{...} hiszen nagyságrenddel nagyobb durranás, mint a parlament előtti láncra verés, amelyet ráadásul a DK el is lopott tőlük, amikor merő szimpátiából hozott lánccal megjelent maga Gyurcsány, és bátor, mindenre elszánt csapata.

Miután egy jó politikus előrelátó, így a lehetmás tutira akart menni. Olyan kérdéseket választott, amibe nem lehet belebukni. Mert arról faggatni az embereket, hogy ne lehessen száz napnál több próbaidőt kikötni, vagy a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni, körülbelül olyan rizikóval jár, mint arra gyűjteni aláírásokat, hogy helyesli-e ön, hogy minden szülő szeresse gyermekét, vagy hogy a fiatalok tiszteljék az időseket?

A siker tehát borítékolva volt, így aztán nem csoda, hogy Vágó Gábor, a párt aláírásügyi biztosa a startnál egyenesen arról beszélt: háromszázhúszezer szignóig meg sem akarnak állni, ám ha több lesz, az se baj. Titokban arra gondolt, hátha csatlakozik hozzájuk a Milla (ők éppen egymillióan vannak, és a magyar sajtószabadságért aggódnak), mert akkor aztán annyi aláírási ív lesz, hogy Dunát lehet majd velük rekeszteni.

Aztán, ahogy múltak a napok és – kedvenc képzavarommal élve – az idő vasfoga lassan elszállt felettünk, kiderült, hogy a diadalmasan bejelentett részadatok ellenére, nem gyűlnek hűvös halomba az ívek. Így aztán összeült a válságstáb, és hosszas elemző munka után megszületett a pontos helyzetértékelés. Ezek szerint a kevés aláírás okát nem a polgárok érdektelenségében, vagy a párt elfogadottságában kell keresni. Elvégre az ügy nagyszerű, a párt népszerű, így a lassú ütem oka az autogramgyűjtők munkamoráljában keresendő. Kis háziversenyről döntöttek tehát, ahol a legjobbakat egyebek mellett olyan páratlanul értékes díj várta, miszerint a legjobban teljesítő ívelő, kedvenc LMP-s politikusával együtt vacsorázhat. Egy gyertyafényes dinner Jávor Benedekkel – mit mondjak, kevés olyan aktivista van, aki erre rá nem mozdul.

Aztán kiderült, hogy hiába volt feldobva még egy csillogó bicikli is, hiába írta alá az ívet maga Mesterházy Attila, az MSZP elnöke is – igaz, ehhez az OVB-nek is volt egy-két keresetlen szava – százhatvanezer aláírásnál nem jött össze több. Persze a méretes kudarcot rutinosan előkészítette a kicsi párt, hiszen Vágó egy héttel ezelőtt rámutatott, hogy a Fidesz ellenpropagandája akadályozza a ritmusos begyűjtést.

Az eredmény ismeretében elmondhatjuk, egy népszavazással szegényebbek lettünk, az LMP meg egy címlistával gazdagabb. Igaz, sokat nem ér vele, hiszen presztízse soha nem látott mélységbe süllyedt.