A híres luxusvilla fogalommá lett, gazdája azonban zavartalanul lakja. Nem háborítja senki kérdésekkel: miből építette. Miért nem fizette vissza az adófizetőknek azt a benzinpénzt, amelyet hajlékba szállításakor felhasznált.

És amikor a pilótát visszarepíttette gyógyszerért.

„Tele van korrupciós ügyekkel” – mondta a kormánykoalícióban lévő pártra utalva egy korábbi miniszterelnök. Jogállamban másnap hajnalban kocsi állt volna meg pártvezetők kerítése előtt. Egy uniós tagállamban azonban ez nem történt meg.

De az esetek fennmaradtak a társadalmi emlékezetben.

És ezek az emlékek – züllesztenek… Tudják mérnökök, banktisztviselők, esztergályosok, földművesek, kórházi ápolók és agysebészek, földrajztanárok és templomi harangozók, kávépultosok és kerékpárjavítók, állatkereskedők és postások.

Mind csak legyintenek egyet.

Ez a lezüllési folyamat egyik mozzanata. Önvédelemből legyintenek, nem rágják magukat azon, hogy egy-egy luxusvilla gyerekektől vett el iskolai étkezési lehetőséget, Mari nénitől a gyógyszerre költhető pénzt, diáktól a tanulmányi útba befektethető forintokat.

Ez utóbbiakat felsorolni ma „populizmus”.

Hány lélegeztető gépet lehetett volna venni adott politikuscsoport repülőjegyére költött pénzen – ezt hánytorgatta föl médium, az a médium, amelyik előzőleg évekig nem vette észre, hogy adott közember sokemeletes óriásplakátjából sok zsíros kenyérre futotta volna.

A korrupciót is kettős mérce hasonlítgatja.

„Igaz, hogy gazember, de ő legalább a mi gazemberünk” – mondta egy amerikai elnök egy dél-amerikai vezetőre utalva. Az erkölcsiségnek ez a magaslata messzire ragyog: az óceánon innen is látják, hogyan működik a nagypolitika.

Ennek a nagypolitikának a hívei luxusvillában tengődnek.

És onnan bírálnak „bátran”. Az általuk az utókorra hagyott csődtömeg laposítóit fricskázzák hetykén és pihent aggyal. Bezzeg az ő idejükben! Amikor tizenöt éven át az útburkolati jeleket sem festették fel az aszfaltra. De a nyugat-európai mintát szajkózták.

Elő-előbújnak a bunkerből.

És tüzelnek, fölényesen, jól begyakorolt ripacskodással, bankbetétek magas barikádjai mögül. Bennük már nem tehetnek kárt a mai balekok. Ők már teljesítettek. Ott álltak a vártán a nagy időkben, és megcselekedték a megkövetelteket.

Mégis, itt-ott előkerül egy izgalmas adat a múlt ködéből.

A kibertér sűrűsödik. Ősi szerződések szkennelt példányai vibrálnak képernyőkön, fényképek titkos összeborulásokról, megőrzött tévéfelvételek előre megbeszélt - s ma már önmagukért beszélő – kérdésekről, sunyi hunyorításokról.

A virtuális valóság izgalmas realitássá válhat.

És bunkerből testület elé kerülhet egy-egy valamikor nagyság, amiként ez történik számos közeli és kissé távolabbi országban. Olyan kérdéseket kaphatnak, amelyekre immár nem adhatnak populista választ, nem süthetik el bornírt poénjaikat.

Jöhet idő, amikor már nem kell önfeláldozás a jogállam helyreállításához.