- 0
Rég volt agyvérzésem, ezért mint intellektuális mazochista, úgy döntöttem, átnézem a Demokratikus Koalíció (DK) 2013. január 26-án közzétett programját. Remek lett, mondhatom. Igazán remek.
Az érdemi részét ugyan még rágnom kell egy kicsit, mert a DK fekete öves agyzsibbasztói kitettek magukért, viszont a bevezető! Kérem, az mestermű. Gyurcsány sk! Lárifári! Hétmeganyolcát! Fletókám! Engedd meg, hogy egy kicsit feleseljek! Előre is elnézést kérek, hogy nem megyek végig az egészen, hanem csak mazsolázok belőle, de tekintettel kell lennem a saját szellemi épségemre is.
„A magyar fiatalok csomagolnak. Ki már a bőröndbe pakol, ki még csak készül a csomagolásra.(…) Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta annyian hagyták el az országot, mint 1956 után”- írod. Kivételesen jól sikerült felütés. Karsay Dorottya szeme könnybe lábad. És ezt mind a Zorbán tette persze. Az elhúzódó gazdasági válságnak ehhez semmi köze. Mert csak körbe kell nézni Európában, hogy mindenütt, csak itt nem. Különösen mókásnak találtam az összevetést az 56-os emigrációval. Számszakilag igaz ugyan, de míg a maiak egy szabad Európán belül, az anyagi jólét reményében költöznek, addig az 56-os csapat a börtön- vagy halálbüntetés árnyékából menekült, és még lőttek is rájuk a határon. Minimum nem fair.
„A bajok nem Orbánnal kezdődtek.”
Ez véletlenül igaz.
„…a kétezres években pedig jól érzékelhetően letértünk a felzárkózás pályájáról…”
Mármint 2002-ben. Nem, nem a kormányváltásról beszélek, hanem az első és második száznapos programról. Ebben a két irgalmatlan agymenésben nem az volt az irtózatos ökörség, hogy megígértétek, hanem hogy BE IS TARTOTTÁTOK! Na, kb. attól a ponttól kezdve akkora esély volt az államháztartás rendben tartására, mint egy új Ku Klux Klán toborzóirodának New Orleans fekete kerületében a negyedéves tagfelvételi kvóta teljesítésére. Erre már csak hab volt a tortán (persze előbbiek okozataként), hogy sikerült a dzsídípí arányos államháztartási hiányra egy laza 25%-ot ráverni. Gratulálok.
„Csődbe vitték a gazdaságot,…”
Persze, mert 2010-ben még úgy dübörgött..
„szétzilálták (…) a kormányzást,”
Ideje lenne eldönteni, hogy most akkor működik az az orbánfasisztaközpontosítottelnyomás, vagy tényleg szétesett.
„ (…) felszámolták a művészet, a kultúra szabadságát, az állam világnézeti semlegességét.”
Igazából ha a ti ’szabadság’ definíciótok nem abból állna, hogy ’szabad az, ami nekünk tetszik és a jobberek befogják a pofájukat’, talán érdemes lenne vitába elegyedni. Az állam világnézeti semlegességéről dédelgetett hagymázas ábrándjaitokkal pedig már tényleg végképp le kéne számolni, mert agyfaszt kapok. A büdös életben nem volt az. Nem is lesz. Ha szocik vannak, balos a világnézet, ha libsik vannak, libsi a világnézet (előbbi kettő ’progresszió’ meg ’modern’-féle varázsszavakkal fűszerezve. Most gyorsan ki is megyek hányni.), ha pedig konzik, akkor reakciós kripto-keresztény világnézet uralkodik. Tessék elfogadni, ez a demokrácia rendje. Tudjátok, mi semleges világnézetileg? Semmi.
„De a magyarok húsz év alatt megtanultak annyit a szabadságból, hogy azt jelenti: elkergethetik a kormányaikat. Ez a tudás velünk van, és esélyt ad.”
