- 0
Magyarországra már régen kitehettük volna a táblát: ELADVA. Hiszen szinte mindent privatizáltak. De volt-e értelme a kiárusításnak? A kommunizmus alatt „miénk volt a gyár, magunknak építettük”. Mi, a nép voltunk a hatalom letéteményese és sokáig idézhetnénk még a közhelyszótárt.
Mert néhányan azért egyenlőbbnek gondolták magukat a többieknél és a rendszerváltáskor (?) beindult reprivatizáció alatt jól megszedték magukat.
Egykori TSz-elnökök hagyták veszni a valaha összetákolt Tsz-vagyont, s a jól működő ágazatokat magánosították. Volt KISZ-titkárok, párttitkárok gyártulajdonosakká vedlettek. A kommunista ideológiát a fiókba zárták és (vad) kapitalisták lettek.
A rendszerváltás (?) után jött a kiárusítás, de a remélt privatizációs bevételnek csak töredékét kaptuk javainkért. S az is elment vagy adósságszolgálatra (a sokszorosan kifizetett kamatos kamatokra) vagy választások előtt némi szociális javító intézkedésekre. A regnáló balliberális kormányok mindig tudták, a választópolgár emlékezete csak néhány hónapra nyúlik vissza. Ha a választások előtt osztogatnak, akkor könnyebben húzzák az x-et a „megfelelő helyre”. De most olyan rossz állapotban van a gazdaság, hogy a kormányzó erőknek már osztogatásra sem futja...
Pedig ha magyar kézben maradt volna a pénzügyi szektor és a közszolgáltatás, akkor nagyobb lélegzethez juthatna a gazdaság és az emberek is. Beszédes példa: az energiaszolgáltatásban az 1996-os privatizáció előtt 45 ezer ember dolgozott, ma talán húszezer.
Szinte megszűnt a termelés, de külföldről bejön az olcsó és sokszor rossz minőségű tömegárú. Emlékszem, a nyolcvanas években elborzadva olvastam, hogy a magyar szerző járta az Egyesület Államok indián rezervátumait és a helyi ajándékboltokban az eredeti indián tomahawkon ott virított: Made in Taiwan.
Manapság minden kínai (már az élelmiszer egy része is).
Vajon az állam valóban csak rossz gazda lehet? Létezik-e Magyarország számára egészsées egyensúly az állami tulajdon és a magántulajdon között? Lesz-e reprivatizált szebb jövő?
Számos olyan privatizációs szerződés van, melyek az ország számára aránytalan veszteséget okoztak. Szükség lenne egy általános felülvizsgálatra.
Nem egy ördögtől való dolog ez. Pécs Fideszes városvezetése visszavette a vízszolgáltatást, mely stratégiai ágazat. Bolíviában egy amerikai cég az egyik város vízszolgáltatását megvásárolva négyszeresére emelte a vízdíjakat, s még azt is megtiltotta a lakóknak, hogy esővizet gyűjtsenek. (Erről szól a Nagy Kiárusítás c. film)
Kérdés, egy Fideszes kormányzatban lesz-e elég bátorság a privatizáció újragondolására? Vagy a pécsi akció csak egy véletlen volt? Esetleg a nagy próba, mit szólnak a külföldi tulajdonosok?
Természetesen, ha felülvizsgálva a régebbi magánosítási eljárásokat felelősöket találnak, jó lenne a példás büntetés is. A Jobbik ezt egyszerűen fogalmazta meg: húsz évet a húsz évért.
Sajnálatos módon a jelenlegi Parlament példás kormányzati-ellenzéki egyetértésben hagyta jóvá a titkosítási törvényt. Vajon miért van szükség minden kisebb-nagyobb szerződés titkosítására?
A közszolgáltatók (víz, gáz, áram) rengeteg profitot vittek ki az országból. Ha ennek a pénznek csak a fele Magyarországon marad (még úgy is jutott volna a külföldi részvényesek zsebébe) vagy olcsóbb lehetne a közszolgáltatás, vagy olyan minőségű hálózaton kapnánk a gázt, vizet és áramot, hogy jóval kevesebb lehetne a meghibásodás. Ilyen egyszerű... Ilyen egyszerű?
Jellemző a privatizációs gyakorlatra, hogy a veszteséges MÁV azon részét adták el, (teherszállítás), mely hasznot hajtott az állami cégnek!
Olyan törvényekre lenne szükség, mely megakadályozza a még meglévő állami vagyon kiárusítását. Mert enélkül csak szolgák lehetünk a saját országunkban.
Április 11-én választunk. Jövőt is...
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
