De ez az érvelés eleve hamis, hiszen a Magyar Gárda az elképesztő méretű cigánybűnözés ellen alakult – most itt van egy hasonló szervezet, amelyik a növekvő antiszemitizmus ellen kezd harcba. Innen már nincs megállás, borítékolható, hogy egyre-másra alakulnak majd a különböző érdekvédelmi szervezetek.

A helyzetet az teszi különösen nehezen kezelhetővé, hogy ezek úgy lépnek – átmenetileg – az állami rendfenntartás helyébe, hogy létezésüknek lesz racionális oka, és a társadalom jelentős része által elismert erkölcsi alapja.

Az alapítvány létrejöttét Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija kezdeményezte nagyjából egy évvel ezelőtt. Fontosnak tartották, a hogy zsidó közösség szempontjából vizsgálják az antiszemitizmus problémáját. E cél érdekében még a Zoltai-féle Mazsihisszel is sikerült összefogniuk.

Megalakulásuk előtt tanulmányútra mentek az Egyesült Államokba, ahol megbeszéléseket folytattak az ottani Külügyminisztérium és a nagy befolyással rendelkező különböző nemzetközi zsidó szervezetek képviselőivel.

Két nagy „előképük” volt az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az USA-ban működő ADL (Gyűlöletellenes Liga), a másik pedig az Angliában működő Community Security Trust.

Az ADL a törvényalkotási folyamatban tevékenykedik, a „CST-ben pedig az aktivista munkán van a hangsúly, ők konkrét védelmi tevékenységet is ellátnak.” Ezek az információk nyilvánvalóan nem erősítik meg a szervezők által hangsúlyozott spontaneitást és függetlenséget.

A zsido.com elnevezésű honlapon az alábbi – pszichológiai, nyelvtani és értelmezési szempontból is – problematikus szöveg jelent meg: „Az önszerveződés határozott igényével fellépő, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövő kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért.”

Az alapítvány célja a „szuverén, önálló magyarországi zsidó identitás megteremtése, védelme és propagálása. Feladatának tekinti a zsidóság önazonosságát szuverén módon megalapozó, a közgondolkodást átformáló háttérfeltételek kialakítását és ezzel párhuzamosan az öntudattal rendelkező zsidókép és önkép alapjainak megteremtését, melynek eredményeként idővel, két egymással hasonló alapokon kommunikálni képes bázisa jöhet létre a zsidóság és a többségi társadalom közötti évszázadok óta elmaradó dialógusnak. Ma a legfontosabb ilyen feladat az antiszemitizmus, a zsidóellenes közbeszéd és cselekmények megelőzése, azok visszaszorítása, kritikája és a jog eszközeivel történő ellenük való határozott fellépés.”

Különösen érdekes közlés, hogy jelenlétüket ott fokozzák majd, „ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elő ilyen (antiszemita – a szerk.) atrocitások.”

Eddig ilyen helyekről a magyar közvélemény nem tudott. Az egész szöveg egyetlen pozitív üzenete, hogy végre zsidó oldalról is felveti valaki annak lehetőségét, hogy a magyar–zsidó együttélés problémáiról lehet és kell is beszélni. Ennek nyilvánvalóan a legfontosabb feltétele, hogy a magyarországi zsidók öndefiníciója alapján végre megtudjuk: a mai magyar társadalomban ki tekinthető egyáltalán zsidónak?

Bodnár Dániel külön hangsúlyozta: „annak a kultúrának az alapjait szeretnénk megteremteni, hogy Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami szó nélkül marad.

Nem szabad belenyugodni abba, hogy Magyarországon ma a zsidók 95 százalékának nem jut eszébe, hogy az őt ért atrocitást a jog eszközeivel meg lehetne torolni, hogy nem hiszik el, hogy az őket ért atrocitásnak, ha hangot adnak, annak van bármiféle súlya. Ez a szerveződés fórumot kíván nyújtani, hogy ha valakit a zsidósága miatt sérelem ér, akkor ennek hangot tudjon adni, és ha erre szükség van, akkor ezt a jog keretein belül kezeljük.”

A Tett és Védelem Alapítvány színrelépésével ismét felvetődik néhány tisztázandó kérdés. Ki tekinthető ma antiszemitának? Mit jelent ma az antiszemitizmus, különös tekintettel Izrael szerepére? Hol van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának a határa?

(Folytatjuk)

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu