Ma 2024 április 13. Ida napja van. Holnap Tibor napja lesz.
Embernek lenni nehéz…

Embernek lenni nehéz…

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Sürgősen össze kell fognunk, ha nem akarjuk, hogy hazánkban is ez legyen a helyzet.

 

Embernek lenni nehéz. Nőnek, férfinak egyaránt… Azt mondják, úgy eszi be magát az élet valamennyi területén a mindennapjainkba a genderideológia és az LMBTQ-propaganda, mint ahogy a béka fő meg a lassú tűzre tett fazékban. Sunyin, alig érzékelhetően, pici, apró lépésekkel, de mindennap elfoglalnak egy kis területet a normalitás elől. Itt van tehát az ideje kiugrasztani a békát a fazékból. A józan ész nem lehet vesztes az őrülettel szemben.

Vegyük csak a fékevesztett elmebaj legextrémebb megnyilvánulásait az elmúlt napokból! Például a bináris világot rém unalmasnak és rég meghaladottnak tartó buggyant agyúak legutóbb a régészeknek és az őstörténet kutatóinak estek neki, hogy milyen alapon állapítják meg egy csontról, hogy az nő vagy férfi testét hordozta anno. Honnan tudják, hogy az illető a születési nemével azonosította magát, vagy pedig éppen az ellenkezőjével?!

Legyinthetnénk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, de a helyzet sajnos sokkal komolyabb. Törvényszéki nyomozók munkájuk ellehetetlenülésétől félnek a genderőrültek nyomulása miatt, nekik ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a megtalált emberi maradványok férfi vagy női áldozatra utalnak. De a biológia, az antropológia és a régészet tudománya is könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy egy progresszív suttyó sutba vágja az elmúlt száz év kutatásai­nak eredményét, mert ő azokat baromságnak tartja.

 

Ahogyan a szobordöntögetők, az eltörlés kultúrájának káoszlovagjai át akarják írni visszamenőleg a történelmet a saját, politikailag korrektnek tartott, ám soha nem létezett verziójukra, a genderüzletben utazó csatlósaik sem elégednek meg azzal, ha a jelenben terjed az idiotizmusuk, hanem ki akarják azt terjeszteni a múltra is. Csakhogy ezzel maguk alatt vágják a fát. Mert feltéve, de nem megengedve, hogy régen is volt számtalan eltévelyedett, aki másnak képzelte magát, mint aminek a Jóisten megteremtette, attól még igazából nem történt semmi. Hiá­ba súgta Béla a középkori vár ormán a pislákoló fáklya fényénél őrtársának a fülébe, hogy Gazsikám, én úgy érzem, szukakutya vagyok, attól még nem volt az. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a régész megállapítása, hogy a kezében lévő lábszárcsont bizony egy fiatalon elhunyt férfiemberé, aki feltehetően várvédő katona volt.

Úgyhogy joggal tiltakozik a józan ész nevében az emberiség még normálisnak tekinthető része az ellen, hogy egyesek agyuk torz szüleményeit azonnal valóságnak tekintsék, és tudományt, sőt alapjogokat farigcsáljanak belőle. Vagy ami a legrosszabb, rázúdítsák a gyermekeinkre. Mint azok az angol aktivisták, akik szerint a gyermekek már kétéves korukban felismerik, ha transzneműek. A legsötétebb náci időket idézi föl tehát szemükben az a skandalum, hogy a bölcsődések nem férnek hozzá könnyedén a különféle nemváltó terápiákhoz. Szerintem pedig az a baj, hogy az aktivistákhoz nem férnek hozzá a zárt osztály ápolói, de azt a veszélyt sem bagatellizálhatjuk el, amit ez a történet jelent. A magyar gyermekvédelmi törvény miatt az Európai Bizottság bírósági eljárást kezdeményezett hazánk ellen. A Soros-hálózat embereivel teletűzdelt bíróság rövidesen olyan döntést hozhat, hogy nincs jogunk kitiltani az óvodákból, iskolákból az LMBTQ- és genderpropagandát.

