Akkor. Most ingyen ebéddel paliznák be a nyugdíjasokat és a gyerekeket.

Múltba révedő kombináció.

Nyolc évig voltak hatalmon, eszükbe sem jutott az ingyen ebéd és az ingyenes felsőoktatás. Sőt, milliókat pumpáltak egy szélsőséges szociológusba, hogy „elemezze” a gyermekszegénységet. Ahelyett, hogy élelemre költötték volna.

A liberális ortodoxia figuráit pénzelték.

Szemmel láthatólag eszük ágában sincs visszatérni a demokratikus főáramba. Az úgynevezett baloldalt ajánlják a társadalomnak, az ósdi ideológiai messianizmust tovább erőltetve. Ők, a bankok lefizetettjei, és politikai kijárói.

A hatalmi elit és az üzleti oligarchia szimbiózisa.

Az ideológiai importőr pártot már kiselejtezte a társadalom: ők titkon szerveződve – nem csak jelképesen – páholyból nézik a valóságot. Vakolnak és ötleteket adnak, hogyan démonizálja a demokratákat a populista szélsőség.

Megmaradt köztük a párközi kohézió.

A közösen vallott értékek: a korrupció, a dezinformálás, a társadalmi rombolás. Híveiket a politikai fanatizmus jellemzi, ez a tömeg azonban egyre kisebb. A törzsi lojalitás nagy öregjei fogynak. Az okosabb fiatalokra pedig kevésbé hatnak a messianisztikus önbizalom-kitörések.

A kamera, a képernyő nemcsak bemutat. Leleplez is.

Csak aberráció volt a négyévi hazugságvész – próbálja sugallni hallgatólagos elhatárolódással az egykori államtitkár, aki tapsolt Őszödön akkori mesterének. Most ebédjegyekkel toborzott közönségének el tudja adni a populista nacionalizmust.

De népi háború aligha indítható pont a demokraták ellen.

A külföldről vezérelt populistamozgalom kontraproduktív lehet. Internetről nem érzékelheti az itteni valóságot a felbérelt nagy vezér. A nyugati hivatkozások pedig egyre inkább az univerzalizmus sztálini kilengéseit idézik fel.

Csökött haladásellenességük már-már vallási fundamentalizmus.

Választási koalícióba maguk mellé édesgették a domesztikált SZDSZ-t. Csakhogy még túl kevés idő telt el ahhoz, hogy a választók elfeledjék az apartheid gyakorlat hosszú éveit. És ha az arcok mások is, a stílus kísértetiesen hasonló.

Nincsenek körülöttük erkölcsi fogódzók.

Ez őket nem zavarja, de célközönségük érzékeli a deficitet. Senki nem szeretné, hogy egy politikusi kompánia megint hatalmi posztról végig hazudjon másfél-két évet. Tudják, hogy amit mondanak, az nem igaz.

Demokrácia helyett korrupció.

Ez az, amire hajtanak. Rájuk nem gyakorolnak vonzerőt az univerzális demokratikus formák. Az élősködés annál inkább. Élvezik a populista nagyotmondást. Rákapcsoltak az ígéretversenyre.

Az ingyen sört is bevezetnék.

A demokratikus életstílus vonzereje azonban a társadalom nagyobb részére hat. Ezért a többség csak legyint a populistákra. Mégis: a korrupció bősz fanatikusai szennyezni tudják a köztársaság mindennapjait. Kergessük el a közéletből a populistákat.

Védjük meg a demokráciát.