Neked biztos rémlik 2010 tavasza, valószínűleg onnan tudod. Na az volt az igazán komoly elkergetés. Annyira komoly, hogy azóta sem tudsz kimászni az 1%-os "népszerűségedből". Önkritikát is csak a régi elvtársak tudtak gyakorolni (ha nem, gyakoroltattak velük). Egyet hátralépve, és távolabbról nézve azért ugye érezzük az egésznek az abszurditását. Ha élne Örkény, csettintene, és mivel él, John Cleese valószínű meg is teszi.
„A koalíciós kormányzás egyszerre követel elvi szilárdságot és rugalmasságot.”
Egyszerre szilárd és rugalmas? Mi van? Ezt megközelítőleg is csak egy hímtag tudja produkálni, de még az sem egyszerre. Arról amúgy van némi történelmi tapasztalatom, hogy baloldali élcsapat elvi kérdésekben melyiket választja. Igen, a rugalmasságot némi (és most próbálok nagyon finom lenni) politikai pragmatizmussal (sikerült) nyakon öntve.
„Ugyanakkor a szakpolitikai részletek sokaságában kellő megértést kell tanúsítani a demokratikus ellenzék többi pártjának elképzelése iránt.”
Értem. Mindegy, miben kell pofán köpnünk a saját programunkat, csak vegyetek be a buliba. Gordon! Mesterházy! Lécciléccilécci!
Ezután jön aztán az igazán fincsi tartalom. A tényleges program (a munkacím is agyrém), de ezt már csak röviden:
Gyors euró bevezetés, jaja hisz végül is épp széthullóban van az egész eurozóna, amíg meg érdemes lett volna, épp ti (bocs, tőled idézem) kúrtátok el. Aztán jön a különadók eltörlése, a bankadó csökkentése és ezzel párhuzamosan progresszív szja, mert hasznosabb a középosztályt nyúzni, mint a szegény kapitalista nagytőkét, ugye? Szakítani, azzal, hogy a minimálbért a kormány állapítja meg, mert persze köztudott, hogy ha a kormány nem szabná azt meg, akkor a munkáltatók, különösen a multik sokkal nagyobb mértékben emelnék azt. Ez amúgy rímel Gordonka csökkentési terveivel. Emelt családi pótlék és megszűnő családi adókedvezmény (száznapos 3.0). Ingatlanadó gazdagoktól központi költségvetésbe, szegényektől helyi adóként. Örökösödési illeték, persze csak középosztálytól felfele.
Óvodaépítési program (gondolom, IMF-hitelből), a pedagógusbérek fokozatos emelése (nosztalgiából nem csapjátok hozzá az egészségügyi dolgozókat meg úgy enblock az egész közszférát? Csak hogy ne kelljen kodifikációval bíbelődni. Elég elővenni a Megyó-féle anyagokat.)
Jönne megint vizitdíj, de csökkennének a gyógyszerárak (’Oszt mitől hízna az a fránya gyógyszerkassza? Államadósságból?)
És így tovább.
Akárhogy nézem, az egész programnak annyi köze van a valósághoz, mint Fletónak az őszinte beszédhez. Hallani hallott már róla, de köszönő viszonyban nincsenek.
Megvallom őszintén, a program olvasása közben a gutaütés kerülgetett, de mégis szerzetesi nyugalommal (igen, Vatikán-bérenc is vagyok) tudtam hátradőlni a végén. Erre két okom is volt. Egyrészt Fletó már az elején leszögezte, hogy hajlandó az egészet sutba vágni a pragmatizmus (ugye, milyen visszafogott voltam megint?) jegyében, és kétségem sincs, hogy meg is tenné. Másrészt egy 1 százalékos párt (trollolo) programjáról beszélünk. Összességében érdemes belelapozni, mert szórakoztató olvasmány, de annyi és akkora ostobasággal van tele, hogy ha vitorlába lehetne fogni, úgy nyerném a Vendée Globe-ot, hogy közben megállnék behúzni a Sydney-Hobartot. Egy finn-dingivel.
"Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül."
(Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. február 9.)
(Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. február 9.)
Előző cikkPelikán József levele a mai elvtársakhoz
