Az nem zavarta, hogy a Jobbik parlamenti párt, ráadásul jogállami keretek között működik. Kijelentette, hogy Európa más országaihoz képest Magyarországon a holokauszt kiemelkedő kegyetlenséggel és gyorsan valósult meg. Az antiszemitizmus ellen küzdő interparlamentáris koalíció (ICCA) tagjai azért látogattak Budapestre, hogy a helyszínen tájékozódjanak az antiszemitizmus mindent elsöprő tombolásáról, a „vészhelyzetről”.

Érkezésük előtt az olasz zsidó hölgy kezdeményezésére látványos tiltakozó akciót szerveztek: Róma városa és a Római Zsidó Közösség január 27-én Rómában kikapcsolta a Colosseum megvilágítását biztosító reflektorokat, hogy a holokauszt emléknapján így tiltakozzanak a Jobbik antiszemitizmusa és a xenofóbia ellen.

Gianni Alemanno, Róma polgármestere 2008-ban még nem érezte szükségét a fasizmus elítélésének, akkor még beérte a faji törvények gonosszá nyilvánításával. Valószínűleg emiatt érzi úgy, hogy naponta bizonyítania kell: ő Izrael és a zsidók pártján áll. Kiskorú fia azonban megfeledkezett apja politikai álláspontjának változásáról, ezért – egy fénykép tanúsága szerint – nemrégiben fasiszta karlengéssel üdvözölte a barátait.

Alemanno egyébként a fasiszta örökséget nyíltan felvállaló Olasz Szocialista Mozgalomban kezdte politikai karrierjét. 2008-ban az előrehozott választásokon Róma polgármesterének választották. Múltját így magyarázza: a '70-es, '80-as években azt hitte, hogy a fasizmus történelmi hagyománya alapvetően pozitív, de később rájött, hogy ennek épp az ellenkezője igaz.

Alemanno 2008 szeptemberében a fasizmust még „összetett jelenségnek” nevezte. Nyilvánvaló, hogy a polgármester egy közönséges megélhetési politikus.

Riccardo Pacifici, a Római Zsidó Közösség elnöke ezt mondta: Magyarország az „antiszemitizmus rémálmában él, a múltba, a harmincas évekbe való visszaugrással. Mi olasz és európai polgárok nem tűrhetjük ezt.” Kemény, fenyegető és semmitmondó szavak. De ha mindezt komolyan gondolják, kezdhetik mindjárt a római polgármester fiának és barátainak féken tartásával, majd az olaszok negyven százalékának átnevelésével. Ennyi otthoni teendő mellett miért pont Magyarországért aggódnak?

A rasszizmus- és a xenofóbiaellenes küzdelem színteréül fölösleges hazánkat választani, miközben Olaszországban, Franciaországban a többségi társadalom tagjai rendszeresen megtámadják és felgyújtják a cigány vagy éppen afrikai menekültek táborait, akik életben maradásukat többnyire csak a kivezényelt rendőri és katonai erőknek köszönhetik.

Daniel Cohn-Bendit, Martin Schzulz és Fiamma Nirenstein jobban tennék, ha vigyázó tekintetük nem kerülné el Lyon, Marseille, Rosarno és Crotone városát. Arról nem is beszélve, hogy az innen kimenekítetteket – a tolerancia nagyobb dicsőségére – később repülőgépre rakták, és állami segédlettel visszaküldték őket oda, ahonnan érkeztek. Történt és történik mindez a baloldaliak és a liberálisok elszánt harca közben, akik napi huszonnégy órában küzdenek a rasszizmus, a xenofóbia, az antiszemitizmus és a kirekesztés ellen. De ha saját országaikban kudarcot vallottak, ugyan milyen meggondolásból avatkoznak olyan államok belügyeibe, amelyekről nincsenek megbízható információik, ezért aztán össze-vissza beszélnek.

Vészhelyzet? Magyarországon? Akkor mi van Egyiptomban, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Maliban, Szíriában? De Szlovákiában és Csehországban is megtörtént, hogy fegyveres erőket kellett bevetni a cigányok egy része ellen. Képletesen szólva: hol van a politikai korrektség határa? Franciaországban évente több ezerszer támadnak zsidókra, vagy zsidó kinézetű személyekre. Ott nincs vészhelyzet?

Az is elgondolkodtató, hogy az antiszemitizmus elleni tiltakozásra azt a Colosseumot tartották megfelelő helynek, amelynek építését a Titus császár által Rómába hurcolt több tízezer zsidó rabszolga fejezte be, a költségeket pedig a lerombolt jeruzsálemi templom kincseiből biztosították.

Különös helyszín egy másik ország állítólagos antiszemitizmusa elleni tiltakozásra. A hazai baloldali szélsőségesek (MSZP és társai) szerint Magyarország megítélésének, becsületének ártanak a Jobbik által is képviselt szélsőséges eszmék.

Szanyi Tibor, a párt egyik legkulturálatlanabb tagja, országgyűlési képviselője így fogalmazott szombati sajtótájékoztatóján: „el kell takarítani a nemzet politikai hulladékát”.

Horváth Csaba (MSZP) és Schmuck Andor (MSZDP) a magyar politikai élet két vidám fiúja nyílt levélben kérte Tarlós István főpolgármestert, hogy az emléknapon kapcsoltassa le a Parlament és a Hősök tere díszkivilágítását. Tarlós István – komoly politikushoz illően – elzárkózott a politikai performanszban való részvételtől. Ugyanis Tarlósnak nincs mit túlkompenzálnia. Sajnálatos, hogy a Magyar Külügyminisztérium támogatta ezt az erősen vitatható demonstrációt.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu