Az MSZP könnyűsúlyú politikusa egy antifasiszta „akciózás” után már „szélsőséges nézetekre” vevőnek nevezte azt a főpolgármestert, aki három éve heroikus és sikeres küzdelmet folytat Budapest város működtetése érdekében.

Jó adag cinizmus szükséges ahhoz, hogy az SZDSZ-es városromboló Demszky Gábort kiszolgáló Horváth Csaba most bármilyen kérdésben ítélkezzen. Már csak azért is, mert egyetlen megjegyezhető és nevetséges kezdeményezése, a budapesti közlekedés ingyenessé tétele is megbukott. Horváth most arról beszél, hogy Prohászka Ottokárral vagy Tormay Cécilellel a Horváthhoz hasonló „tisztességes emberek” soha nem ülnek egy asztalhoz. De vajon tudja-e Horváth, hogy miről beszél?

Az atlantista-cionista Népszava és a Hit Gyülekezetéhez köthető ATV véleményformálói (Bolgár György, Gerő Anrdás, Ungvári Tamás és a Political Capital szellemi kommandósai) szerint Tormay Cécile egyetlen és meghatározó tulajdonsága az volt, hogy antiszemita. A baloldaliak és liberálisok szerint (ezért) Tormay bűn rossz író volt, a politikai elfogultságok nélkül ítélkezők ennek az ellenkezőjét állítják, amit a Nobel-díjra történő jelölése is alátámaszt. A balliberális politikai-gazdasági elit zsoldjában álló értelmiségiek szerint Budapest az antiszemita Tormay jelölésével egyre messzebb kerül Európától. De biztos ez?

Létezik egyáltalán az az Európa, amelyikre a baloldali antifasiszta népfront tagjai és a doktriner liberális emberi jogvédők hivatkoznak? Kik testesítik meg a szolgalelkű balliberálisok által annyit emlegetett „művelt” Nyugatot? Olyan középszerű politikai törtetők, mint Viviane Reding, Neelie Kros, Hannes Swoboda, Guy Verhofstadt, Martin Schulz vagy Daniel-Cohn Bendit? Vagy olyan megnyomorodott lelkű, önimádó, identitászavarban szenvedő önmegvalósítók, mint Elfriede Jelinek, Hermann Nitsch, Andres Serrano vagy az USA-ban kiskorú megrontásáért jogerősen húsz évre ítélt Roman Polanski?

Közhely, hogy az európai kultúra legnagyobbjainak döntő része bizonyíthatóan antiszemita volt. Ezt csak a műveletlen, tanulatlan vagy teljesen elvakult emberek nem tudják. Illusztrációképpen néhány név: Aquinói Szent Tamás, Francis Bacon, Joseph Haydn, Luther Márton, Heinrich Heine, Karl Marx, Richard Wagner, Henry Ford, Arany János, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Németh László, Liszt Ferenc, Vörösmarty Mihály, Móricz Zsigmond stb.

Ennek ellenére ők az európai és a magyar kultúra kiemelkedő képviselői ma is, és eddig nem akadt senki, aki nevük és életművük törlését, illetve eltüntetését kezdeményezte volna. Horváth logikáját követve, Luther Mártonnak jut hely a képzeletbeli asztalnál, de Prohászka Ottokárnak nem? Miért? Mi a különbség? Mindketten jelentős egyházi személyiségek és antiszemiták voltak.

De közelítsünk másfelől: vajon az állandó hivatkozásul szolgáló nyugati világban, akadnak-e olyan másod- vagy harmadrangú politikusok, akik fenyegetőzve próbálják elérni, hogy a felsoroltak neveit utcák vagy terek viseljék? Elképzelhető-e, hogy Berlinben balliberális képviselők és értelmiségiek tiltakozzanak az ellen, hogy újabb terek és utcák viseljék az egyébként zsidó származású, de köztudottan antiszemita Marx vagy Heine nevét? Mi az oka a magyarországi balliberálisok rendkívül beszűkült, primitív és tudománytalan gondolkodásának? Nem képmutatás ez?

Tormay Cécile író volt és antiszemita. Nincs vagy/vagy. És van.

Vagy a magyarok más elbírálás alá esnek, mint a nácikkal kollaboráló franciák? Köztudomású, hogy a második világháborút megelőzően Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok lényegében semmit nem tett a zsidók megmentése érdekében. A nácik ajánlataira nem válaszoltak, az európai zsidók kitelepítésétől és befogadásától elzárkóztak. A holokauszt a német nácik műve volt, Németországban mégis a német szellemi élet óriásai között tartják számon antiszemita tudósok és művészek sokaságát, miközben Magyarországon komoly szellemi teljesítményt nyújtókat próbálnak kitörölni a nemzet emlékezetéből antiszemitizmusuk miatt.

Horváth Csabának és társainak csak akkor van erkölcsi alapjuk a tiltakozásra, ha az összes antiszemita azonos elbírálás alá esik.

Ez az ügy nem Tarlós István szégyene, hanem az esztelen gyűlölködőké, a pártkatonáké, a világot fekete-fehérben látó, önálló gondolkodásra és racionális elemzésre képtelen magyar balliberális politikusoké valamint a zsoldjukban álló erkölcstelen írástudóké.

MD 2013. VI. 26.

]]>www.antidogma.hu]]>