- 0
Nyakunkon az újabb Eurovíziós Dalverseny döntője. Én kérek elnézést, hogy nem a hivatalos magyar elnevezést használom, de valahogy nem áll rá a kezemre az, hogy fesztivál. Mert kis hazánkban már évek óta minden fesztivál, a legkisebb falunaptól az országjárásig. Egy kissé elkopott ez a szó. 2010 például a fesztiválok éve volt.
Pedig eme verseny címe semmiféle fesztiválozást nem sugall. Eurovision Song Contest: Ez egy verseny. 1956 óta. A népesség, a GDP és az egymás mellett élés versenye. Hogyan? Dalverseny? Ugyan, kérem! A szavazás SMS-ben történik, minden európai ország lakosa szavazhat, de magyar telefonról nem szavazhatnak a magyar jelöltre, német telefonszámról a németre stb. És itt jön a történelmi pofon, már évek óta. A volt Szovjetunió tagállamai egymásra szavaznak, a Benelux államok egymásra szavaznak, a déli országok egymásra szavaznak, de kis Magyarország mindig hoppon marad. Mint a kacska lábú szemüveges kissrác a grundon, amikor a csapatkapitányok egyesével beválogatják a fiúkból a focicsapatukat, de ez a kis szerencsétlen nem kell senkinek. Ugyanis még a szomszédainknak sem kellünk. Románia délre szavaz, Horvátország Macedónia haverja ilyenkor, az egymásra fújó cseh és szlovák is egymásra voksol, csak mi maradunk árván.
És itt jön a képbe Anglia és Írország. Mindig ebből a két országból a legnagyobb a magyar támogatók aránya. Könnyű kitalálni az okát. Itt vagyunk a legtöbben olyanok, akiknek egyrészt hazahúz a szívünk, másrészt nem igazán kottyan meg pár tucat SMS. Az elcsatolt részeken élő magyarok élethelyzetét ismerjük. Személy szerint kétlem és sajnálom, hogy a kolozsvári, vagy felvidéki nézők, még ha szívük diktálná, annyi SMS-t tudnak küldeni, amennyi felveszi a versenyt, mondjuk Ausztriával. Nem véletlenül írtam fent, hogy ez az esemény valahol a GDP, a jólét versenye is. Ezt minden évben elsírják a garbós értelmiségiektől kezdve a kocsmapultok véleményvezéréig, de az igazán bölcsek mindig hozzá teszik, addig jó nekünk, amíg nem nyerünk. Ugyanis a következő évi versenynek mindig az előző győztes ország a házigazdája. Ha gazdaságilag és jogilag képes rá. (Például nem kér vízumot a versenyre érkező nézőktől, mint Ukrajna.) És azt mindenki, öltönyöstől munkásnadrágosig egyöntetűen kétségbe vonja, hogy hazánk képes lenne-e kifizetni egy ilyen verseny költségeit. Ám ezt a témát én meghagyom a hangoskodóknak, lássuk, hogy hová húz a szívem innen, Dublinból.
Van egy fajta furcsaság abban, hogy az itt élő magyarok megpróbálnak bevágódni a helyiek felé azzal, hogy érdeklődést mutatnak az ír versenyzők, a Jedward nevű formáció után. Nekem személy szerint pedig kiérkezésem óta émelygésem támad, ha meglátom őket. Úgy tűnik, körülbelül húsz évente elő lehet venni egy ikerpárt, buta frizurát zselézni a fejükre és már sikoltozik is a lyánynép szerte Európában. Emlékszik még valaki a Bros nevű szintén szigetországi bandára? Akinek nem dereng, vagy túl fiatal még, hogy ismerje őket, bátran olvasson utánuk, nézzen Youtube klippeket. Mi a déjà vu, ha nem ez? Január óta a csapból is őket látom kifolyni. Még a helyi hírek is címlapon hozta őket. A királyi esküvő picit a háttérbe szorította a Jedward tündöklését, de most megint ők vannak mindenütt. Tévé, rádió, internet. A Bros példájából lehet tudni, mennyi idejük van még hátra és milyen jövő vár rájuk. De azt el kell ismerni, iszonyatosan sok pénzért, hatalmas apparátussal megcsinált blöff a Jedward. Ahogyan a sztárok mindig is készültek. És igen, a csengő eurók meghozzák a gyümölcsöt. Lemezsikerek, teltházas stadionos koncertek, jelenleg pedig ott állnak a dalverseny második helyén. Velük kell szembeszállni szívemben Wolf Katinak.
Tudom, vannak még más versenyzők is, de a dilemmám alapja mégiscsak ez lenne. Az otthonom versenyzőjét támogassam, vagy a nekem munkát és jó pénzt adó országot. A nyálas, plasztikbaba Jedward elintézte, akármilyen produkcióval is állt volna ki Magyarország, arra tenném a voksaimat. Wolf Kati szereplése csak felfokozta ezt az érzést. Már csak az a kérdés, hogy ha szombat este hol tudom élőben nézni az eseményt, vagy ki súgja meg nekem, milyen számra kell küldenem a texteket?
Ír-infó: Angol nyelvterületen, így Írországban is, a rövid üzenetet "text"-nek, a küldését "texting"-nek nevezik. SMS-t küldeni, SMS-ezni csak a magyarok szoktak. A helyi telefonszolgáltatóm (*dafone), amennyiben valaki regisztrálja a telefonszámát, havi több száz, az internetes felületről küldhető SMS-sel ajándékozza meg.
Papp Attila