Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
e119af44ebd07eb7287835794d2e51c8.jpg

Vámos György: Vita, vitapartner nélkül

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az osztrák közszolgálati televízió 2-es csatornáján fél estét szenteltek Magyarországnak. Az átfogó képből azonban hiányzott például az, hogy a ’80-as évek végén a magyar állampolgárok hosszú konvojokban hurcolták be az országba a Gorenje hűtőládákat, ezzel óriási összegeket hurcolva ki az országból.

Bizonyára sokan emlékeznek még erre, hiszen volt, aki napjában kétszer is fordult, hogy részese lehessen e sajátságos menetnek. Ha az akkori szocialista kormány idejében ébred, és behozatja ezeket a kelendő műszaki cikkeket az országba, itthon marad a pénz, de nem ezt tette. A határ mentén, a túloldalon pedig a fáskamrától kezdve a zöldségüzleten át minden sufniban csak Gorenje hűtőládát árultak. Ekkor Paul Lendvai nem akart tanácsokat osztogatni. Sőt, meg sem szólalt, hogy feltárja a magyar valóságot, és kritikával illetve az akkor vezetést, esetleg felnyissa az illetékesek szemét. Pedig akkor is járt rendszeresen Magyarországra, jó kapcsolatokat ápolt Európa több országában befolyásos politikusokkal, miniszterekkel, médiaszakemberekkel, s ha valaki, akkor ő pontosan tudta, hogy mi történik Magyarországgal.

A két héttel ezelőtti nagy port felvert, Magyarországgal szemben erős kritikát megfogalmazó említett filmmel több hírportál, napilap és vitaműsor foglalkozott. A Paul Lendvai és Andrea Morgenthaler által készített film vetítése után vitaműsorban beszélgettek tovább a témáról az osztrák közszolgálati televízióban. E beszélgetésre, amelyet Renata Schmidtkunz vezetett, rá lehet fogni, hogy egyoldalú volt, de mivel a szereplők a jobb- és a baloldalt egyenlő arányban képviselték, ezt próbáljuk meg félretenni. Prőhle Gergely helyettes államtitkár úgy vélekedett a vitában, hogy a film nem a valóságot tükrözi, féligazságokat tartalmaz, és nehezményezte, hogy csak Martonyi Jánost kérdezték meg a kormányból. Nos, ha egy filmben azt akarják bemutatni, mi az, ami kritizálható Magyarországon, el kell fogadnunk, hogy nem a hatalmat kérdezik meg. Hans Kaisert, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) volt politikusát, aki a Konrad Adenauer Alapítvány korábbi budapesti vezetője volt, azonban nem lehet azzal vádolni, hogy a kormány ellen beszélt volna, vagy hogy a jelenlegi ellenzékkel szimpatizálna, és az Esterházy hercegek hagyatékát kezelő alapítványok vezetője, Stephan Ottrubay sem vádolható azzal, hogy az ellenzék szószólója lenne. A filmben, illetve a vitában megszólaló többi személyiség azonban egyértelműen az ellenzékhez köthető.

És itt jön a képbe Paul Lendvai, akit lehet szeretni és nem szeretni, kritizálni, és lehet nem egyetérteni vele. A múltjában valóban vannak furcsaságok, amelyeket próbáltak már dokumentumokkal alátámasztani, ezeket ő megpróbálta rendre megcáfolni. Az 1957 óta Ausztriában élő Lendvai igen jó kapcsolatokat épített ki új hazájában és a világsajtóban is akár a szocialista, akár a néppártokkal. Kevesen mondhatják el azt, amit ő, hogy Václav Haveltől Bruno Kreiskyig sok neves politikusnak élvezte a bizalmát. Amikor utoljára Magyarországon megjelent az országot kritizáló könyve, mindenáron szerettem volna találkozni vele, hogy kihívjam egy nyilvános vitára. Tudtam, hogy hol fog dedikálni, így bementem a boltba, megvettem a könyvét, és megkértem az üzlet tulajdonosát, dedikáltassa nekem. Beletettem egy névjegyet, reménykedve, hogy nem utasít vissza, mégis kiáll velem egy vitára. A dedikáció másnapján visszakaptam a könyvet dedikálatlanul, névjegy nélkül, a válasz annyi volt, hogy Lendvai úr nem kíván velem kapcsolatot teremteni semmiféle nyilvános vita formájában.

A dokumentumfilm kapcsán ismét bizonyossá vált számomra, mekkora felelősség terheli a készítőket, a saját viselkedésükkel hogyan generálják az emberek közötti feszültséget. Itt most főleg arra a filmrészletre gondolok, amikor egy „nemzeti taxis” megállás nélkül „zsidózik”. Az ő felelőssége is óriási, hiszen a viselkedésével megvalósítja a kirekesztés, az antiszemitizmus fogalmát, de mégsem egyedül őt tettem ezért felelőssé. Hanem Lendvait is, aki nem volt hajlandó a vitára.

Többek között szerettem volna feltenni neki a kérdést: nem érzi-e annak a felelősségét, hogy amikor a jobboldalhoz tartozó televíziókat vagy lapokat nem „tiszteli meg” azzal, hogy elfogadja a meghívásukat, ezzel ő maga teremt kínos helyzetet?

Megbeszélhettük volna az örökösen visszatérő antiszemita-problémakört, hiszen a velem való vita kapcsán senki nem vethette volna a szememre, hogy ellenséges megközelítésből tárgyalom a kérdést. Reménykedem abban, hogy Lendvai úr ezek után elgondolkozik a saját felelősségén, és belátja, az eddig megszokott közegen kívül is vállalnia kell vitákat annak érdekében, hogy az igazi magyar valóság napvilágra kerüljön. Ő 1957 óta Ausztriában él, így könnyen figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarországon a sok évtizedes kommunista elnyomás következtében eltűnt a polgárság. A demokráciához vezető út emiatt sokkal rögösebb, ezért a végső cél elérése is sokkal nehezebb és lassúbb. Remélem, soraim meggyőzik Paul Lendvait az igazamról, és esetleg elgondolkozik annak a lehetőségén, hogy nem kizárólag a beolajozott gépezetben lehet vitába szállni. E viták mindig egyoldalúak lesznek, hiszen hiába volt az ORF2 műsorában is több szereplő, ha Lendvai végig saját magát próbálta meggyőzni a szülőhazájával szembeni egyfajta igazságról, amit végül Renata Schmidtkunz segítségével meg is oldott.

magyarhirlap.hu - Vámos György

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1309) Politika (1582) Mondom a magamét (7501) Heti lámpás (310) Sport (729) Flag gondolja (36) Egészség (50) Kultúra (6) Vetítő (30) Gasztronómia (539) Gazdaság (702) Életmód (1) Belföld (10) Jobbegyenes (2778) Történelem (17) Tereb (146) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>