Tegnapi híradás szerint összesen 4618-an szóltak hozzá, amelyek közül 2770 bejegyzés tartalmazott javaslatot, 1152 konkrét kérdéssel. Ez az aktivitás mindennél jobban bizonyítja: az emberek igénylik véleményük kikérését, különösen olyan témában, amely éppen arról a digitális eszközről szól, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy bárki, mindenféle áttétel nélkül közreadhassa azon melegében megfogalmazott véleményét, mind a többségnek, mind a hatóságoknak.

A net népét hihetetlenül sokféle téma érdekelte, ötleteik skálája szélesebb, mint egy kormányablak. De vajon kell-e utólag ilyen intenzív eszmecsere? A kérdés nem csak bennem vetődött föl. A honlapon többen is megfogalmazták aggályaikat arra nézve, hogy vajon milyen intézkedések történnek ezután. (A honlap készítőinek figyelmébe ajánlanám, hogy kérdésjavaslat szó a magyar nyelvben nem létezik, még akkor sem, ha szakpolitikus találta ki.) Mi, magyarok gyanakvók vagyunk, s nem ok nélkül. Íme egy gyöngyszem: „Ugye, nem arra akarják felhasználni ezt a közepes színvonalú webhelyet, hogy suttyomban majd valami más néven, ha nem is adónak fogják hívni, bevezessenek valamilyen hozzájárulást (sarcot), az internetért a már megfizetett előfizetési díjakon felül?! Esetleg állítólag ideírogató, de valószínűleg nemlétező emberekre hivatkozva?” Talán nem is helyénvaló gyanakvásról, talán elég résen levésről írni. Aki ugyanis logikusan gondolkodik, azt mondja: ha be akarták vezetni az internetadót, amelyet végül is a tüntetések hatására eltöröltek, akkor most miről és miért folytatunk ]]>nemzeti konzultációt]]>?

A föltett kérdések közt voltak ilyenek is: „Akarja-e Ön, hogy mindennapi életünk egyik alapvető struktúrája, az internet ingyenes és szabad hozzáférésű legyen?” Fölvetődött a fontos kérdésekben történő internetes népszavazás lehetősége is. És még számtalan ötlet, amelyet, bízunk benne, a nemzeti konzultáció meghirdetői rendszerezni fognak.

Ez ugyanis a vélemények megkérdezésének csak az első fázisa. A konzultáció résztvevőinek válaszaiból, mint megtudtuk, Deutsch Tamás 20 pontból álló „kérdéssorjavaslatot” fog előterjeszteni. (Újabb szörnyszülött szó, nem kellene őket szaporítani.)

Nekem egyetlen szerény javaslatom van: legyen minden esetben ez a sorrend! Előbb nemzeti konzultáció, utána a vélemények összegzése, végül a döntés. Arról, hogy érdemes-e beterjeszteni a parlamentnek a tervezett törvényjavaslatot, vagy módosított javaslat volna ésszerűbb, esetleg el kell halasztani, netán elvetni? Nem mintha ne lehetne visszavonni egy hibás elképzelésen alapuló vagy nagy ellenállásba ütköző, netán nem kellően kidolgozott törvényjavaslatot. Mégis, a kormány tekintélye azt kívánja meg,  minél kevesebb visszavonás történjen, minél kevesebb olyan korrekció, amely már a megvalósítás, a végrehajtás fázisában zajlik. Mennyivel békésebb az, ha az előkészítés stádiumában történik nemzeti véleménycsere és finomhangolás. Meg lehet takarítani ezzel tüntetéssorozatot és sok felesleges állampolgári bosszankodást. A rendszert már kitalálták, a neve: részvételi demokrácia.

Csak gyakorolni kell.

Körmendy Zsuzsanna - mno.hu