Mi lesz itt? Valódi baloldali ellenzéki alternatíva híján hogy fog itt működni a politikai váltógazdaság? Az Orbán-kormányban csalódó választóknak tényleg Pityingerék segítségével akarják feltálalni a Brüsszelnek, Washingtonnak is tetsző alternatívát.

Elismerjük, hogy nagy bajban vannak, hiszen a szocialistákat erősen megrostálta a bűnüldözés, a még mindig tettre kész Gyurcsány is magára maradt a Demokratikus Koalíciójával együtt, Bauer Tamás és Eörsi Mátyás kevés lesz ahhoz, hogy átüssék a közöny falát, a Jobbik meg addig menetelt a kényes cigányösvényen, amíg kurucosan lassan végérvényesen szalonképtelenné tette magát. Az LMP-ben egy dolog szerethető: lehet, hogy nem állnak össze a „komancsokkal”. Most, hogy a millások felfedezték maguknak az ocsmány szájú rapper Pityingert, sőt még alternatív köztársasági elnökjelölti pozícióba is emelték, nyugodtan elkezdhet aggódni Mesterházy is, Szanyi is, Gyurcsány is, de még Bajnai is ott fenn, a Haza és Haladás magaslesén.

„Lopni, megyünk lopni” – csendült fel évekkel ezelőtt Pityinger Mester (avagy csupán a jó tanítvány) szerzeménye. Pont akkor, amikor a haverok lopni jártak a közösbe. Hiába, összenő, ami összetartozik.

Azzal, hogy Spiró György 1984-ben a népies írók ellen írt versével vettek búcsút egymástól a március 15-i összejövetelük résztvevői, pontos diagnózist állítottak fel saját politikai világlátásukról, saját gyűlöletfaktorukról. Pontos üzenet ez: a szakadék ma is pontosan ugyanott húzódik, mint 1984-ben: a „mélymagyarok” akkor is ugyanúgy a gúny tárgyai voltak a Spiró-félék számára, mint ma. Nincs abban ma már semmi meglepő számunkra, hogy Spiró szövegével egyszerre gyalázzák a téren és lopják meg a Népszavában holtában is például Illyés Gyulát. Bármennyire is szeretnék mostanában kisajátítani egyetlen mondatát a zsarnokságról, és szeretnék azt kokárdával a mellükön új értelemmel megtölteni és kiforgatni valódi mondanivalójából, nem fog menni. Mert az a nemzeti oldal szellemi öröksége.

De a parlamenti mandátummal rendelkező politikusok se mennek Pityingerhez, ha kocsmai stílusban vagy vérlázító módon akarják megsérteni politikai ellenlábasaikat. Újhelyi István egyszerűen lenemzetárulózta a múlt héten egy tévéműsorban az Orbán-kormányt a határon túli magyar szervezetekkel kapcsolatos politikája miatt. Nyolc esztendővel a december 5-i népszavazás után, amikor éppen a Gyurcsány-kormány gyalázatos kampánya miatt ejtettünk sebeket a külhonban élő magyarokon, éppen a jelenlegi nemzeti kormányt vádolni árulással, amely az állampolgársággal kapcsolta vissza az anyanemzethez az eltaszítottakat, vakmerő ostobaság.

Bárándy Gergely a kormány „bűnöző mentalitásáról” értekezett ugyanezen csatornán, amiatt, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő bírókat előbb nyugdíjba engedik, majd készségesen elfogadják Brüsszel ajánlásait, amikor már visszafordíthatatlan a folyamat. – Mint a bűnözők, akik leülik a büntetést, majd előszedik az elásott rabolt pénzt – magyarázta a bűnözők ezreinek védelméből jól élő ügyvéddinasztia sarja. Nem csoda, ha egy borsodi munkanélküli a Parlament előtt „mocskos tetű”-nek merte nevezni az ország miniszterelnökét. Jogosan gondolhatta, hogy ha tanult honatyák egymással ordenáréságban versengve naponta mehetnek le suttyóba, akkor tőle se várják el az emelkedett stílust.

mno.hu-Torkos Matild