Csupa rémület és komikum, de millióknak (idősebb millióknak) ez volt az élete. Boldogok, akik már nem is tudnak róla. De nem lehetnek igazán boldogok, ha nem tudnak róla.

A fakabátot azért csúfolta így a népnyelv, mert ez a régimódi őrbódé alig volt nagyobb, mint az a szerencsétlen egyenruhás, aki benne kuksolt. Ott strázsált egy ilyen fakabát évtizedeken át, hőben és hóban, a Hűvösvölgyi út végén az elágazásnál, ahol az út egyik szára Pesthidegkút, a másik Nagykovácsi felé vezet. Ideális hely állambiztonsági megfigyelésre, hogy ki megy Pesthidegkút, és ki Nagykovácsi felé. Van mit jelenteni. De hogy mi végre, azt csak a Mindenható tudta. Vagy az ugyancsak mindenható KB (újszülötteknek: Központi Bizottság).

Ötven-száz méterre innét, még a politikailag döntő elágazás előtt működött Buda valószínűleg legjobb vendéglője, a Hársfa. Ez a vendéglő – hársfaárnyékos, hangulatos kerthelyiségével, híresen jó konyhájával – mindent kibírt. Nem tudta tönkretenni semmiféle diktatúra, államosítás, vendéglátó-ipari egységbe sorolás. Csak a szabadság és demokrácia. Valamikor 1990 után egyszer csak döbbenten fedeztük fel arra autózván, hogy nyomtalanul eltűnt. És a dózerolás pusztaságán hamarosan megjelent egy önmagában nem rossz, de teljesen más jellegű épületkomplexum, melynek azóta töméntelen új és új gazdája és stílváltoztatója volt, de a régi Hársfa szelleme kísérthet itt, mert még egyik utód sem volt képes tartósasan életben maradni. Valaki most tán gondolhatott erre, mert a legfrissebb újranyitáskor ismét Hársfa lett a neve. Vajon ez elég-e, hogy eloszlassa az átkot? Az egyik kísérletről írtam is, most ebbe nem akarok belemaszatolni.

Nézzük inkább a fakabát hűlt helyét. Ebben a megfigyelő háromszögben egy benzinkút, odébb pedig egy Stop Shop komplexum épült. Sikerült létesítmény, a Kaiser’stől a Libriig szinte minden megtalálható itt, ami kell, emberléptékű üzletsorával Hidegkút jól működő városközpontja. Az U alakú komplexum egyik szárának emeletén nemrég még egzisztált egy Karamel nevű étterem, egész kellemes konyhával, de hangulattalan hodály volt, és zöldövezetben nincs siker jó terasz nélkül. Végül bezárt. Pedig kell a környékre egy jó vendéglő. Hiszen ugrásnyira innét a régi jó Balázs Vendéglő nem tudott talpra állni. Az egykor korszakváltó Náncsi Néni nagy népszerűségében szép lassan enged a színvonalból. Ezért fontos, hogy nemrégiben a Stop Shop másik oldalán indult egy nem akármilyen kezdeményezés. Mindenekelőtt hatalmas, félig fedett terasszal, mely ráadásul pár mozdulattal téliesíthető, és kényelmes, párnás bútorok fogadják az embert. Meglepő nevét – Choco – a kiváló ízléssel kialakított beltér igazolja, csokoládébarna és püspöklila, bőr és bársony kombinációjával, barna szivarozójával. Extra színvonal és extravagancia.

A Choco jelleget megtaláljuk az elegáns barna étlapon is. Meg az ételekben. Váratlanul bukkan fel itt is, ott is a csokoládé, mint bolondító elem. Egyszer csak meghengergetnek egy-egy ételkompozíciót a sötétbarna áldásban, és minden átrendeződik. Mint például a remek, rozmaringos pisztáciakéregben sült bárányborda esetében, zelleres burgonyalepénnyel, keserűcsokoládés finomfű-mártással borítva. Vagy az ázsiai ropogós kacsasült gyömbéres-csokoládés mangó csatnival. Nagyon szimpatikus a parmezán gyakori alkalmazása, vagy a pirított fenyőmagé. Kipróbáltuk a felettébb izgalmas szicíliai sáfrányos hallevest fokhagymás pirított bagettel. Nyilvánvaló, hogy nem mindennapi főszakács működik itt, aki tudja, hogy a jó extrához tartozik a hagyományos is, például a magyaros kínálatból még a tojásos nokedli is. Szurkoljunk, hogy ez az étterem életben maradjon. Ne sújtsa az eltüntetett fakabát átka. 

Görgey Gábor, fn.hu