Szegény Göncz Árpád, madzagon rángatott bábja volt az SZDSZ-nek, hiába mondta még a rendszerváltás mozgalmas heteiben régi barátjának, Antall Józsefnek, hogy „Te Jóska, rám ne számítsatok, mert van ott valami…” Utolérte politikai értelemben vett végzete. Ehhez nem kellett más, mint közel sodródni az SZDSZ pusztító centrumához. Nem egy embert szakított darabjaira pszichikailag az ott tomboló forgószél. Főleg azokat, akiknek „volt ott valami”.

Talán nem jár messze az igazságtól az, aki most úgy látja, épp olyan Göncz-nosztalgiát próbál gerjeszteni a balliberális oldal napjainkban, mint amilyen a Kádárhoz kötődő össznépi ábrándozás volt 1994-ben. Kissé zavaros ugyan az akció logikája, de a liberális oldalon nem sokat adnak az ilyesmire. Neveket keresnek. Neveket, amelyekkel operálni lehet. Nem 2014-ben, mert az elkeserítően késői időpontnak számít a balliberálisoknak a változások megejtéséhez. Nem. Ők sokkal türelmetlenebbek ennél, arról nem is beszélve, hogy talán már maguk is érzik, képtelenek lennének megnyerni egy demokratikusan kiírt és lebonyolított országgyűlési választást. Tehát szavazás nélkül szeretnének a kormányzati székbe ülni. Ehhez az szükséges, hogy gazdasági és politikai vészhelyzet alakuljon ki az országban. Tényleges vagy csak egy pszeudovészhelyzet, ez mindegy is. A lényeg, hogy az EU beavatkozhasson a magyar belpolitikai és gazdasági életbe. Hack Péter, az egykori SZDSZ-es prominens figyelmeztette legutóbb egy interjúban a magyar társadalmat és az Orbán-kormányt, hogy nincs oka hátradőlni, ha teljesítette az EU jelenlegi követeléseit. Mert újabb követelések jönnek. Már érezni is az előszelüket, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Brüsszelbe utazik nemsokára egy nyilván nem éppen jóindulatú meghallgatásra. Hol van ennek a vége, kérdezhetné jogosan Orbán Viktor, bár biztosan tudja a választ: sehol. Pontosabban a demokrácia jegyében kierőszakolt antidemokratikus hatalomváltásnál. Már csak egy név hiányzik. Pontosabban egy arc. Egy arc, amely Moldova György híres szatírája szerint akár úgy is festhet, mint egy segg, de legyen meg az esély arra, hogy a média emberi arccá tudja változtatni. Gyurcsány nyilván alkalmatlan erre, nem is beszélve Mesterházy Attiláról, de Bajnait is hiba lenne már elővenni… Hát akkor marad Andor László. Az meg kicsoda? – kérdezi majd a jónép. Na, itt jön a média előbb említett szerepe.

Ám másként is épül a baloldali jövő. Pontosabban: építik. Újjáéled Kovács Laci bácsi régi stratégiája, a többszólamúság. Ami azt jelenti, hogy minden társadalmi csoportnak azt kell mondani, amit az hallani szeretne. És minden társadalmi csoporthoz hozzá kell rendelni egy prominens pártszónokot. Most is erről van szó, amikor Herczog Edit MSZP-s EU-képviselő hirtelen pártfogásába veszi a kis- és középvállalkozásokat egy körvonalazódó brüsszeli koncepció kapcsán. Meg is dicsérte őket, mondván, uniós szinten a kis- és középvállalkozások teremtették az elmúlt időszakban a munkahelyek 85 százalékát, s az adózásban is élen járnak. Furcsa, de az MSZP kizárólag a hatalmas, tőkeerős multinacionális cégeket, illetve a mezőgazdasági nagyüzemeket favorizálta eddig. A 2005-ös gazdademonstrációnak éppen ez volt a kiváltó oka. A szocialista párt egyébként nemcsak gazdasági értelemben tartja életképtelennek a kis- és középvállalkozásokat, erről komoly tanulmányok jelennek meg mostanában, de társadalomfilozófiai vonatkozásban is ellenségnek tekinti őket. Egy kisvállalkozó, egy földjén küszködő gazda ugyanis éppen az az önálló, öntudatos, alkotni akaró, döntéseiért felelősséget vállaló ember, aki politikailag sem robotizálható úgy, mint az MSZP kedvenc gyermekei, a lumpenek. De hát kell a tömeg, amely ha nem is támogatja a Brüsszelben tervezgetett „demokratikus” fordulatot, de beletörődik. Mindenkinek udvarolnak a szocialisták, ahogy ezt Kovács bácsi kitalálta annak idején. Tele vannak trükkökkel, 2006-ban például a választások előtti utolsó hétig visszatartották bizonyos gazdatámogatások kifizetését, hogy aztán a hirtelen mégis megjövő pénz áthangolja a termelők választói akaratát. Volt, aki bedőlt nekik. De verhette is később a fejét.

Most gondolhat a Fidesz arra, mekkora hiba volt súlyos tízmilliárdokkal kistafírozni a magyarországi multikat a kicsik és közepesek támogatása helyett. A balliberális oldalnak mindent megér a hatalom. Még azt is, hogy megvásárolja az ellenségeit. Igaza van Hacknak: semminek sincs vége.