- 0
Vannak igazi VHS klasszikusok, melyeket baráti körben bármikor elő lehet venni. Nyilván, csak ha nem tesszük félre a nosztalgiafaktort, mert ha igen, akkor könnyen behugyozhatunk a röhögéstől a rendkívül szar színészek és a fantasztikusan együgyű kalandok láttán, {...}
{...}amelyeken keresztülbunyózzák magukat gyermekkorunk hősei.
De mégis: ki hagyná ki a filmpluszon a Véres Játék egykettőt, ha éppen műsorra tűzik vagy teszemazt’ minden idők legfaszább Rambó filmjét, a Cobrát? Ugye, hogy senki! Az nem is hetero, aki nem kap konstans merevedést a Kommandó végső leszámolását megelőző felkészülős-felfegyverkezős jelenetétől! Nagyobb baj, ha ez egy van Damme spárgázás alatt esik meg veled (mármint a merevedés), akkor baj van, akkor buzi vagy és tartozol egy telefonnal édesanyádnak (és egy felvonulással magadnak). Nem véletlenül sutyorogtak mindig a nem egészen európai értelemben vett szomszédasszonyok a háta mögött!
(A folytatásban az alapmotiváció kérdései és a veszteségminimalizálás, mint a választásos-csalásos zsáner háttere kerül bemutatásra)