Ma 2019 október 15. Teréz napja van. Holnap Gál napja lesz.
A magyar nyelvről magyaroknak 9.

A magyar nyelvről magyaroknak 9.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Kies hazánkban szokás időnként kiosztani az utolsó polihisztor címet. Semmi értelme. Nem mintha nem lett volna nagy ember az éppen feldicsért utolsó, de micsoda gazdagság! nyakunkon a következő! Kérem, vegyük tudomásul, hogy messze van még az utolsó magyar polihisztor.

ÉG

ég (égbolt), ég (lángol), üveg, üeg, jég, Auge (N, eye (A, oc(ulos) (L, okuláré
 
Vajon miért ugyanaz az ég (égbolt) és az ég (lángol) szó? Az azonosság nem a véletlen játéka, sőt ide sorolhatjuk még az üveg, a jég, a német Auge, angol eye és a latin oc(ulus) szót is. Ez mind ugyanaz a szó, csak a kiejtés különbözik kissé.
A megfejtést az ógörög aügé [αυγή] szóban találjuk meg, melynek jelentése: világos, átlátszó, csillogás, ragyogás, szemek, napfény, tűz fénye. E jelentés alapján pontosan megértjük az alábbi szavakat, vagyis azt, hogy miért e szóval nevezték meg őket:
Német:
AUGE = szem, mert fényes, ragyogó
Angol:
EYE (Auge és eye – óangol ēge – között csak kis kiejtési eltérés van.)
Latin:
OC(ulos) = szem. Régies okuláré: szemüveg. Különösen érdekes, hogy maga a szem szó teljesen véletlenül azonos a magot, rügyet, homokot, általában apró részeket jelentő szem (kicsinyezve szemcse, szemcsés) szóval, ám a latin oc(ulos) ugyancsak jelent rügyet, de szemalakú foltot és gumót is, mint amilyen akár a babszem is. Ugyanakkor latin sēmen (a szem gyökből, mintegy "szemeny") = mag, állatok ondója, bujtó ág (ld. szemzés) utód, ivadék, gyemek. A mai magyarban is ugyanígy: "egy szem gyermekem".
Magyar:
ÉG: (lángol), a tűz is ragyogó, fényes.
ÉG: a palócban IEG: égbolt, mert az égbolt is átlátszó, ragyogó, világos, fényes.
ÜVEG: tájnyelvben még ÜEG, IEG (régen ŐG is): az üveg is átlátszó, fényes.
                        JÉG: az ieg, üeg temészetes kiejtési változata a jég szó. Bizonyára üvegre                            emlékeztető voltáról tapadt rá a ieg > jég megnevezés.
 
SZEM1
szem, szemcse, szemecske, szemét, szemet, szmet (Szlov, szemetes, szemes (pl. takarmány), szemerkél, szemezget, szemez, szemzés, Same (N, Samenhülle (N, semen (L, pszammosz (Óg, pszamatosz (Óg
pszamat|osz [yamat|oV] = szemet-osz, ahonnan az -osz véget elhagyva kapjuk a szem|et, szem|ét szót. Ógörög jelentése a szótár szerint: homokszemek, homokpart, homok
pszamm|osz [yammoV] = homoksivatag, tehát pszamm|osz = szem|osz ~ szem|es; s e szem gyök áll a homok|szem, szem|ezget, szem|erkél, szem|cse, szem|zés, bab|szem stb. szavakban is
 
Tehát a szem szógyök érteménye: apró, magában álló darab, kicsi, elkülönülő rész. Jól közelíti eredeti jelentését a szem|cse, szemecs|ke szó.[1] Így lehet a szem gyök jelentése egyúttal mag is, mint pl. latin semen = szem, mag (tehát szem-eny), német Sam|e = szem, mag, Samen|hülle = szem|hél (hülle = hél > héj), azaz mag|héj. És még: szemes takarmány, gyöngyszem, szőlőszem, babszem, mákszem, tyúkszem, szemölcs, s mint szintén apró valami: homokszem. Például a rügy is szem, innen a szemez szó. Aki szemel: szemenként válogat, gyűjt. Az eső is szemerkél, ha nagyon szemcsés, apró szemű. „Az anya egy szem gyereke”. De így érthetjük meg az ógörög pszammosz = szemmosz: szemes szó sivatag jeletését is: telve van szemekkel, szemcsékkel. A szem az -et képzővel: szemet (mint tün-et, fog-at), vagyis a sivatag, homokpart tényleg szemet-es, ógörögösen mély hangrendben szamat|osz (pszammatosz): szemekkel, szemcsékkel teli. Például a polcon lerakódott por, porszemek sokasága is igazi szem|et, mai kiejtéssel szemét, de a régi szótárakban még valóban szemet alakban szerepel, innen hangvesztéssel a szlovák szmet = szemét szó).
Így a szem érteménye: különálló, elkülönült kis valami. E szónak semmi köze a látószerv "szem" nevéhez.
 
 
KOFA
kofa, gufa, kaffog, kaffant > vakkant, kufár, kaufen, kaufhaus, kupec, kupity
 
A (lou-) lov, (tou-) tav stb. típusú szavaink „v” hangja sok esetben „f”-fé vált: (kou >) kuv > kaf. E kaf-ból adódik a kaff|ant szó, melyből a kaf megfordításával (kaff 1 vakk) jött létre a vakk|ant szó. E kaf, kaffant, kaffog szó tovább is ágazott. Az ősi időkben az árusok harsány kiáltásokkal, azaz kaffogva árulták portékáikat. („Jár a szája, mint a kofáé”.) Ez a szokás japánban még az áruházakban is megmaradt mindmáig, pl. a húst áruló részlegekben figyeltem fel erre. Így a kaf szó egyenest az árusok elnevezésévé is vált, nev-ezetesen e kaff szótőből adódik: kof|a, kuf|ár, német: kauf|haus, azaz kaff|ház: áruház, továbbá a szó valódi jelentését teljesen megfordítva: kauf|en, tehát kauf|ni, kaff|ni[2] = vásárolni. A szlávban a kauf f hangja p-vé vált: kup, innen a szláv kup|ity és a kup|ec szó. A CzF szótár szerint persa guf-ten am. beszélni, és gufa (tehát kofa) am. beszélő. Tehát ezek jelentése is kaff, kaffogás.
 
 
MOTORIKUS
motorikus, mocorikás, motor, mocor
 
Mocor = motor, motorog = mocorog. A szokásos t-c hangcseréről van csak szó.
Motor|ikus eszerint: mocor|ikás: akire, amire a mocorgás, mozgás jellemző. Az -ikás, -ikos, -ékás sajátos, régi magyar (azaz ősnyelvi) toldalék, mint például: kar|ikás (kör|ikés), pántl|ikás, muzs|ikás, zsomb|ékos, verít|ékes, avagy a latinban, ógörögben: chŏr|ĭkus =kar|ikás (a karhoz [pl. énekkarhoz] tartozó), măl|ăkus = mál|ékos v. mál|ikás (lágy), ma röviden: máló, k|lop|ikósz = lop|ikás, azaz a lopkodás jellemző rá (a szókezdő k hang csak előhang).
Motorikus az értelmező szótár szerint: „Mozgékony, a pszichikumot ért hatásokra mozgással reagáló egyén.” Szűkebb értelemben: „Motorikus típus: az emlékezést cselekvéshez, mozgáshoz köti.” Vagyis egyaránt a mocorgásra való hajlamról van szó.
 
 
NŐVÉR
nővér, növér(!), noverca (L, nurse (A, növelő, nevelő, nevelde, növelde
 
A szó részei a népi szófejtés szerint: nő-vér. Azonban a szó ilyetén felbontása téves, amit érzünk is, ha a kórházi ápolónőt nővérnek, mi több, nővérkének nevezzük. Hiszen semmi képpen sem lehet a betegeknek női vére, női ága. Meg miért a nővérem dolga lenne az ápolásom?
A helyes felbontás növ-ér: növesztő, aki növeszt. Ezt igazolja a latin nov|er|ca szó, azaz egész pontosan: nővérke = mostoha anya. Tehát a növér nem valódi anya, csak növelő = nevelő (ez egyazon szó)[3], másként kifejezve csupán gondozó. A CzF szótárban: „NEVEL, (ne-v-el) áth. mn. nevel-t. Széles ért. eszközli, hogy valami nőjön.” /.../ „NEVELDE, ld. NÖVELDE”.
Nover az angolban v nélkül szerepel[4]: nur(se), magyaros kiejtéssel nör(sz). Így már helyére is kerül a kórházi ápoló növér megnevezése. Növér tehát növelő = nevelő, s úgy képzett szó, mint a vez|ér, üz|ér, sint|ér, hóh|ér, fut|ár, csisz|ár, moln|ár stb. Valójában nincs is szükség a nővér szóra, hiszen megvannak a helyes megnevezések a lány testvérre: a fiatalabb lánytestvér: húg, az idősebb: néne.
Kétségtelen tény azonban, hogy jellegzetes a rokonság kifejezésére a vér szó: vér|rokonság, vér|eim, test|vér stb. A nő|vér esetében a félreértés abból adódik, hogy e szó eredetileg „nőtestvér” volt, s ez összehúzva lett „nővér”[5], kicsinyezve nővérke, ami tényleg megtévesztően hasonlít a noverca (L, összevonva nurse (A szóhoz.
 
