Az, hiszen nem az volt feltüntetve az áru megnevezésén, amit valójában tartalmazott.

De valóban felér ez egy világbotránnyal? Volt húsbotrány elég, nem is egy az utóbbi időben: kergemarhakór, illegális vágóhidak, lejárt szavatosságú termékek, a guargumi most nem ide tartozik.

Egyszer nagyon kedvem lenne elbeszélgetni egy felháborodott The Sun olvasóval például, valahol a nagy ködös Angliában, mikor hazaért délután négykor a munkájából kinyitja a hűtőt, és kétségbeesetten áll a fagyasztott hamburger pogácsával a kezében: vajon színtiszta marha ez, vagy belecsaltak egy kis lovacskát is? De sok gondja van mostanában ezeknek ott nyugaton, lovat kell enni, brrr…

A lóé egyébként az egyik legegészségesebb hús, sovány, így viszonylag kevés zsírt tartalmaz, a tápértéke magas, amúgy meglehetősen drága, Magyarországon nem is nagyon kapni. Egyszer például vettem a piacon lókolbászt, de csak mire elfogyasztottam a felét, akkor láttam, hogy valahol átcímkézték, és sima disznót ettem abban a hiszemben, hogy sikerült valami különlegesre szert tennem. Így megértem a derék angolok, németek, franciák felháborodását, de engem jobban átvert a zuglói hentes, hiszen a marha és a ló húsa sokkal inkább hasonlít, mint utóbbi és a sertés.

Azóta megkülönböztetett figyelemmel vagyok a lóhús iránt. Például megtudtam, hogy Ljubljanában van több gyorsétterem, amely kifejezetten lovakra specializálta magát, de itthon is hozzá lehet férni néhány étteremben, és vágóhídon is vágják őket. Tudom, nagyon sokan érzelmi kérdést csinálnak a lóevésből, pontosabban annak ellenzéséből, de itt most nem ezt a vitát szeretném kibontakoztatni. Kegyetlenség, vagy sem, a lóhús finom, és hasonló, mint a marha. És ugyan csalt és megtévesztett az, aki belekevert belőle a marhahúsba a mostani ügyben, de ez közel sem ér annyit, mint amennyit foglalkoznak vele odakint. Finom és egészséges helyett kaptak egy másik finomat és egészségeset. Mintha rántott csirke helyett rántott pulykát adtak volna.

Részemről elfogadom. Mint ahogy a lovat is. Küldjék ide Magyarországra az összes lóburgert és lólasagnát, amit lefoglaltak, én átveszem az összeset és örömmel elfogyasztom, amíg a készlet tart, nem fogom megunni két év múlva sem. De talán mégsem enném meg mind, és adnék belőle az éhségmenetelőknek. Persze csak ha nem kérik ki maguknak, hogy marha helyett lóhússal akarom kiszúrni a szemüket.

Maurer Z.