elnézést, elôször eredetiben: „Kutyából nem lesz szalonna, komonistából szociáldemokrata".
Mahmadoff ezután átadta a jelentés egyetlen példányát, majd rosszullétére hivatkozva ki-ment, és a szomszéd helyiségben, az elôre odakészített pisztollyal fôbelôtte magát. Beosztott-jai többsége kevéssel élte túl, kit vadkan, kit mérgezett esernyô gázolt el, sôt a fôtitkár korai halála is több mint gyanús. A következô héten megszakadt az összeköttetés az egyik ûrtelesz-kóppal, és mivel ilyen távolságból a javítás lehetetlen, a programot lefújták. Azóta teljes a hallgatás. Hogy én honnan tudom? Hát én vittem a táblát a rézöntôhöz…

Pogány István, 2189, Budapest
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja