Isten, haza, család, ez a magyar szentháromság. Ebben természetesen nem szerepel a Szentszék, mint ahogyan korábbi klérusunk is lényegesen önállóbban viselkedett ennél a mostaninál. A háború óta békepap-képzés folyt, sőt lefogadom, máig is az folyik. Ezt persze a mezei hív gyomra nem veszi be. A társadalomnak ugyanis elvárásai vannak papjaival szemben, és ehhez a társadalomnak minden joga meg is van. Meg lehet nézni annak a néhány papnak a miséit, akik nem röstellnek véleményt nyilvánítani politikai kérdésekben. Már ha időben helyet találsz magadnak.

 

 

Az utóbbi évtizedek sajátosan magyar egyházi kezdeményezéseit (no jó, egyről tudok biztosan) vezetésünk a helyett, hogy felkarolta volna, brutálisan eltaposta. A pálos rend helyre állításnak igényére gondolok, melynek újabb kori kezdeményezője Árva Vince atya volt, és akit ezért meghurcoltak. A helyzet az volt, hogy miután a kalapos józsef törvénytelenül betiltotta a rendet, az ténylegesen megszűnt, majd pár évtizeddel később lengyel atyák Csensztovában alapítottak pálosnak nevezett rendet. Nincs ezzel semmi egyéb baj, mint hogy nem jogfolytonos az eredetivel. Mindössze egy kis katasztrófa, egy orbitális hazugság, ami fertőzi a pálosságot. Úgy tesznek, mintha, pedig közben…

 

Azt hiszem, a fő probléma az volt, hogy Vince atya munkássága jórészt egybeesett II János Pál pápaságával, valamint a békepapságunk által minden alap nélkül feltételezett (és ez által csakis nálunk valóssá vált) személyi kultuszával. Még hogy a lengyel testvérek pálos rendje nem igazi? Még hogy a lengyel testvéreket megsérteni? Még hogy netán a szentatyát? Na nem, mit nekünk sok száz éves pálosság, jogfolytonosság ide vagy oda, inkább pusztuljunk mi, mint hogy mást megsértsünk!