Ma 2024 november 14. Aliz napja van. Holnap Albert, Lipót napja lesz.
3bd6ce911242ec320dd043c5374d5c3a.jpg

Szellem a fazékból - Böllérima

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az első fogó elkapja a mellső lábát, a hátsó betapos a belső comb lágy részébe, a böllér átvágja a verőeret; ez most nem babra megy, a vér sugárban tör elő (a böllér arcát is összefröcsköli), így szorítják, amíg teljesen ki nem vérzik, aztán mindenki a nagy rúgást várja, mert - mint Zalán Tibor írja prózaversében - halála előtt minden disznó rúg egy nagyot.

Nem disznóvágás ez, pogány rituálé abból a korból, amikor az emberek még hittek a vér erejében. Erről ír Bohumil Hrabal a Sörgyári capriccióban, ahol Maryska kacagva "belecsapdos a gyönyörű, gőzölgő vérbe", és kedvenc kocája kivégzését állatáldozatnak fogja fel.

A régi disznóvágások hangulatáról mesél Krúdy is, amikor még a Margitszigeten Paulay Erzsi színésznővel és rendőrökkel hajkurászták az elszabadult falusi sertést, amit aztán - a reggeli járókelők megrökönyödésére - Szép Ernő és Polonyi Dezső társaságában szalmán pörzsöltek feketére.

Mert "Dezsőnek meg kell halnia". Pelikán József szavai ezek a Tanú című film elején, amikor a gátőr elhatározza, hogy titokban (azaz: feketén) levágja kedvenc disznaját, Dezsőt. Itt nincs helye az ellágyulásnak, hiába bökdös orrával a coca, mint Szabó Magda Disznótor című kisregényében; ha megsajnáljuk, férges lesz a húsa.

A disznóvágás "ősmagyar mítoszát" karikírozza Molnár Ferenc. A Disznótor a Lipótvárosban című komédiában a becsvágyó zsidó udvari tanácsos és "százkilós angyal" felesége első emeleti lakásuk biedermeier szalonjában rendeznek disznóvágást. A házaspár (akik nemrég keresztelkedtek ki, s szeretnének bejutni az "előkelő" társaságba) előbb valami "szép dzsentris", "tulipános" parasztbált rendezne, de hamar rádöbbennek, hogy a magyar urak inkább a disznótort kedvelik. A fürdőkádban tartott yorkshire-i kocát kloroformmal kábítják el, majd a lady-cochonesse (disznó-anya) ezüstkalapáccsal aranyszöget ver a fejébe.

S ha megöltük a disznót, meg kell ülni a torát is. A frissen pörzsölt állatot deszkára fektetik, gyökérkefével, bő vízzel átdörzsölik, keresztet rajzolnak a homlokára, hogy megnyugodjon a lelke. A gazda bicskájával lekanyarintja a coca megpörkölt füle hegyét; sóval, paprikával ez igazi csemege.

A bontásnak kétféle módja terjedt el: az orjára bontásnál a disznót hasra fordítják, és a gerincoszlop két oldalán hosszában átvágják a szalonnát, leválasztják a fejet, lefejtik a szalonnát, az orjának nevezett gerincoszlopot a farokkal együtt kiemelik. A karajra bontásnál az állatot a rendfára akasztják, a gerincoszlopot kettéhasítják, és a két félsertésről egyenként lefejtik a szalonnát. Az asszonyok sütik a vért, tisztítják a fokhagymát, mossák a belet (ez kényes művelet, ma egyre ritkábban művelik), a férfiak sós, babérleveles lében az abálni való húsokat (fej, máj, szív, tokaszalonna) főzik, a böllér a sonkát és a füstölésre kerülő húsokat formázza. A kolbász fűszerezése szakrális tevékenység, hiszen, ahogy Krúdy megjegyezte: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál." Myclík úr (Hrabal hentese) a májas hurka fűszerezésénél is elsuttogja a böllérimát ("só, gyömbér, kakukkfű, knédli, fokhagyma"), nehogy valamit kifelejtsen.

A fej, köröm, bőrke, farok kocsonyába kerül, a tarja lehet sült vagy (kicsontozva) bundáshús, de a legszebben (apróra darálva) a kolbászban muzsikál, a csontos oldalas káposztás fogásokba való. Kultikus disznótoros étek a sült hagymás vér - elkészítésének vidékenként számos fortélya ismert -, az orjaleves, a kisgömböc (a sertés fűszeres nyesedékkel töltött vakbele), de főként a toroskáposzta. S van irhatöpörtyű, cigányka, szajmóka és ropogósra sült karbonádli is.

E sok finomság azonban könnyen eltűnhet. Az Európai Unió kákabélű biztosai ugyanis legszívesebben az egész hagyományos házi disznótort eltörölnék. Hol EU-konform vágóhidakat vizionálnak (ahová a paraszt elviheti a disznaját), hol higiéniai előírásokra hivatkoznak (a kóstoló is közfogyasztásnak minősül), hol a disznót is megillető "kegyes halálról" (elektromos sokkolóról, altatólövedékről) szónokolnak. A disznó helyett a keleteurópai gazdákat véreztetnék ki, hiszen egyedül Romániában évente négy és fél millió sertést vágnak háznál.

Tavaly Drakula hazájában azonban mindössze tizenkét altatópisztolyt vásároltak. Ráadásul némi diplomáciai bonyodalom is támadt, amikor a román mezőgazdasági tárca illetékesei ártatlan képpel azt indítványozták, hogy az ortodox egyház nyilvánítsa vallási szertartásnak a disznóvágást. Ha az állatvágásra vonatkozó szigorú szabályok alól (1993 óta) mentességet kapnak a muszlim és a zsidó közösségek (a "hálál" és a kóser vágás tartozik ide), miért ne minősülhetne rituális családi szertartásnak a disznótor is? A Talmudra és a Koránra való hivatkozást megütközéssel fogadták Brüsszelben, s néhány honatyának rögvest Churchill mondása jutott eszébe, aki egy haszontalan törvény megszavazása után azt dörmögte: "Megöltük a disznót, de nem azt, amelyiket kellett volna!"

Vinkó József.hu  - hetivalasz.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (2879) Nagyvilág (1310) Belföld (11) Nézőpont (1) Autómánia (61) Politika (1582) Egészség (50) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (38) Történelem (18) Tereb (146) Kultúra (9) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (537) Gazdaság (719) Mondom a magamét (7953) Heti lámpás (334) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (168) Titkok és talányok (12) Sport (729) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>