- 0
Az elmúlt húsz évben hozzászokhattunk ahhoz, hogy a médiasztárrá váláshoz vezető leggyorsabb út valamilyen politikai nézet szélsőséges, irracionális képviselete.
A megvalósításkor háromféle stratégia kínálkozott: Bácsfi Diána egyedül lépett fel, s Heil Hitler köszöntésével késztette rettegésre az egész magyar balliberális tábort. Szabó „Berci” egy csoport egyenruhás élén masírozott, de soha senki nem tudta megmondani, vajon kik finanszírozták ezeket a demonstrációkat.
Több mint elgondolkodtató, hogy a liberális demokráciát komolyan veszélyeztető mindkét náci eltűnt (Szabó Albert) vagy átalakult (Bácsfi Diána), persze a náci veszély azért maradt.
Sokkal érdekesebb azok esete, akik a náciveszély elleni küzdelmet úgy használják politikai-közéleti pályájuk felépítésére, hogy belesimulnak a már létező struktúrákba. Itt mindenféle emberrel találkozunk: kommunista gyilkosok egykori munkatársaival, az MSZMP és a KISZ egykori képviselőivel, gátlástalan törtetőkkel és jelentéktelen senkikkel.
Az elmúlt húsz évben a posztkommunista-szocialista MSZP és a liberális SZDSZ volt a nem létező nácizmus és fasizmus elleni harc legfőbb letéteményese.
Az önvallomása szerint „világi zsidó” környezetből származó Somogyi Zoltánnak nyilvánvalóan szívügye a szélsőjobboldal elleni harc, már csak azért is, mert más érvényes mondanivalója nincs.
A politikai elemző és tanácsadó azt követően, hogy tevékenységével aktívan hozzájárult az MDF balra tolódásához és szétveréséhez, több mint egy év hallgatás után tért vissza a közéletbe. Ismét gyakori vendég a baloldali médiumokban, ahol nem kell tartania attól, hogy esetleg megkérdőjelezik hozzáértését, hiszen az ő „szakértelme” nélkül az MDF valószínűleg ma is létezne.
Nagy önbizalomra és a valóságismeret hiányára vall, hogy Somogyi 2010-ben a semmibe hulló MDF országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon, holott addigi közszereplése alapján nyilvánvalóan az SZDSZ-ben lett volna a helye.
Logikus lépés a részéről, hogy visszatérési kísérletekor ismét a nácizmus, illetve a szélsőjobb elleni fellépéssel próbálkozik. Ezúttal a Corvinus Egyetemen zajló vitasorozat meghívottainak egy része váltotta ki Somogyi felháborodását. Szerinte Vona Gábornak, Gaudi-Nagy Tamásnak és a többi jobbikos politikusnak nem lehet helye egy demokratikus diskurzusban.
Somogyi demokrácia-felfogásában egy demokratikus választásokon sikerrel szereplő, alkotmányos és jogállami keretek között működő párt képviselői nem szalonképesek. De akkor kik a szalonlépesek, és hol van a szalonképesség határa? Mi marad a liberális demokráciából, ha más társadalmi csoportok kirekesztik a magyar- és egyházellenesség, a hazaárulással felérő kettős mérce képviselőit? Ha nem engedik be a Corvinusra a kettős állampolgárság elutasítóit, a nemzeti vagyon kisajátítóit, a nemzeti érdekek elárulóit, a baloldali és liberális véleménydiktatúra gyakorlóit? Hova vezet ez az értelmetlen „elhatárolósdi”?
Somogyi Zoltán nem az ismeretlenségből bukkant elő. 2001-ben Szabados Krisztiánnal, az SZDSZ volt sajtófőnökével együtt ő alapította a baloldali elfogultságairól elhíresült Political Capital Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot. Később került képbe a ONE NATION Communications Tanácsadó Kft. is.
Jó lenne tudni, hogy Somogyi melyik nemzetre gondolt? Egy ideig együtt üzleteltek Arató Andrással, aki a Duna Holding elnök-vezérigazgatója, és a Klubrádió tulajdonosa. A Political Capital Kft. tulajdonában volt a neokon szellemiségű Hírszerző című internetes hírportál is, ahol a nemzetben való gondolkodást devianciaként tartották és tartják nyilván.
A hirszerzo.hu főszerkesztője volt korábban Seres László, aki egyben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóiratának, a Szombatnak a szerkesztőbizottsági tagja, valamint a Népszabadságban is rendszeresen publikál.
Somogyi Zoltánnal és Szabados Krisztiánnal együtt ők alapították a neokonzervatív Hayek Társaságot. Somogyi Zoltán a cégben lévő tulajdonrészét néhány éve eladta.
A Political Capital szóba került a Hunvald-ügyben is. Gál György a VII. kerület SZDSZ-es frakcióvezetője és gazdasági bizottsági elnöke 2008. október 31-én telefonon közölte Hunvald György polgármesterrel, hogy „Somogyival kéne beszélned még a hét végén mindenképpen. A Political Capitallel nekik van ilyen válságkezelésük, amivel jól ki lehet jönni…” (Magyar Nemzet, 2010. november 20.)
Úgy tűnik a cégnek bizonyos körökben és ügyekben komoly presztízse van. Mint az közismert, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz elnöke is megígérte Hunvaldnak, hogy segít „elsikálni” az ügyet.
A sokakat elgondolkodtató ítélet megszületése után úgy tűnik, törekvésük nem volt teljesen sikertelen.
Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója
demokrata.hu