Pedig a fiatalok körében végzi a legnagyobb pusztítást a degenerált propaganda. Az általuk nézett filmek, sőt már a mesecsatornák is a transzneműséget és a legkülönfélébb szexuális aberrációkat propagálják. Ezért óriási a szülők – definíció szerint az apák, akik férfiak és az édesanyák, akik nők – felelőssége. Rémtörténetek olvashatók a nyugati sajtóban olyan szörnyekről, akik nem azon háborognak, hogy a minden csatornán áradó elmebaj tönkreteszi a gyermeküket, hanem az óvónőt szidják, ha az elmagyarázza Pistikének, hogy attól még nem lett Mancika, mert egész délelőtt erről fantáziált. Tőlünk kicsit nyugatabbra fennáll az a veszély, hogy az említett óvónőt kirúgják és eltiltják hivatása gyakorlásától. Itt tartunk.

Sürgősen össze kell fognunk, ha nem akarjuk, hogy hazánkban is ez legyen a helyzet. Beszélgessünk minél többet arról, mit gondolunk nemi identitásról, a szitokszóvá vált bináris emberről, aki férfinak és nőnek teremtetett! Lehet, épp ez utóbbi a baj. Hogy az egész nemváltó mizériának is a vallásellenesség, az Ószövetség teremtéstörténetének a gyalázása és az ebben gyökerező keresztény hit üldözése a kiváltó oka. Nincs kizárva persze, hogy valóban létezik olyan embertársunk, aki szenved attól, amilyennek született. De az biztos, hogy a lehető legrosszabb módszer a megvigasztalására, ha elhitetjük vele, hogy néhány kezeléstől, műtéttől megszűnnek majd a szenvedései. De a legfontosabb ebben a kérdésben is a prevenció, a gyermekeink megvédése ettől az egésztől.

Minden kisfiú kipróbálja édesanyja magas sarkú cipőjét, minden kislány rajzol életében legalább egyszer bajuszt magának, mindenki beleképzeli magát olykor a másik nem szerepébe, ez a játék része. És nincs is addig baj, amíg tudjuk, hogy játszunk, és még véletlenül sem keverjük össze a játék valóságát a játékon kívüli valósággal. Mert az utóbbi kóros elmeállapotot feltételez. Nyugodtan kimondhatjuk tehát, hogy aki kiskorú gyermekeket belehajszol bármiféle nemváltó terápiába, az elvetemült gonosztevő. És úgy is kellene bánni velük, de semmiképpen nem szabad elfogadni a befogadásról, a szeretetről összehordott teljesen hamis szövegelésüket. Ez ugyanis egyfajta kényelmi pszichologizálás.

Az ember pszichoszexuális fejlődése a születéstől a szülővé válásig egy rendkívül bonyolult folyamat tele buktatókkal, egész életünkre kiható traumák lehetőségével. Ha valaki elbizonytalanodik ezen az úton, érthető módon segítségre szorul. De magasan kvalifikált, felkészült, ezen a területen jártas és tapasztalt szakember segítségére, és nem – ki tudja, honnan szalajtott – aktivisták, aljas érdekeket szolgáló propagandisták tudálékoskodására.

Embernek lenni nehéz. Nőnek lenni is az és férfinak is. De erre nem az a megoldás, hogy a bináris világot meghaladottnak hazudjuk, hanem egyre jobb gyakorlatokat ismerünk és osztunk meg egymással születési nemünk minél kiteljesedettebb társadalmi megélésére. Sokkal fontosabb a teremtett világ mélyebb megismerése, bonyolult működésének megértése a maga összetettségében, mint ez a görcsös ragaszkodás a leegyszerűsítő megoldásokhoz. Nem érzed magad jól a bőrödben? Vágjuk le a micsodádat! Lássuk be, ez nem vezet sehová! Keressük meg a rossz közérzeted okát, szüntessük meg, keressünk lehetőségeket arra, hogyan találd meg önmagad és szeretteid boldogságát! Ez út, bár kétségkívül sokkal nehezebb.

Gajdics Ottó - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Flag gondolja (36) Történelem (18) Kultúra (7) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7536) Politika (1582) Egészség (50) Szépségápolás (15) Életmód (1) Sport (729) Nézőpont (1) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Vetítő (30) Jobbegyenes (2786) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Belföld (10) Nagyvilág (1310) Gazdaság (704) Heti lámpás (312) Mozaik (83) Autómánia (61) Tereb (146)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>