Sajtószabadság, te csillag, népek vezércsillaga! Sajtószabadság, te gyönyörű, te segíts engem!

Sajtószabadság, óh, biztos, hogy nagy dolog. Nem véletlen, hogy a 48-as tizenkét pontban is szerepelt, ráadásul elég előkelő helyen. Más kérdés, hogy akkor még a magyar nyelv létéért is folyt a küzdelem.

1848 persze messze van már, 1948 némileg közelebb, és akkor is  dúlt a sajtószabadság, meg mindenféle szabadság, erről az egykori népszavások és szabadnépesek (jogutód Népszabadság) tudnának mesélni. De nem mesélnek.

Mondom, nagy dolog ez, különösen nálunk. Szakmai-tudományos története, ontológiája és analízise is imponálóan egyértelmű bizonyos körök számára. Ennek lényege, hogy derék baloldali (posztkommunista, szocialista és balliberális) kormányok idején virult és pompázott, míg jobbközép kormányok alatt satnyult és oxigénhiánnyal küszködött a magyar sajtó szabadsága. Magyarul Antall alatt nem volt. Az első Orbán-kormány alatt nem volt. Most aztán meg pláne nincs. Ebből tudományosan in- és explicite kiderül, hogy a pufajkás Horn, vagy a lángelme Medgyessy (vegyen tv-t, aki akar), nem beszélve a nemzet böszméjéről, akkor virágzott minden, különösen a sajtószabadság. Régi téma, kényes téma, izgalmas téma, reménytelen téma.

Itt van ez a régen szebb napokat látott hvg. És egy régi motoros.

Megint virított egyet, nagy magabiztosságában egy igazán szégyenleteset. Mindenek felett álló ítészként és megmondó emberként a bajba jutott polgári napilap újságíróiról írt. Hiába, a bölcsek köve a zsebében lapul, elég régóta.

S. kolléga persze nem hülye, csak azt hiszi, hogy mi, reménytelen és örök jobboldaliak azok vagyunk. És abban sem, hogy tudja, hogy a horgászok vagy a méhészek lapját a halak és a méhek szerelmesei írják és szerkesztik. Sőt, azt is tudja, hogy a Hetek, amibe szintén ír, a zsidó identitás lapja - ettől színes a médiapaletta - és azok írják és szerkesztik, akik magukénak érzik ezt az érzés- és gondolatvilágot.

S. pajtás azonban mégis hülye, mert el sem tudja képzelni, hogy még élnek és vannak újságírók, szerkesztők, akik rühellték a kommunizmust, aztán rühellték, mint Jónás a prófétaságot az MSZP és a liberálisok rendszerváltás utáni hosszú uralmát.

 Megmagyarázza nagy okosan, hogy arra sajnos képtelenek lesznek a kollégák, hogy ünnepelni is tudják mindazt, ami az új kényszer-függetlenséggel egyszerre az ölükbe hullott, ugyanis ehhez már túl késő. Egyrészt ők maguk sem hisznek abban, hogy létezhet pártatlan, független média, (…), másrészt: nem ők engedték el a Párt kezét, hanem ők lettek kikúrva, éspedig elég csúnyán.

Szép magyar szavaival még azt is megmondja, hogy mi késő, mert ő aztán csak tudja. Ezek már Bereczen túlmenő Révais magasságok. De még a taknyos ítélethalmaznak nincs vége.

Hol volt ez a sok keményen dolgozó, konzervatív polgár, amikor kedvenc pártjuk az elmúlt években szétkúrta az alkotmányosságot, a jog uralmát, az intézményekbe vetett bizalmat, a piacot és a versenyt, a közoktatást, a magánnyugdíj-pénztárakat, majd Putyinhoz kötötte az ország szekerét? Hol voltak, amikor kedvenc pártjuk csupán megbízható, gyors és pontos végrehajtóknak tekintette őket?

Itt már Zsdanov éles szemei villannak. A hátizsák persze tele van ezerszer ismételt, ettől már unalmas import elemekkel (Putyin, magánnyugdíj, közoktatás, alkotmányosság, jogállam, stb.,) El tudná képzelni nagy nehezen, hogy ez a sok keményen dolgozó konzervatív polgár például örült annak, hogy húsz év után végre megszületett egy alaptörvény? El tudná képzelni, hogy ez a sok keményen dolgozó konzervatív polgár örült annak, hogy jobbközép nemzeti kormány alakult a választók akaratából? El tudná képzelni, hogy ez a sok keményen dolgozó konzervatív polgár elvből és önszántából kormánypárti?

Nem tudja elképzelni. Képtelen erre, mert csak Pártot és végrehajtókat lát ezen az oldalon. Alattvalókat. Bezzeg odaát, a nagy liberális napfényben csakúgy rajzanak a nagy szabad önmegvalósítók!

Mint például a másik hvg-s nagyágyú, TWA. Mert a honlap persze meg van áldva vele is, ezzel a nagy és szabad önmegvalósítóval. Ez a zseni életműve mostani szakaszában a közmédiát fikázza és ostorozza reggeltől estig, nagy divat lett ez mostanság, csak gyomorbajt ne kapjon. Nem emlékszem, hogy felhevült volna Apró Piroskán, Draskovics szafariján, vagy más nagyméltóságok (Bajnai, Demszky, Hagyó) különböző ügyein. Ezeken valahogy nem hörgődött fel. Nem.

De a minap kifakadt és cigányozott egy jót, egy jó nívótlant, egy jó alpárit, mert neki lehet. Azt írta, hogy az élő adásban bakizó riporter legfeljebb közmunkát kaphatna a Fidesz-kormány után, hacsak valaki nem intéz neki addig egy trafikot.

Bár úgy tűnik, neki sem lehet, mert a nagy hvg, a sajtószabadság zászlóshajója mintha levette volna honlapjáról az ominózus írást. (Levette.) Még tűntetés is volt a cikk miatt.

Nem csodálkoznék, ha valaki egyszer képen törölné ezt a figurát, ezt a büszke és magabiztos deviánst, aki már mindent és mindenkit megsértett.

Minden létezőt, még a sajtószabadságot is.