TAP
A tap t > cs: csap gyök jelentése: két felület szorosan érintkezik.
1.) Tap|ad, tap|asz, tap|aszt, tap|éta, tap|adó, tap|ló (azaz tap|oló: szorosan a fához tap|ad), tap|int, tap|ogat, tap|iz, tep|sed = szétterül, hangcserével ma: tesped, innen a tep|si szó is. Szép gondolat: tap|aszt|al (tap|asz|t|al) = ki|tap|og|at, tap|int|at|os = óvatosan érint. Két tenyér összeillesztése is tap: tap|s, gyakorítva tap|sikol.
Angol tap (t> cs: csap) = enyhe ütés, tapp|ing = csap|kodás. Német tap|s = legyintés, tapp|en (tappni) = tap|ogatni, tipp|en = tap|intani, u-val tup|fen = érinteni (innen: „tup|folni”).
Francia top|er = kezet ad valamire, tap|i = lapuló (tap|adó), tap|is = szőnyeg, tap|isser = tap|aszt, tap|er = felken. Szintén két felület érintkezésének látvénya rejlik a top|og, top|ánka, top|orzékol, tap|os, tapp|ancs szavakban.
Tap magas hangon: tip, tep: tip|or, tip|eg, tep|er (a földhöz tapasztja). Német tapp|en („topp|ni”) = top|ogni, de egyúttal azt is jelenti, hogy tap|ogatni. Tap|ogató: csáp. Szanszkrit tup, ógörög tüp|tol [tuptω] („csap|tol”) = csap|kod, ver.
Top, mint felül lévő: angol top = felső, topp|ed = fedett, német tüp|fel = foltocska (azaz rátét: felül lévő). Francia top|er = valamire rááll. Ami felül lévő: felszín, ebből a top|ológia szó. A magyarban: két rongy egymáson – „folton folt” –, azaz legfelül is rongy: top|rongy. Tehát nem véletlen, hogy a felül rongy: top|rongy, felül semmi: top|less.
2.) A tap t hangját ma egyes szavakban cs-nek ejtjük: tap = csap, de sok nyelvben maradt a tap kiejtés. Mint például: angol tap (t> cs: csap) = enyhe ütés, tapp|ing = csap|kodás. Egybe csapottak: tap|at, ez ma: csap|at. Csop|ort érteménye ugyanez. Francia tap|ée = csap|at, tap|ette = csap|ó.
A hordóba becsapott: csap, de ácsolásnál az illesztő fahenger (mint egybe illesztő) is csap. Innen a csap|szeg szó. Csap így nyelet is jelenthet. Áttételesen: jég|csap, nyelv|csap. Angol tap = dugó, dugasz, kiejtési eltéréssel: scap|e = csape: nyél, slap = csap. Angol tap hordó csap|ját is jelenti: tap-hole = csap-nyílás, tap-water = csap-víz, tap-hause = csap-ház: kocsma.
Ugyancsak két felület érintkezése: csap|ás, csap|kod, csöp|ög. Angol chop = csap, csap|ás. Csap|adék, csöpp|en: ami le|csap|ódik. Csép|el, csep|ül, csép|hadaró (csap|kodó). Csap|a, csap|ás: kitaposott út. A lenyomódás érteményből: csapp|an (csökken). Angol chapp|en = csapp|an, értsd: csökken.
Mint le|csap|ott: csap|ott kanál (pl. cukor, orvosság). Mint fejre csap|ott: csap|ka (talán eredetileg csap|ak), ma cs > s módosulattal: sap|ka (sapak, sapek?)
Csap|da: csap|ódó alkalmatosság vad fogáshoz. Csap|odár: ide-oda csap|ódik. Francia tap|oir = csapkodó.
A csap = tüp szóból származik a típ|us szó, s a típ|us, ógörögben tüp|osz [tupoV] szó eredetileg azonos magával a csap|asz: csap|ás szóval. Típ|us (csap|ás, csap|osz) úgy értendő, mint pl. a kékfestők nyomóformája. Ezt ugyanis csap|ni, nyomni kell, a lenyomat pedig szü kségszerűen mindig egyforma. Ez a típ|us (egyforma) érteménye, mert a pecsét, nyomóforma mindig ugyanazt a lenyomatot adja. Típ|us pecsétet is jelentett (mondhatjuk ma is: csapasz = amivel csapni lehet).
A csap|ás és típ|us szó egyezése könnyen igazolható:
 
