Egykori TSz-elnökök hagyták veszni a valaha összetákolt Tsz-vagyont, s a jól működő ágazatokat magánosították. Volt KISZ-titkárok, párttitkárok gyártulajdonosakká vedlettek. A kommunista ideológiát a fiókba zárták és (vad) kapitalisták lettek.

 

 

A rendszerváltás (?) után jött a kiárusítás, de a remélt privatizációs bevételnek csak töredékét kaptuk javainkért. S az is elment vagy adósságszolgálatra (a sokszorosan kifizetett kamatos kamatokra) vagy választások előtt némi szociális javító intézkedésekre. A regnáló balliberális kormányok mindig tudták, a választópolgár emlékezete csak néhány hónapra nyúlik vissza. Ha a választások előtt osztogatnak, akkor könnyebben húzzák az x-et a „megfelelő helyre”. De most olyan rossz állapotban van a gazdaság, hogy a kormányzó erőknek már osztogatásra sem futja...

 

Pedig ha magyar kézben maradt volna a pénzügyi szektor és a közszolgáltatás, akkor nagyobb lélegzethez juthatna a gazdaság és az emberek is. Beszédes példa: az energiaszolgáltatásban az 1996-os privatizáció előtt 45 ezer ember dolgozott, ma talán húszezer.

 

Szinte megszűnt a termelés, de külföldről bejön az olcsó és sokszor rossz minőségű tömegárú. Emlékszem, a nyolcvanas években elborzadva olvastam, hogy a magyar szerző járta az Egyesület Államok indián rezervátumait és a helyi ajándékboltokban az eredeti indián tomahawkon ott virított: Made in Taiwan.

 

Manapság minden kínai (már az élelmiszer egy része is).

 

Számos olyan privatizációs szerződés van, melyek az ország számára aránytalan veszteséget okoztak. Szükség lenne egy általános felülvizsgálatra.

 

Nem egy ördögtől való dolog ez. Pécs Fideszes városvezetése visszavette a vízszolgáltatást, mely stratégiai ágazat. Bolíviában egy amerikai cég az egyik város vízszolgáltatását megvásárolva négyszeresére emelte a vízdíjakat, s még azt is megtiltotta a lakóknak, hogy esővizet gyűjtsenek. (Erről szól a Nagy Kiárusítás c. film)

 

Kérdés, egy Fideszes kormányzatban lesz-e elég bátorság a privatizáció újragondolására? Vagy a pécsi akció csak egy véletlen volt? Esetleg a nagy próba, mit szólnak a külföldi tulajdonosok?

 

Természetesen, ha felülvizsgálva a régebbi magánosítási eljárásokat felelősöket találnak, jó lenne a példás büntetés is. A Jobbik ezt egyszerűen fogalmazta meg: húsz évet a húsz évért.

 

 

Sajnálatos módon a jelenlegi Parlament példás kormányzati-ellenzéki egyetértésben hagyta jóvá a titkosítási törvényt. Vajon miért van szükség minden kisebb-nagyobb szerződés titkosítására?

 

A közszolgáltatók (víz, gáz, áram) rengeteg profitot vittek ki az országból. Ha ennek a pénznek csak a fele Magyarországon marad (még úgy is jutott volna a külföldi részvényesek zsebébe) vagy olcsóbb lehetne a közszolgáltatás, vagy olyan minőségű hálózaton kapnánk a gázt, vizet és áramot, hogy jóval kevesebb lehetne a meghibásodás. Ilyen egyszerű... Ilyen egyszerű?

 

Jellemző a privatizációs gyakorlatra, hogy a veszteséges MÁV azon részét adták el, (teherszállítás), mely hasznot hajtott az állami cégnek!

 

Olyan törvényekre lenne szükség, mely megakadályozza a még meglévő állami vagyon kiárusítását. Mert enélkül csak szolgák lehetünk a saját országunkban.

 

Április 11-én választunk. Jövőt is...

 

Nawesh