A holokauszt mint tantárgy, mint kötelező tantárgy, mint a diploma feltétele – természetesen erről van szó.

Lássuk csak. Először is, aki ma, ebben a remek világban él, átlagosan kétnaponta botlik bele valamilyen módon a holokausztba. Egyszerűen nincs mód nem foglalkozni vele. Megemlékezés, önmarcangolás, ismét megemlékezés, film, könyv, színház, aztán megint egy megemlékezés.

Néhány évvel ezelőtt azt gondoltam, már nem lehet lejjebb menni. Akkor ugyanis erről kellett olvasnom:

„Németország nem próbál kitérni az önszembenézés elől. Ellenkezőleg. Háborús bűnöket elkövetett németek gyerekei már korábban számon kérték a náci múltat – szüleiken. Most pedig az unokák/dédunokák (már nem gyerekek ők sem!) rajzottak ki Európa minden irányába, így hozzánk is, hogy a még köztünk levő holokauszt-túlélőktől a nagyszülők tettei miatt bocsánatot kérjenek. Így jutottak el a budapesti Radnóti Miklós gimnáziumba (március elején, az Európai Unió által támogatott Aktív Európai Emlékezet program keretében), ahol idős zsidó asszonyoktól kértek bocsánatot. Holott nem ők a bűnösök, hanem atyáik-anyáik. Ám vállalták a felelősséget, ami abban áll, hogy elődeik bűneitől – helyettük történő bűnvallással – megtisztuljanak. A zsidó öregek meg könnyek között magukhoz ölelték őket...” (Népszabadság, 2013. 03.21.)

Ez egészen egyszerűen perverz. Hetven évvel a háború után, tizenéves gyerekek járulnak vadidegen öregek elé, és bocsánatot kérnek valamiért, amiről jószerével azt sem tudják, micsoda. Csak azt tudják, hogy nekik muszáj bocsánatot kérniük, mert ezt elvárják tőlük. Valakik. A perverzek. Muszáj bocsánatot kérniük valamiért, amihez az égvilágon semmi közük, még áttételesen sem. És mennek mint idomított cirkuszi állatok, és mondják a kötelező mantrát. Még ki sem nyílott értelmük és lelkük már meg van fertőzve bűntudattal az általuk soha el nem követett bűnért. És természetesen majd az ükunokák is menni fognak, igaz, akkor már nem lesznek holokauszt-túlélők, de hát az kit érdekel? Rendelkezésre fognak állni a holokauszt-túlélők ükunokái, majd őeléjük kell járulnia az új nemzedéknek.

Miképpen az antiszemitizmushoz nincs szükség zsidóra, úgy az újabb és újabb lélekmérgezéshez, az újabb és újabb bűntudatkeltéshez sincs szükség holokausztra, nincs szükség bűnre.

Csak perverzióra.

Ennek egyik látványos megnyilvánulása volt, amikor Bettina Göring mesterségesen meddővé tétette magát, hogy ne szülhessen egy „újabb Göringet”.

És e perverzió látványos megnyilvánulása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legújabb kezdeményezése is. Miszerint ezentúl a Pázmányon csak az szerezhet diplomát, aki elvégez egy holokausztkurzust.

Mindjárt az elején szögezzük le: nyilván az sem véletlen, hogy ezzel éppen a katolikus egyetemnek kellett előállnia. S ha ezt leszögeztük, jöhetnek a kérdések.

Ez csak a humán szakosoknak kötelező, vagy mindenkinek?

Eddig a nyelvtudás volt a diploma feltétele. A holokausztjártasság egyenlő fontosságú egy fiatalember jövőjének szempontjából azzal, hogy beszél-e idegen nyelvet? Magyarán: a holokausztjártasság a karrier feltétele hetven évvel a háború után, Európában?

Nem gondolják a tisztelt hölgyek és urak, hogy ennél jobban a Jobbik sem tudta volna kitalálni, miként lehet egy kis antiszemitizmust szítani?

Miből gondolják ennek a perverziónak az ötletgazdái, hogy egy középiskolát végzett magyar fiatal amúgy nincs tisztában azzal, mi történt a második világháború alatt a zsidósággal?

Mi a helyzet ilyenkor a szabad tantárgyválasztással?

Mi történik majd azzal a hallgatóval, aki megbukik holokausztból? És amúgy mondjuk minden másból summa cum laude. Tényleg nem kap majd diplomát? És milyen alapon? Mondjuk egy joghallgatót, aki minden szaktárgyából jelesre vizsgázik, és van két felsőfokú nyelvvizsgája, milyen alapon fosztanak majd meg a diplomájától? Holokausztalapon?

Tényleg elment az esze mindenkinek? (Tényleg…)

Ki és mit fog ezen a kurzuson oktatni?

Beindul hamarosan a szakirányú oktatóképzés is? Lesz majd ének-holokauszt szak az ELTE-n? Mert elvégezném…

Kicsit sem fél senki, hogy a holokauszt lesz az új tudományos szocializmus? (Mert az lesz, ígérem!)

Végezetül pedig szögezzünk le még egy dolgot: a zsidóság második világháborús tragédiája megkérdőjelezhetetlen tragédia. Ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen tragédia, mint a kommunista ideológia nevében gulágra hurcoltak és ott elpusztítottak tragédiája; mint az észak-amerikai őslakosok megtervezett és kegyetlenül végrehajtott kiirtása; mint az Afrikából az Egyesült Államokba hurcolt fekete milliók tragédiája; mint a hutuk és tuszik tragédiája; mint minden, napjainkban is zavartalanul zajló népirtás; mint a közel-keleti és afrikai keresztények lemészárlása.

Úgyhogy lenne néhány további kötelező kurzusötletem:

Marx és Engels antiszemitizmusa

A Trianon után a határon túlra került magyarság tragédiája

A Tanácsköztársaság alatt a népbiztosok, a kommunista keretlegények és halálbrigádok által elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és egyéb rémtettek

Lehetséges lett volna fehérterror vörösterror nélkül?

A kommunizmus Feketekönyve

Javaslom, hogy a fenti kurzusok valamelyikét a rabbiképző vegye fel elsőként a kötelező tantárgyak sorába. Csak a jó példa végett…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu