A Bajnai-féle szövetséggel kötött ]]>választási együttműködési megállapodás]]> rögzítette az MSZP minden felmérés által igazolt vezető szerepét az ellenzéki oldalon: nincs ugyan hivatalos miniszterelnök-jelölt, de ha kormányváltás lesz, minden józan számítás szerint Mesterházy a miniszterelnök, az MSZP-é pedig a legerősebb kormánypárti frakció. Azóta azonban kiderült, ahhoz, hogy ez az alternatíva egyáltalán megjelenjen a polgárok szeme előtt a választás idején, az MSZP elnökének egyelőre nem a „felcsúti Maradona” cselsorozatára kell figyelnie.

 

]]>Az elmúlt hetek ismert botránysorozata]]>, illetve az október 23. ürügyén tartott ]]>ellenzéki gyűlésen]]> történtek szétzilálták az addig szilárdnak, világosnak tetsző erővonalakat. Azok például, akiket az Együtt–PM-mel kötött egyezség után az MSZP kiküldött az ajtón, most összefogva igyekeznek visszamászni az ablakon. Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan Fodor Gáborral és a néhai SZDSZ több újra aktív politikusával együttműködve helyezi nyomás alá a hosszú hónapok alatt nehezen kialkudott ellenzéki szövetséget. A Bajnai-projekt kifulladásával a háttérben munkálkodó erők minden jel szerint új támogatottakra leltek. Feltételezhető, hogy Gyurcsány és az MSZP-ből kiszakított pártja, ]]>a Demokratikus Koalíció végzi a rombolást]]>, készíti elő a terepet az új baloldali, balliberális alkuhoz, nyilvánvalóan a szocialisták kongresszusán nemrég a következő miniszterelnökként felkonferált Mesterházy Attila kárára módosítandó az erőviszonyokat.

Nincs új a nap alatt. Az 1994-es választások előtt, ahol jó előre tudható volt, hogy nincs esélye az MDF-es, Antall József szavaival: kamikaze kormánynak, az SZDSZ-ben évekig tartó casting előzte meg a miniszterelnök-jelölt kiválasztását. Mint tudjuk, az akkori befutó az idei október 23-án is megszólalási lehetőséghez jutott a Műegyetemnél; Kuncze Gábor és pártja azonban anno csak félsikert ért el. Miután az MSZP abszolút többséget szerzett a parlamentben, nem tudták kijátszani a választói akaratot, megakadályozni Horn Gyula miniszterelnökségét, támogatóik pedig nem engedték meg nekik a parlamenti matematikából amúgy logikusan következő ellenzéki lét „luxusát”.

Ha mástól nem, Csintalan Sándortól tudhatjuk, hogyan igyekeztek Hornt hátba támadni 1994 és '98 között a liberális partnerek. Akik mindig is találtak szövetségest törekvéseikhez a szocialista pártban. Aki nem hiszi, kérdezze meg Medgyessy Pétert. Van erről egy jó sztorija 2004-ből... Azt nem tudjuk, hogy a szokásos gyurcsányi blöffnek tekintsük-e, hogy a bukott miniszterelnöknek van egy jelöltje, aki Mesterházy Attila és Bajnai Gordon visszalépése esetén a baloldal kormányfőjelöltje lehet. Azt viszont tudjuk, hogy van az a pénz és médiatámogatás, amivel üstökösként tűnhet fel a magyar politika egén egy új vagy legalábbis annak mondott szereplő.

A legutóbbi időkig egyetértettek az elemzők abban, hogy Mesterházy Attila szilárdan kézben tartja a pártját. Ezt a meggyőződést is kikezdték a friss történések. Legutóbb az MSZP néhány régi motorosa, korábbi elnöke szólalt meg az ATV-ben, akik a bajai videóügy kapcsán úgy védték a párt mostani vezetését, hogy közben dilettánsnak, amatőrnek, baleknak nevezték. Ne feledjük, Mesterházy többek között éppen ezt a régi gárdát szorította a háttérbe elnöksége idején.

Nyilván megnyugtatja a tisztáldozatokkal járó bajai kármentés közben, hogy Kovács Lászlóék érte aggódnak, nem ellene.

Szerető Szabolcs - mno.hu