Már csak azért is, mert úgy tenni, mintha én nem én lennék, mindenképpen feltételez valami tudathasadást, s talán elfojtott lelkiismeret-furdalást.

Ők amióta vannak, úgy tesznek, mintha nem lennének azonosak önmagukkal. Ezt tették a rendszerváltáskor is. Tönkretettek egy országot, csődbe vitték, a fizetésképtelenség határára juttatták, aztán "elegánsan" elmentek. Mint amikor házibulin egy társaság szétveri a lakást, majd hajnalban elköszön, és elmegy. S a következő bulira mosolygósan érkezik megint.

Így mentek el 1990-ben.

Aztán mindent az első szabadon választott kormány nyakába varrtak. S bár az csinált sok-sok bajt, ügyetlenkedett, s nem volt elég következetes legfőképpen a számonkérésben – de az ország csődje nem az ő bűne volt. Ám az MSZP, a fő felelős, négy éven át mutogatott Antallékra, Borossékra, s úgy tett, mintha az elmúlt harminc-negyven esztendőt a holdon töltötte volna.

Így jöttek vissza. Fölényesen, agresszíven, undorítóan.

S mondták és mondják azóta is: ők nem ők.

Aztán ugyanígy jött Gyurcsány, Medgyessy tanácsadója és minisztere, a legfőbb gyűlöletmester. Jött – és ő nem ő volt. Éppen, mint most Bajnai. Gyurcsány gazdasági minisztere, a mostani csőd egyik legfőbb felelőse válságot kezel, és ő nem ő.

Szili éppen ezt akarta eljátszani Pécsett. Szili, az örök Szili – s csak ismételni tudom magam: Szili azt akarta elhitetni mivelünk, hogy nincsen köze hozzájuk, s nincsen köze önmagához.

Mi pedig féltünk, hogy sikerül neki, sikerül nekik.

Elkövettek mindent. A végén még odaküldtek 1500 – ezerötszáz! – aktivistát is, ezerötszáz utcai harcost, hogy megdolgozzák a népet. Legalább a saját tábort. Mindez ennyire volt elég. Megalázó, súlyos vereségre volt elég. Nem volt körzet, ahol Szili nyerni tudott volna. Uránvárosban is elzavarták. Mindenhol, mindenhonnan elzavarták. Most térden vannak, térdre estek.

Igen, a pécsi választás fontosabb volt, ezerszer fontosabb, mint lesz az EU-voksolás. Mert a nagy Houdini-MSZP Pécsett tartotta a főpróbát. Hogy megy-e majd újra. Megy-e most Szilivel a nagy mutatvány. Elhiszik-e az emberek Szilinek, hogy ő nem az MSZP, hogy ő nem ő. S ha elhitték volna, Szilit felépítették volna. Nem hitték el az emberek. Az MSZP legutolsó népszerű embere, az MSZP fellegvárában megsemmisítő vereséget szenvedett.

S most térdre rogytak. Mert nincsen már ötlet.

A sor végére értek. Már nincsen senki, aki eljátszhatná, hogy nem azonos velük, nem azonos önmagával.

Arany János írja a Kertben című versében: "S ha elsöpört egy ivadékot / Ama vén kertész, a halál, / Más kél megint, ha nem rosszabb, de / Nem is jobb a tavalyinál."

Kikelt az MSZP összes új ivadéka. Egyikből se lesz már lepke.

Istenem… Fordul a világ…