Az első találkozásom ezekkel a csodaszerekkel rokoni közvetítéssel történt, aki konkrétan egy drogos tüneteit produkálta. Mint hamarosan kiderült, észrevételeimmel korántsem vagyok egyedül, szűkebb ismerősi köröm is beszámolt a gyógyszerek miatt kezelhetetlen anyukáról, nagymamáról, anyósról. A gyógyszerek okozta tünetek is mindenhol közel azonosak: vizelet-visszatartási problémák, kóros feledékenység, magatehetetlenség, dühkitörtések. Ahogy a panaszkodó ismerősök köre szélesedett az is kiderült, hogy az említett gyógyszereket szinte mindenre és mindenkinek felírják. Hiperaktív gyereknek, ideges egyetemistának, alvászavaros középkorú takarítónőnek.

Mivel ezek az úgynevezett feszültségoldó gyógyszerek. Kiegészítő-kezelésként kapják, puszta szívjóságból. Ha már úgyis bejött a páciens, akkor kap még egy vényt, amivel mehet a patikába. Végül egy szakmabeli elmagyarázta, nem a gyógyszer a rossz, hanem a parázós ember, aki nem tudja magát a gyógyszerszedésben kontrollálni. A levegőben fel is vázolta mutatóujjával egy beteg hangulatának képzeletbeli szinuszgörbéjét, aztán két akkurátus vágással a légben, egy felül egy meg alul, és lám oda van az ember beszorítva középre, az érzelmi biztonságába.

Ezek a modernkori afrodiziákumok a társadalom legszélesebb skáláját érintik, megkapja a túlmozgásos gyerek, a vizsgadrukkos tanuló, az alvászavaros, a szemüveges, a bajszos meg a kopasz. Mindenki, aki valamiért parázik, és mások nem akarnak ezzel többet foglalkozni. Ez a nyugtató lehatol a nyomor világába is, nem véletlen látni annyi szerencsétlent az utcán elborulni, miközben a nadrágból egy kis folyadékpatakocska indul a járdaszegély irányába. Ezt kevésbé az alkohol okozza, mint inkább az említett gyógyszerek és az alkohol keveréke, ami kiüti a saját valóságával békétlenkedőt és mellette az izmait is kellően ellazítja. A Rivotril és a Frontin aluljárói piacáról bármelyik hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkás be tud számolni, sőt az erre épülő tabletta-maffiáról is. Lehetne párhuzamot vonni a gyógyszer-drogok utcára való kikerülése és a Lipót bezárása között. A valóság azonban az, hogy a Rivotril-Frontin kombót az utcáról a kórházba bekerült hajléktalanok kapásból megkapják, hogy nyugton maradjanak éjszaka.

És már kész is a függőség, főleg, a jótékony doktorok fel is írják nekik mindennapos használatra.

Vicces ezt a mindennapi harcot akár mindkét fél oldaláról egyszerre figyelni. Miközben a droghasználatot ellenzők és a mosolygósan kioktató droglobbisták egymás torkát harapják egy nevetséges füves cigiért, aközben nagyiparban folyhat a legalizált rászoktatás és drogoztatás csak azért, mert az orvostudomány arra rábólintott, és az ettől már tudományos, az ettől már gyógyszer. Persze nem a gyógyszer neve a lényeg, inkább az undorító jelenség. Az orvosok tolják a népbe a jóságpirulát a para ellen, hogy a túlfűtött, agyonheccelt és minimálpénzért szétdolgoztatott kisember valamihez nyúlhasson, ha a sörnél vagy a felesnél egy fokkal erősebbre vágyik.

Kap belőle apa, anya, gyerekek, csupaszív, szeretet és a vasárnapi családi együttlét ki is merült a közös nyáladzásban a kanapén.

Az egész gyógyszeripar gyakorlatilag ráállt arra, hogy olyan szerekkel lássa el a népeket, amely a felszínről tünteti el a problémát. Ha ideges vagy, vegyél be egy jóságtablettát, mert akkor nem kell az életeden változtatni. A gyógyszeripar tüneteket akar megszüntetni, nem magát a betegséget, mert azt jobban megéri és a vásárlói kedv is magasabban marad. Innentől viszont ez nem orvostudomány, hanem védelmi pénz. Olyan védelmi pénz, ami megvéd a tünetektől, de közben beteg maradsz.

Miközben lenézzük az agyonfestett, túlöltözött szilikonbabákat, a gyógyszereket hasonló módon és hasonló leleménnyel használjuk önmagunk elfedésére. Mert gyógyszer mindenre van. Hiperaktív gyerekre, vizsgadrukkra, kialvatlanságra, a sok üléstől hátfájásra, izzadásra, memóriaromlásra. Még a büdös seggre nincs, de hamarosan azt is megoldják. Ha ember vagy, vegyél be egy gyógyszert, attól majd kevésbé tűnsz annak. Ezek a gyógyszerek az ember szégyenére és kiszolgáltatottságára apellálnak, az ugyanis ciki, ha az embernek valami baja van. Ciki a fáradtság, és bassza meg, nincs idő a fájdalomra. És ez egy reklámban elhangozhat.

Hát mi az anyádra lehet időm, ha már a saját fájdalmamra sem.

Nincsenek illúzióim, de azért azt mindenképpen ki kell mondani, hogy a gyógyszertámogatásban igen, a megelőzésben viszont érdektelen állam cinkos. Ebből a szar magyari életből adódó nyomor, az állás, az ülés, az idegesség, a monotónia, a kiégés mind olyan kérdések, amikre megelőzéssel is lehetne válaszolni. Olyan szociális és egészségügyi intézkedésekkel, amik örömet okoznak az itt élő embereknek, legyen az egy uszoda-beutaló, tömegjóga vagy táplálkozási tanácsadás. Kirándulási-segély. Oxigén-bérlet. Vagy, hogy a cigiszünetet a nemdohányzók is kivehessék egy rövid sétára, ne kelljen azért az óránkénti 5 percért rászokni.

De mi a másik úton járunk, probléma-takargatunk. Már a büdös hónaljunkat, meg a gyöngyöző homlokunkat is szégyelljük. Egy nagy maffia csapdájában vergődünk, és mi éltetjük őket azzal, hogy fizetünk nekik. Mert elhisszük az orvosnak, meg a reklámoknak. Durva általánosítás? Lehet. Tessék körbekérdezni az ismerősöket pl. rivotril meg frontin ügyben.

Meglepő eredménye lesz…

]]>www.tutiblog.com]]> - Miért Rigó