„Világ előtt szégyen hazánk pusztulása, Minden csata nélkül magyarnak romlása; Nagyhírű nemzetnek prédára hullása, Török dandároknak könnyen kóborlása” – fogalmazott 1663 kora őszén az ismeretlen szerző.

Török dandároknak könnyen kóborlása…

Háromszázhetvenkilenc határsértőt tartóztattak föl a rendőrök Csongrád vármegye déli részén. 98 afgán állampolgárból álló csoport pirkadat után lépte át illegálisan a zöldhatár. Vasárnap az országban tiltott határátlépés miatt 490 embert fogtak el a rendőrök…

Megint Magyarország védi Nyugat-Európát.

„Török pénz” – így nevezték azt a támogatást, amelyet a középkorban német és cseh nemesek gyűjtöttek össze, és csorogtattak Magyarországra, hogy az arcvonal itt húzódjon, az ő falvaik, városaik, várkastélyaik ne kerüljenek oszmán ágyútűz alá.

Zsoldosokat is küldtek – sokra mentünk velük…

Szolnokot harc nélkül feladták, hanyatt-homlok menekültek a Lajtán túlról jött fűzfakatonák. Esztergomnál magyar vitézeket öltek naponta a lerészegedett nyugati díszhadfiak – a törökök üzenték a magyaroknak: vonuljanak el, ők a várfalon kívül szétverik a züllött nyugati bandát.

Hazánkat védtük, egyben a Nyugatot is.

Amely „Nyugat” 1920-ban Trianont adta hálából – miként ez a kőszegi díszkapunál, vagy éppen a szolnoki Tisza-hídnál ma is kőbe vésve kibetűzhető. Balekként kezelt bennünket a Nyugat: mi megállítottuk az oszmán ármádiát, ők békésen töltekeztek.

Majd lerabolták az ország maradék értékeit.

Ezt tették évszázadokkal később, a szovjet ármádia kivonulása után is. Korrumpálással hörcsögölték össze az ipar értékeit, felnyalábolták a pénzzel kitömött bankrendszert, megvetették lábukat a termőföldön, benyomták mancsukat a művelődésbe.

Holott a kulturális selejt éppen a Lajtán túl mutatkozik.

Mint az Európai Bizottság ősemberi primitívségű elnöke, aki a magyar miniszterelnök nyakára csattanós taslit helyezett el. Az annak idején otthon botrányba belebukott Jean-Claude Juncker jól tanúsítja: az Európai Unióba a hazájukból kiselejtezett politikusokat küldik a társadalmak.

Ezt a taslit Brezsnyev sem merte volna Lázár Györgynek lekenni.

Ez a mai elvtársi selejtgyülekezet rendelne el kvótákat a nyomásnak kitett országok adófizetőinek nyakára. Most még „török pénzt” sem csorgatnak a terhek enyhítésére. Az Unió adófizetőinek zsírján fölhizlalt mukik csak tesznek a határövezetek gyötrelmeire.

Luxuslakásban, luxusfizetéssel, luxus-végkielégítéssel…

Az EU, a NATO nem a valós kihívásokkal foglalkozik. Nem saját adófizetőinek, eltartóinak - érdekeit védi. A közösséget irányító selejtgarnitúra a saját zseb megtömésén buzgólkodik. „Többet foglalkozik az EU a tojó hibridek mentálhigiénéjével, mint a kisebbségekkel”.

E mondattal Kövér László a lényegre tapintott – sokévnyi késéssel.

Újságírók több ezerszer leírták ugyanezt – mire egy politikus végre egy fokkal magasabb szintre emelte az immár közhellyé nyűtt megállapítást. Ám ez is valami: sulykolni kell, hogy a néha csököttnek látszó politikai szféra is megértse az egyszeregyet.

Hazánkat végvárrendszernek tekinti Brüsszel.

Ütközőzónának, amely felfogja a való világ közeledését. A politikailag korrekt stílussal lehetetlenné tette a helyzetelemzést. Címkézik azt, aki reális figyelmezetést – azaz közszolgálati jelzést – akarna adni a közösségeknek.

Kérdőjelessé teszik a védekezés elemi, természetes jogát.

Csak a demokrácia jelenthet esélyt. Az emberi jogok kettős mérce nélküli gyakorolhatósága vezethet oda, hogy a jogállamiság helyreálljon a megint magyar védőbástyával óvott vén kontinensen.