Örömittas beszámolók jelennek meg május közepén, amikor a Vörös Hadsereg a kudarcok után végre eredményeket is ér el a Felvidéken. A terrorszervezetek sem állnak le a lakosság zaklatásával, amelynek további halálos áldozatai vannak. A devecseri felkelés utáni megtorlások része, hogy Somogyi János helyi lakost 14-én éjjel a temetőben vöröskatonákkal agyonlövetik. Ezzel ötre emelkedik a településen a Szamuely László, a népbiztos öccse és különítményesei által kivégzettek száma. Isaszegen 14-én Windisch János tüzér szakaszvezetőt amiatt lövik agyon, mert a diktatúrát szidalmazza.

Váry Albert A vörös uralom áldozatai Magyarországon című kötete beszámol más gyilkosságokról is. Bornemissza Jenő jászkiséri főjegyző összeíratja a rend fenntartására alkalmas, megbízható polgárok neveit a vörösök románok elöli eliszkolása után. A kommünárok agyonlövik Jászladányban 14-én, majd kirabolják.

Az ellenforradalmi mozgalomban való részvétel vádjával letartóztatott Joó Andor királyi járásbíróra a jászapáti fogházban rátámadnak a cellájában, s miután védekezik, agyonlövik. Felvágják a hasát, hogy öngyilkosságnak tüntessék fel a történteket.

Eközben a megmaradt napilapok majd mindegyikének címlapján közlemény jelenik meg ­14-én: „A Forradalmi Kormányzótanács a Szellemi Termékek Országos Tanácsának és a Papír- és Nyomdai Anyaggazdasági Hivatalnak előterjesztésére a fenyegető papírhiányra való tekintettel a Pesti Napló politikai napilap szüneteltetését elrendelte. Ez a rendelkezés a mai nappal hatályba lép.” A szöveget a Pesti Hírlap és Az Est is közli, a megfelelő helyen saját nevükkel. Innentől a tanácsköztársaság bukásáig csupán a Népszava és a Vörös Ujság jelenik meg.

Pedig a betiltott lapok lojálisak voltak. A Pesti Hírlap 13-án vezércikkében azt írja: „Nemcsak a munkásság, hanem az egész józan és modern közvélemény elfordult a parlamentarizmustól, amelynek hazug demokráciája nem tudta megakadályozni az imperialista-kapitalista háborút.” Lenint méltatja, aki hozzáfogott, „hogy az imperialista-kapitalista államrend lerombolásával szocialista államrendet építsen föl Oroszországban. Ez az államrend épül nálunk is: a korhadt osztályparlament romjain a munkástanácsokban.” A felszámolásra ítélt lapok még beszámolnak Fülek bevételéről és arról, hogy a kisbirtokokat adómentessé teszik. Tanügyi rendeletek is születnek: „Az év végi osztályozás megszűnik. A javítóvizsgákat eltörlik. […] A közoktatásügyi népbiztosság elrendeli az érettségi vizsgálatok eltörlését. Érettségi bizonyítvány helyett ezentúl végbizonyítványt fognak kiadni az iskolában.”

A Népszava a magyarság egyik identitásképző hagyományát veszi célba 17-én, Hun támadás című vezércikkében: „Hun támadás döngeti minden oldaláról a Magyar Tanácsköztársaságot. Ahová beteszik a lábukat a nyugati imperialisták fegyveres bérencei, ott a hun hordák minden barbársága életre támad.”

Nagy izgalmat vált ki a Károlyi Gyula vezette aradi ellenkormány megalakulása. A Népszava egész oldalas, Az aradi karikatura című vezércikke úgy fogalmaz: „Összeállottak Aradon néhányan, cégéresek, hírhedtek, tudatlanok és jelentéktelenek és megalakították a magyar ellenkormányt.”

A belső oldalon Feudális mágnások és dzsentrik a tagjai – Vissza akarja állítani a régi kizsákmányoló rendet alcímekkel olvasható cikk. Klerikális szóhasználattal fejtegetik: „A proletárállam hívő tábora, ennek az országnak egész dolgozó népe megvetéssel fordul az aradi ellenforradalmárok gonosz játéka felé, akik hitvány uralmuk visszalopása céljából nevezték ki önmagukat – kormánynak.” Kun Béla külügyi népbiztos azt nyilatkozza: „Azok az urak, akik most ellenkormányt alakítanak, a háború előtt és a háború alatt katonai diktaturát teremtettek és ez a diktatura volt az alapja a szociális és nemzeti elnyomásnak.” Bízik az ellenségben: „A magyar proletariátus elsősorban a saját erejére támaszkodik, de támaszkodik a velünk szemben álló cseh-szlovák proletárkatonák proletárszolidaritására is. Ők is a proletárdikturát fogják védeni.”

Megyeri Dávid - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>