Hiszen a 2009-es európai parlamenti választások előtt néhány hónappal kevesen gondoltak arra, hogy az MSZP legkomolyabb versenytársává válnak majd a pártok népszerűségi ranglistájának második pozíciójáért.

Ennek fényében érdemes végiggondolni, hogy mi hozhatott számukra sikert akkor, és nem árt eltöprengeni azon sem, mekkora a valószínűsége annak, hogy ismét hasonló eredményt érjenek el.

A 2003-ban párttá váló Jobbik népszerűségi mutatói 2009 tavaszán kezdtek el rohamosan növekedni, a támogatói kör megerősödése tehát a baloldali kormányzatok időszakában zajlott le. Ez volt az egyik összetevő, a rendkívül sötét és komor ellenségkép, amelyet az olyan ügyek éleztek ki, mint például Medgyessy Péter D–209-es botránya, a végeláthatatlan korrupciós skandallumok, valamint a mindezt „megkoronázó” őszödi beszéd.

Ezek az „élmények” azért is voltak fontosak, mert lényegében folytonossá vált a nemzeti radikális csoportok utcai jelenléte is, ami egyfajta összetartást adott. Ez csöppet sem mellékes, mert ahhoz, hogy egy párt megizmosodjon s komoly tényezővé váljon, elengedhetetlen, hogy kialakuljon a személyi hálózata, s létszámban és aktivitásban is növekedjen, illetve erősödjön az országos tagság és az aktivisták köre.

Mindeközben a Jobbik két okból is médiafigyelmet kapott. Egyrészt nem mondhatni, hogy tagjai, csoportjai úgy jártak-keltek volna az utcákon, mint akik hímes tojásokon lépkednek, s ennek már önmagában is hírértéke van. Ez alapjában véve lehet taszító hatású is, de ne feledjük, hogy akkoriban nagyon komoly népharag irányult az utcai megmozdulások fő címzettje, a Gyurcsány-kormány ellen. Másrészt 2009-ben a médiát elárasztotta a közbiztonság hiányával kapcsolatos hírözön. Rendkívül sok durva és kirívó bűntényre, gyilkosságra derült fény (például Marian Cozma halála Veszprémben), ez tehát erősen foglalkoztatta az embereket, a Jobbiknak pedig volt egy meglehetősen radikális válasza ezzel kapcsolatban. A téma folyamatosan napirenden volt, a Jobbik válaszával pedig egy messze nem elhanyagolható sokaság még úgy is és akkor is egyetértett, ha a média hevesen bírálta a párt rendteremtő ötleteit. A fontos tehát már nem a média bírálata volt, hanem az, hogy a nemzeti radikális párt hétről hétre feltűnt a híradókban, újságokban.

A 2009-es európai parlamenti választás eredménye (14,77 százalék) további lendületet adott számukra, és a kormányzat további korrupciós ügyei is sokat segítettek a Jobbiknak, amely ekkor vitte be a köztudatba és a köznyelvbe a „politikusbűnözés” kifejezést. A lendület a parlamenti választások után is kitartott, nagyjából 2011 végéig, amikor népszerűségi mutatóikat tekintve szorosan megközelítették az MSZP-t. Azóta észlelhető ugyan némi gyengülés, de lényegében stabilizálták pozíciójukat, amit nem tudott megingatni sem a visszatérni vágyakozó MIÉP, de a még radikálisabb Magyar Hajnal sem. E stabilizálódásban minden bizonnyal szerepe van annak, hogy a parlamenti szereplés bizonyos fokú állandó médiajelenlétet biztosít a párt parlamenti frakciójának s ezen keresztül természetesen a szélesebb értelemben vett pártnak. Másrészt a Jobbik mögött már korábban kialakult internetes hálózat, amely ugyan hivatalos, formális kapcsolatokat nem ápol a párttal, azonban a személyi összefonódások és a közös ideológia mégis egy pártmédiát hozott létre. Ez lényegében alternatív hírvilágot teremtett a Jobbik híveinek, illetve biztosítja a kapcsolattartás lehetőségét is.

Ennek a stabilitásnak Vona Gáborék egyrészt örülhetnek, hiszen a lassú lemorzsolódás ellenére nagy valószínűséggel 2014-ben is parlamenti szereplők maradhatnak, azonban az is látszik, hogy a Jobbiknak nem sikerül jelentősen megerősödnie. A 2010-es választási kampány óta nem tudott markáns kitörési pontokat találni. Természetesen a helyzet valamelyest különbözik a 2010 előttitől, hiszen nem a nulláról kell elindulniuk, de az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetükkel sem elégedettek. A mostani kormány ráadásul eddig nem biztosított számukra olyan „ziccereket”, mint ahogy annak idején Gyurcsány tette például az őszödi beszéddel. De nem segítik őket rendőri túlkapások sem. Az utóbbi időben próbálkoztak a földüggyel, de a parlamenti performance-ukat leszámítva ezzel sem tudtak olyan figyelmet ébreszteni maguk iránt, mint 2010 előtt, egyebek mellett a gárdamegmozdulásokkal. Igencsak kérdéses az is, hogy a devizahitelesek gondjai, a kúriai döntés teremthet-e bármiféle politikai lehetőséget a párt számára, azonban az is biztos, hogy ezt az ügyet sem tudják már kisajátítani, hiszen valamilyen formában minden politikai szereplő foglalkozik vele. Mindezt csak tetézi, hogy jelenleg a baloldali cirkusz összehasonlíthatatlanul jobban érdekli a médiát, mint a Jobbik megszólalásai.

Összességében jelenleg csekély esély látszik arra, hogy valóra váljon az a meglepetés 2014 tavaszán, amelyet annyira ígér mostanság a párt.

Zila János – magyarhirlap.hu

]]>www.flagmagazin.hu]]> - Egy Jobb magazin az Értékek mellett!