Ógörög
tüp|osz [tupoV] = csap|ás, nyomás, a kijárt út is csap|ás, nyom
tüp|é [tuph] = csap|e: ütés
tüp|ász [tupάV] = csap|ász: kalapács (ki ne értené a csapász                                                                                 szót?)
tüp|ószisz [tup|ωsiV] = csap|ózás: benyomás (ógörög -ószisz                                                                 ozás, -özés)
 
Tüp|osz és csapás tehát biztosan egy és ugyanaz a szó, csak némi kiejtési eltéréssel. A tip|ikus szó az ógörögben tüp|ikósz [tup|ikόV] = „csap|ikás”: formázható, képlékeny (ógörög -ikósz ma -ikás, pl. pántl|ikás, any|ikás). Bizonyára csapkodással alakítható anyagról van itt szó.
3.) Top fordítva: pot, pat, pet. Például pat|ics fal = tap|ics fal, agyagból tap|icskolt, azaz tap|asztott fal. Ugyaninnen adatik, hogy az egyik felület a másikon: pót, miből pót|ol, pót|lás, pót|lék. Angol patch|y = pót, pet|le = odasimul. Páty|olgat (pat|olgat) = takargat. A pat|ina is két felület érintkezése. Angol pett|ing = simogatás, a gyököt visszafordítva ma: tap|i. Angol pat = veregetés, ütögetés (lásd fordítva: tap|s), magyar pat|ália, pat|é (cset|e-pat|é). A veregetés, tehát össze-össze illesztés érteményből: patt|ant, patt|og, pat|a, pat|kó
Pat > pacs: pacs|kol (fordítva: csap|kod), pecs|ét, német petsch|aft = pecs|ét, patsh|en = pacs|kol, pas|kol, a németek ezt úgy értik, hogy: tap|sol.
Német patsch|hand = pacs|kéz, azaz „csap|kéz”)
Tap ellentétes jelentéssel:
tép, tép|áz, tép|elődik, táp|ászkodik.
 
tap, tep, tép, tip, top, tüp, táp, csap, csep, csép, csáp, csöp, csepp,
csöpp, sap, pit, pet, pat, pitt, patt, pacs, pecs, patsch, patch
egyetlenegy szógyök – huszonnégy féle kiejtéssel.
 
[1]              A látószerv neve, a szem, más gyökből származik, lásd a 48. SZÍN, SZÉN, SCHÖN, SHINE cikkben.
[2]           A német főnévi igenév képző, az -en, illetve a -n és a magyar -eni, -ni ugyanaz, csak a németben már lekopott az -eni, -ni végéről az i hang.
[3]           Pl. papnevelde = papnövelde.
[4]           Mint pl. szíved v nélkül: szüd, ld. Vörösmarty Mihály két verssorát a Vén cigányból: „Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.”
[5]           A szóösszehúzás gyakori, pl. kegyelmed > kend, tekintetes > téns, kamomilla > kamilla stb.

Varga Csaba

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (3991) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1616) Életmód (1) Heti lámpás (216) Belföld (5) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (470) Autómánia (61) Gazdaság (627) Egészség (50) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Kultúra (4) Mozaik (42) Mozi világ (440) Vetítő (37) Tereb (137) Politika (1571) Nagyvilág (1436) Flag gondolja (33) Történelem (12) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>