Káposztasavanyításkor feltűzi a szatén nagyestélyit, szexuális kisugárzása olyan erős, hogy a postás térdre esik és összetépi a gázszámlát. Salome, Loreley, Heléna rokona. Miatta ostromolták tíz évig Tróját, fejezték le Keresztelő Jánost, ő szúrt mérgezett hajtűt Krúdy Gyula szívébe (legalábbis Cserna-Szabó András író, másnaposságszakértő szerint). A vágy, az elemi ösztön, a végzetes csáberő. A díva, akiben nincs köszönet, ahogy John Keats angol költő mondja. A vamp, aki biztos szerencsétlenségbe taszít.

Mégis minden férfi őt hajszolja.

Hát még ha főzni is tud. Ha tudja, hogy az ízlelés éppúgy az érzékek játéka, mint a szerelem. Hogy a lét- és fajfenntartás ösztöne elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig. "Ha férfiban és nőben van egyáltalán valami közös, akkor az a szex és az evés" - mondja Isabel Allende chilei írónő. Nem véletlenül kente be mandulás mézzel intim testrészeit Kleopátra, permetezett ibolyaillatot magára Jozefina francia császárné, készített afrodiziákumot Messalina.

Mert egy dolog a vágy titokzatos tárgya, a nő, egy másik meg a gyomor hatalma. Az a boszorkány, aki a konyhában sürögve-forogva szerelmes gyöngédséggel válogat a friss zöldségek között, és művészi alázattal kínálja oda a remegő cubákot a férfinak - az a nő minden kémnél veszélyesebb. Mint Tita, a Szeress Mexikóban című film szakácsnője, aki főztjével manipulálja a többiek érzelmeit. Carmen, a buja cigánylány, aki combjának belső ívén sodorja a szivart. A történelemben először őt nevezte femme fatale-nak Prosper Mérimée híres kisregényében, amely a Revue des Deux Mondes folyóirat 1845. évi kiadásában jelent meg folytatásban.

Csoda-e, ha szívdobogva vettem kézbe Lotta Lundgren szakácskönyvét, ami azt a titokzatos címet viseli: Ha én főznék neked. A borítón a nagyestélyibe öltözött, felékszerezett díva bal kezével a szoknyáját húzza fel kacéran, jobbjában méretes báránycsülköt szorongat. A hús ígérete. Még nem tudni, karunkba hanyatlik-e vagy odavág. Az utóbbi valószínűbb, hiszen a könyv hátlapján sodrófát rejteget a szoknyája mögött. Mi mégis majd' felfaljuk a szemünkkel. Elvégre hol van az előírva, hogy csak összegumizott hajjal, otthonkában, kirepedezett kézzel lehet valaki jó háziasszony? Hogy állandóan választani kelljen asztal és ágy között?

A remek kiállítású, szépen fotózott, "provokatív és szexi" szakácskönyv azonban csak 66 (többnyire) korszerű receptet kínál. Az egykori reklámszakember és televíziós műsorvezető a vágy és az ét-vágy összefüggéseit nem ismeri. Ahogy olvasgatni kezdjük a blogoszférában is meglepően nyegle, semmitmondó bejegyzéseket ("a zöld saláták akkor finomak, ha frissek", "a kagyló rokonságban van a tojással" stb.), azonnal hamvadni kezdenek szerelmünk (és tűzhelyünk) lángjai. Hiába babusgat csecsemő helyett hízott pulykát az ölében Lundgren asszony, hiába szorongat kombinére vetkőzve óriás tengeri póklábakat, szövegei annyira közhelyesek, hogy világossá válik: ez a könyv egy szépen felöltöztetett Semmi, "a végzet asszonya a konyhában" főcím üres reklámfogás.

A mai világban feltehetően ez is elég. Íme, a modern femme fatale, aki felrúg minden szabályt. Vonzó és szexi. Akkor főz és akkor ölel, amikor ő akarja. "Egy ilyen nő mindent megér - mondta Karinthy Frigyes -, csak az árát nem."

Lehet, hogy ez a könyvekre is érvényes?

Vinkó József - hetivalasz.hu