Ki beszél ma például Abody Béláról? Úgy tudom, pár évvel fiatalabb volt nálam, és mintha időtlen idők óta nem volna köztünk. Pedig sztár volt, az irodalom sztárja, ami nem mindennapi jelenség. Nem regényeivel és színdarabjaival aratott sikert, hanem véleményeivel, és személyiségével. A televízió hőskorában ellenállhatatlan humorú és mégis elmélyült eszmefuttatásai népszerűvé tették, megelőzte korát a legnívósabb showmanek előfutáraként. Váratlan esemény volt az életében, amikor kinevezték az egykori Vidám Színpad igazgatójának, nyilván azzal a szándékkal, hogy a Révay utca hatalmas népszerűségnek örvendő intézményébe csipetnyivel több irodalmi értéket lopjon. Ennek egyik, számomra kellemes fordulata volt, hogy felkért az akkor már halott remek humorista, Gádor Béla vígjátékának átdolgozására, megzenésített formában. A Részeg éjszaka nem az első közös munkánk volt Fényes Szabolccsal, a címadó dal még önálló sláger is lett, és Kabos László főszereplésével több száz előadást megélt sláger lett az előadás is.

Nem csoda, ha szerettem a kényesebb értelmiség által kissé lenézett színházat. Folytatódott a történet Bodrogi Gyula igazgatósága alatt. Ő szintén Kabos Laci számára kért tőlem komédiát, és mivel én a nyolcvanas évek végétől ötkötetes regényciklusomon dolgoztam, és közben meg is kellett élnem, megírtam nem nagyon kedvelt című (a színház ragaszkodott hozzá) komédiámat, a Szexbogyót. A tudományt megelőzve már akkor feltaláltam a Viagrát. Ugyancsak több százas szériában játszották, évekig megéltem belőle, miközben írhattam az Utolsó jelentés Atlantiszról című nagyregényemet. Majd Bodrogi Gyuszi újabb darabot kért tőlem, és én megírtam a Huzatos ház című történelmi komédiámat, melyet drámaírói működésem máig örömteli állomásának tekintek. (Másfél évtized múltán magam is megrendezhettem Budaörsön.)

Életrajzi emléktolulásomat az idézte elő, hogy a napokban az egykori Vidám Színpadtól ugrásnyira, az Andrássy út sarkán pár éve nyílt Goa étteremben ebédeltünk. Mivel töltsem az időmet, míg az ételeket hozzák, minthogy párommal felidézzük a színházi emlékeket? A Goa indiai ihletésű vállalkozás, berendezésében némi átalakulás után ma is lehet nyomait látni, és a Király utcában keleti érdekességű lakberendezési szalon is működik e néven. Goa egyébként a nagy hippikorszak egyik megszentelt helyszíne, indiai tengerpart, ahová a Woodstock-generáció tagjai tömegesen elvonultak, leválva a nyugati civilizációról, csömörüket meditációval, zenével és zsongító füvekkel enyhíteni. A név tehát jelent valamit, egy kort, egy darabka történelmet, bárha az Andrássy úton a kellemes étteremben nem sok észlelhető ebből.

Sosem vettem részt a hippimozgalomban (próbáltam volna meg a hatvanas évek Magyarországában!), mégis, az én írói életem kezdete is a hatvanas évekhez kötődik. Talán ezért a lelki szimpátia. A Goa kínálata bizonyos elemeiben még kötődik az indiai eredethez, de nem egzotikus étterem. Mint a világzenében, internacionális ételekben is válogathatunk. A sajátosságok közül feltétlenül megemlítendő egy csodás leves kókusztejjel, gyömbérrel, csirkehús darabkákkal. Távoli világok korrespondenciájaként rendeltünk egy orosz nemzeti étket is, a Goa partjaitól igen csak távol eső céklalevest, a scsit: a legjobb orosz konyha is vállalhatná. Élveztük a kitűnően elkészített bélszínt, a thai pirított tésztát csirkével, a pennét rozmaringos kacsával, de a kókuszos leves méltó párja a záró édesség, a nagyszerű csokoládéfelfújt volt: régen találkoztam a ropogós burokban rejlő csokoládémagma ilyen tökéletes egyensúlyával. Jó volt itt üldögélni, beszélgetni, csak egy valami (illetve valaki) hiányzott az asztalunk mellől – Kabos Laci huncut feje. Meg a szexbogyó. Meg az ifjúság.

Görgey Gábor, fn.hu