A miniszter levelében megerősítette, hogy a kormány stratégiai jelentőségűnek tartja a magyarországi zsidó közösségekkel való együttműködést, ugyanakkor ezt az elmúlt időszakban számos kérdés megnehezítette. Szerinte több esetben maguk a zsidó közösségek kérdőjelezték meg a nevükben véleményt formálók képviseleti jogosultságát.

„Lázár levelében kifejtette, hogy áttekintve és lezárva a mögöttünk hagyott időszakot, fontos, hogy a kormány és a zsidó közösségek közösen határozzák meg a következő időszak prioritásait, annak érdekében, hogy a közösen megvalósított és tervezett programokat minden érintett magáénak érezhesse.” Az elmúlt időszakban több kérdés miatt is feszültté vált a viszony a kormányzat és a Mazsihisz között, ilyen volt többek között a német megszállási emlékmű és a Sorsok Háza ügye – ismertette a híradást az Index.

Írásomat ajánlom mindazoknak, akik hisznek abban, hogy a kormány és a Mazsihisz konszenzusra tud jutni az eddig felmerült vitás kérdésekben, és a holokauszt-emlékév kapcsán felszínre került minden félreértést képes tisztázni. Pontosan ezt a célt szem előtt tartva ajánlom minden olvasó figyelmébe – és ez itt nem a reklám helye – a holnap este 19 órakor, az Echo Televízió műsorára kerülő interjút, amelyet Párkányi Raab Péterrel, a Szabadság téri emlékmű alkotójával készítettem. A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a szoborcsoportot miért éjjel kellett felállítani, valamint Párkányi Raab Péter elmondja, hogy műve nem utasításra készült, hanem saját elképzelései alapján, mivel ő – és ezt én is csak alátámasztani tudom – művész, aki nem foglalkozik politikával. A köznyelv „megszállási emlékműként” aposztrofálja a kompozíciót, holott helyesen a „német megszállás áldozatainak emlékműve”, és a két elnevezés között óriási a különbség, hiszen pontosan ez fejezi ki a körülötte kavart mesterséges közfelháborodás hiábavalóságát.

Az utóbbi elnevezés szerint azoknak állít emléket, akik 1944. március 19. után váltak áldozatává a gyilkos eszmének. Párkányi Raab Péter többször is elmondta, hogy ő nem holokauszt-emlékmű elkészítésére kapott felkérést, ezért okoz mindazoknak csalódást, akik üldözöttek voltak, illetve családtagjaik közül áldozatául estek a vészkorszaknak, hiszen ez a szoborcsoport, bár alkotója tiszteletben tartja mindenki fájdalmát, családjának szenvedéseit, mégsem erre hivatott.

Szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik hetek óta nap mint nap demonstrálnak a szobornál, sőt, terveik szerint folytatják akciójukat, ha igazán tárgyilagosak akarnának lenni, át kellene sétálniuk a Szabadság téren néhány máterrel arrébb álló szovjet hősi emlékműhöz. Ott elgondolkodhatnának azon, hogy a szovjet csapatok, későbbiekben, a hazánkban „ideiglenesen” állomásozó egységek milyen gyorsan cserélték le a felszabadító, illetve megszabadító titulust a megszállóra. Mindez akkor lenne lehetséges, ha saját, egyéni érzéseiket félretennék, valamint a hálát a szovjet csapatok iránt – mivel az ott jelenlévők közül többen köszönhetik életüket, közvetetten vagy közvetlenül is a szovjet hadseregnek, mert a budapesti gettólakóknak valóban a szabadulást jelentette az a néhány orosz katona, aki a deszkakerítést berúgva ismét szabad embereknek, teljes jogú magyar állampolgároknak nyilvánította őket.

Itt meg kell említenem személyes érintettségemet is, hiszen az akkor tizenkét éves anyám, valamint nagyanyám is általuk szabadult fel, ugyanakkor csaknem száz közeli és távolabbi rokonom vált a nácizmus áldozatává. Ettől függetlenül nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a szovjet csapatok nem a budapesti zsidók felszabadításáért jöttek el Budapestig, mint ahogy azt sem, hogy a győzelmet követően a hősök kitüntetést kaptak. Az emlékéremre pedig ez a szó volt vésve: „za bzjátyije” (elfoglalásért), nem pedig a „za oszvobozsgyenije” (felszabadításért).

Sajnos, az emlékezet jelen esetben azok köreiben, akiket sért a Párkányi Raab-féle szoborkompozíció, igen egyoldalú. Nem számítanak a tények, hogy a szovjet csapatok sokszor nem kímélték a lágerekből szabadultakat sem, és hurcolták el újabb öt-tíz évre a Gulagra. Szelektíven emlékeznek sajnos sokan a második világháború szörnyűségeire, ami azért szomorú, mert bár évtizedek teltek el a nácizmus és a nyilas hatalomátvétel után az emberibb arcúnak beállított szocializmusban, még a rendszerváltás után is sokan próbálják a kommunizmus áldozatainak számát bagatellizálni.

A számháború helyett végre a megnyugvásra kellene törekedni. Igaz, az elvesztett családtagokat, rokonokat, barátokat nem lehet pótolni, éppen ezért érzem nagyon fontosnak, hogy Lázár János ismételten párbeszédet kezdeményezett a Mazsihisz vezetésével. Ezt követően talán áttörés következik be a fontos és a mondvacsinált vitás kérdésekben is. Természetesen a tárgyalások pozitív kimeneteléhez két fél kell. A kormány újabb jelzésértékű szeptemberi egyeztetésével arra törekszik, hogy egyszer és mindenkorra a Mazsihisz számára vitásnak ítélt kérdéseket megfelelőképpen lezárja. A szoborcsoport a helyén áll, bár felavatása elmaradt. Sem megtekinteni, sem egyetérteni a jelentésével nem kötelező, de nem kellene szimbolikájába belemagyarázni azt, amit alkotója nem kívánt megjeleníteni. Épp így nem kellene a gyors ütemben épülő Sorsok Házáról sem idő előtt ítéletet mondani, úgy, hogy még senki nem látta az épületet, az emlékhelyet, illetve a majdan abban létrehozott kiállítást, amely szomorú mementója lesz a Józsefvárosi pályaudvarról a halálba hurcolt áldozatoknak.

Augusztus 20. után vagyunk. Az időjárás ugyan nem volt kegyes az idén államalapítónk emlékéhez, de ennek ellenére mégis méltóképpen ünnepeltük meg Szent Istvánt. Magas állami kitüntetést, a Szent István Rendet kapta Kertész Imre Nobel-díjas író és Rubik Ernő, a bűvös kocka feltalálója. A nyolcvanöt esztendős Kertész Imre felesége társaságában, meghatottan fogadta a díjat, amelyet Áder János köztársasági elnök adott át, és mosolyogva köszönte meg Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök gratulációját.

Azt hiszem, hogy ez a gesztus egy idős holokauszttúlélőtől, aki élete főművét is ebben a témakörben alkotta, példaértékű lehet a Mazsihisz vezetői számára is.

Vámos György –magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>